Hercule Poirot Újpesten

A nyomozás már régen elkezdődött az Újpest FC múltja után, de messze még a vége, hiszen folyamatosan kerülnek elő holttestek – akár egy Agatha Christie-krimi fülszövege is indulhatna így.A nyomozás már régen elkezdődött az Újpest FC múltja után, de messze még a vége, hiszen folyamatosan kerülnek elő holttestek – akár egy Agatha Christie-krimi fülszövege is indulhatna így.

A valóságban azonban a történtek felvetik a nyomozó, vagyis az Újpest új tulajdonosának felelősségét is: ennyi meglepetésnek azért nem lenne szabad előfordulnia egy alaposan elvégzett átvilágítás és átadás-átvétel után. Sok mindent rá lehet persze fogni a korábbi tulajdonosokra, hiszen finoman szólva nem tisztességes úgy átadni egy céget, hogy eltitkoljuk az új gazda elől a valós adatokat (meg persze nem is jogszerű, de ezzel most Roderick Duchatelet nem sokra megy), viszont rengeteg dolgot le lehetett volna előre ellenőrizni.

Például a játékosokkal között szerződéseknek az MLSZ-ben is van kötelezően egy példánya, ezeket a klubban tároltakkal jobban összevetve, illetve az adásvételig hátralévő időben az esetleges módosításokat folyamatosan monitoringozva (és adott esetben így megakadályozva) elkerülhető lett volna, hogy volt és jelenlegi futballisták utólag jelentkezzenek addig ismeretlen követeléseikkel. Ugyanígy az adóhatóságnál is tüzetesebben ki lehetett volna deríteni, hogy van-e elmaradása a cégnek, van-e folyamatban lévő ügye, illetve minden számlája rendezett-e. Elismerem, hogy ez a megoldás nem kevés bizalmatlanságot feltételez, és talán Belgiumban nem is szokhatott hozzá az ember, hogy mindig mindenhol átvághatják. De ha Duchatelet nem beszélt a magyar viszonyokat megfelelően ismerő személlyel, aki felvilágosíthatta volna (vagy ezt esetleg megtette, de ő nem fogadta meg a tanácsot), akkor megint csak magát okolhatja.

Azért is érdemes a figyelemre ez az ügyfolyam, mert kiváló, bár igen szomorú látleletét adják annak, hogy mi minden fordulhat elő egy mai magyar labdarúgóklubnál. Lehet persze abban bízni, hogy máshol nem történhetnek hasonló esetek, és a belga üzletember véletlenül éppen a legdurvább példába tenyerelt bele, de tegye fel a kezét, aki őszintén hiszi, hogy az Újpest (volt) az egyetlen fekete bárány a hazai futballban...

A külföldi tulaj rácsodálkozása a magyar viszonyokra jól látszik egyébként a tao-támogatások körüli felháborodásán is: mint elmondta, igazságtalannak tartja , hogy amíg más klubok súlyos milliókat kaptak ebből a forrásból, addig az Újpest – állítása szerint – semmit. Messziről jött embernek valóban furcsa lehet az olyan állami támogatás, amelynek odaítéléséről nagy részben a magánszféra dönt (hiszen a cégek maguk határoznak arról, mely sportegyesületnek fizetik meg társasági adójukat az államkincstár helyett), de éppen emiatt merül fel újra a klub felelőssége. A tao-pénzek odaítélése nem közvetlen kormányzati döntés, ahhoz meg kell találni és meg kell győzni azokat a cégeket, amelyek potenciálisan támogatnák ezzel a – nekik semmibe sem kerülő, sőt adókedvezményt rejtő – eszközzel a klubot.

De nehogy valaki azt higgye, hogy ez az írás Roderick Duchatelet ellen szól, sőt – kevesen invesztáltak ilyen rövid idő alatt ilyen sokat a magyar labdarúgásba, amiért maximális tisztelet jár. Lehet, hogy Belgiumban ezeket az összegeket másképp látják, hiszen ott a család tagjait azzal a „váddal” illették, hogy az általuk vezetett futballklubokban csak a profitra törekednek.

A nap reggel felkel, este pedig lenyugszik; az ég kék, a fű zöld, a labda gömbölyű, a cégtulajdonos pedig profitra törekszik. Nagyjából ennyi jutott eszembe elsőre erről a hírről – másodjára lehet még magyarázni ezt jobbra-balra, de a lényegen ez sem változtat: az üzletben pedig a profit a lényeg. Az egyik kedvenc mondásom hazai sportvezetőktől, hogy „olyan tulajdonos kell, aki nem kivenni akar a magyar futballból, hanem betenni”, de hát aki úgy akar betenni, hogy utána nem vesz ki, az nem üzletember, hanem bolond, vagy némi eufemizmussal mecénás.

Értem én, persze, hogy értem a műfelháborodást, hogy a profit mellett számít még az értékteremtés, a hagyományok tisztelete és minden egyéb is – ezek figyelembe vétele azonban feltétele a szurkolók hosszú távú megnyerésének, amely nélkül pedig nincs megtérülés, tehát mindezek bele vannak kódolva a profitszerzés céljába. Aki pedig kételkedik a tulajdonos hosszú távú elkötelezettségében, az gondolja csak át, hogy ekkora befektetést, amekkorát Duchatelet a klub adósságainak eltüntetésével tett-tesz, lehet-e rövid távon bármilyen játékosmanipulációval kinyerni egy magyar klubból... Ne tessék tehát félni a tulajdonos nyereségvágyától – ez garantálja az ő motivációját a klub sikeressé tételére.

Bár ez lenne a magyar futball legnagyobb problémája...