Bizonytalan lábakon: Lyon-Tottenham

Mármint az optimizmusom áll bizonytalan lábakon... ugyanis jó eredmény a hazai 2-1 (jobb mint egy hazai 0-0, amiről meg tudjuk, hogy mennyire tuti!), de azért bőven benne van a pofára esés lehetősége a visszavágóban. Akkor is így lenne ez, ha a Lyon pusztán a vakszerencsének köszönhette volna az oly fontos londoni gólszerzést, de ugye nem ez történt. Rászolgáltak a szoros eredményre, és biztosak lehetünk benne, hogy a Stade de Gerland-ban ki fognak tenni magukért. A Lyon számára is épp oly fontos a BL-szereplés mint a számunkra (azzal a különbséggel, hogy ők azért hozzá lehetnek szokva ahhoz a társasághoz), és náluk is kiélezett a BL-helyekért folytatott harc (bár a Lyon helyzete sokkal jobb, mint a miénk). De rajtuk is azt érzem, mint a mieinken: mindkét csapat úgy kezeli az EL-t, mint ahogy az elvárható lenne, a megnyerhető és megnyerendő trófeát látja benne. Nagyon kiélezett, az utolsó percig körömrágósan izgalmas meccset várok - a bombagólok kiugró koncentrációja az odavágón gomezes találatokat sejtet csütörtök estére.

CSAPATHÍREK

Semmi újat nem tudok mondani - Defoe és Kaboul még nincs kész, Huddlestone esetleg már rendelkezésünkre állhat. (Sandro meg ugye csak ősszel játszhat újra.) A kapuban nyilván maradunk Brad-nél, hátul pedig semmi okunk megbontani a jól működő francia-belga kettőst. Két oldalukon is adja magát a Walker-Benny páros, tehát a védelemben nincs sok kérdés. A középpályán azonban csak Bale és Lennon helye betonbiztos, ugyanis a maradék három helyre többé-kevésbé egyenlő eséllyel ácsingózhat Parker, Dembélé, Holtby, Siggy és Dempsey (sőt, potenciálisan Hudd is opció lehet). Dembélé azért némileg kevésbé kell, hogy nyugtalankodjon, mint a többiek. Ideje lenne már, hogy kezdessük Holtby-t, nagyon hatásos energiabombát ad csereként beállva is, de idegenben az első perctől szükség lesz a hozzáállására.

Friedel

Walker - Gallas - Vertonghen - Assou-Ekotto

Parker - Dembélé

Lennon - Holtby - Bale

Adebayor.

Kockázatokat minimalizáló kezdő lenne ez. De meg lehetne győzni Siggy, vagy akár Dempsey szerepeltetéséről is. A hétvégén a Leeds izzadt helyettünk az Etihadban, ez azt is jelenti, hogy pihentetni nem kell senkit. Ráadásul a következő bajnokink is hétfőn lesz, tehát elvileg ez sem probléma. Bár az még kérdés, hogy pihentek leszünk-e vagy rozsdásak, ugye tudjuk, hogy kiszámíthatatlan ennek a hatása.

LYON

A Lyon nem tétlenkedett hétvégén, hanem idegenben ütötte ki a szebb napokat is látott Bordeaux-t. 4-0 - a Londonban alig negyedórát pályán töltő 22 éves Grenier két gólt lőtt a középpályáról (egy lukra futás és egy tizi), Fofana egy már-már umtitis bombagólt ragasztott a ficakba, Lacazette pedig egy kontra végén gurított egy pattogtatottat a hosszú alsóba. Ennél jobban nem lehet felkészülni egy európai kupameccsre.

A Lyon bordeaux-i varázslata - Fofana góljának ismétlését mindenképp várjátok meg!

Steed kihagyta a bordeaux-i diadalmenetet (nem volt az utazó keretben), nem tudom ennek az-e az oka, hogy ellenünk tartogatja Remi Garde, vagy esetleg komolyabb sérülésbe futott bele a Lane-en, de úgy tűnik, hogy a helyére beszállt Grenier-vel sem gyengült a Lyon.

MILESZ?

A hazaiak duzzadni fognak az önbizalomtól (érthető módon), és eleve lépéskényszerben lesznek, hiszen szerzett gól nélkül tutira kiesnek. Az az érzésem, hogy egynél többet kell bevinniük ahhoz, hogy kiejtsenek bennünket, mert Bale tartogat még meglepetéseket, és Adebayor is fel fog előbb-utóbb ébredni a Csipkejózsika álmából. No meg Lennon is tud veszélyesebben focizni, mint tette azt múlt csütörtökön. Szerintem végig kérdéses lesz a továbbjutás kérdése, a frissen feláldozott kecskebak májából a következő forgatókönyv rajzolódott ki meglepően élesen: Adebayor és Lisandro gólváltása után 1-1-re áll majd a négy perces hosszabbítás végéig, amikor is Holtby egy kontrából megszerzi első spurs-ös gólját és a lefújás előtt fél perccel rövidre zárja a még nyitott kérdéseket.

Remélem csak az edzéseken ennyire laza Azza...

GLORY, GLORY TOTTENHAM HOTSPUR

A Spurs hagyományosan "európai" csapat. Egyrészt régóta összeforrt a csapattal a technikás, kontinentális játék felvállalása az ehhez sokáig különösen barátságtalanul viszonyuló brit közegben. De az európaiságot ebben az esetben nem erre értem, hanem arra, hogy nekünk bizony történelmi küldetésünk van a kontinentális kupákban. Számtalanszor ismételtük már büszkén, hogy ezt az egész brit nemzetközi kupagyőztes dolgot a mi eleink kezdték még 1963-ban. De azt is a Yiddo anyatejjel szívtuk magunkba, hogy az EL elődjének, az UEFA-kupának a legelső kiírását is mi nyertük meg - a 80-as években pedig repetáztunk. Vertük már pofán a Milant (kétszer) és a Bayernt is (a bajorok mondjuk egyszer el is kenték a szánkat). Estünk ki szívszorító módon a Real, a Barca és Eusébio Benficája ellen. Az Atlétit pedig minden idők holtversenyben legnagyobb európai kupadöntős zakójával mostuk le anno (a mi 5-1-ünkig csak Puskásék Eintracht elleni 7-3-a, és Szavicsevicsék 4-0-ás Barca-alázása ér fel). A Glory, Glory Tottenham Hotspur nótát az európai kupameccsek éjszakáin kezdték el énekelni Észak-Londonban (aztán megtetszett még pár csapatnak ez a dal az elkövetkező évtizedekben, de divatot teremteni sosem megvetendő dolog).

Lényeg a lényeg: a nyolcvanas évek óta nem jutottunk tovább negyeddöntőknél. Ezt nyugodtan nevezhetjük szégyenteljesnek a hagyományainkat szem előtt tartva! Az idei sorozat egyenes kieséses sorsolása nem volt éppen kedves hozzánk, hiszen a Lyonnál erősebb csapatot nem igazán kaphattunk volna, és az esetleges továbbjutás esetén alighanem az Inter lenne az ellenfelünk. De az európai menetelés sosem a könnyű örömökről szólt. Minél izmosabb csapatokon jutunk túl, annál fényesebben csillog majd a medál! Ha a győzelem lebeg a srácok lelki szemei előtt, akkor meg lehet verni ezt a fiatal, de nagyon erős Lyont, és a végső állomás sem elérhetetlen!

COME ON YOU SPUUUUUUUURRRRRRRSSSSSSSSS!!!!!!!!!!!