Budapesti olimpia: mennyi az annyi?

Elég csak az angol fogadóirodák szorzóit megnézni, ez rendszerint jól modellezi a várható eredményt. Minden irodánál Párizs vezet, a franciákat Róma, Los Angeles és Hamburg fej fej mellett követi, míg Budapest messze lemaradva az utolsó. (Az oddsa 11.00 körül van, ami 9 százalék alatti esélyt jelent – kb. ennyit fizetnek azért is, hogy Magyarország legalább két góllal győz Norvégiában az Eb-pótselejtezőn.)

Lássuk be, ha Budapest helyett – mondjuk – Bukarest, Prága vagy Varsó lenne ebben a sorban, mi is hasonlóképpen vélekednénk. Tudnánk persze akkor is az Agenda 2020-ról, amely jelentős könnyítéseket tartalmaz a kisebb városok és országok számára, de a négy rivális akkor is robusztusabbnak tűnne.

Az Agenda 2020 szerepe valóban nagy kérdés ebben a folyamatban. A program kiemelt figyelmet fordít az utóhasznosításra és a költségtakarékosságra, és ennek jegyében előnyben részesíti a meglévő és a visszabontható létesítményeket, akár a rendező várostól távolabb lévő helyszíneken is. Ez tette lehetővé, hogy Budapest egyáltalán rajthoz állhasson: e változtatások nélkül, a régi rendszerben ugyanis a magyar főváros talán még érvényes pályázatot sem tudna benyújtani, nemhogy bármilyen eséllyel harcba szállni. Tegyük hozzá, még az Agendával együtt is nagyjából mi vagyunk a megvalósíthatósági létra legalsó fokán: Magyarország és Budapest éppen azt a legkisebb gazdasági méretet képviselik, amellyel még egy ország és egy város alkalmas lehet nyári olimpia rendezésére, de nálunk kisebbek már aligha.

A kérdés pedig az, hogy az Agenda csak a rajthoz állásban nyújt-e segítséget, vagy pozitív diszkriminációt biztosít-e a pályázatok elbírálásra során is. Az nyilvánvaló ugyanis, hogy infrastruktúrában nem tudjuk legyőzni a versenytársakat, ráadásul a négyből három városnak már olimpiarendezési tapasztalatai is vannak (ahogy amúgy a németeknek is, más városokból) – az Agenda segítségével tudunk egy elfogadható infrastrukturális szintet biztosítani, de ezt még a többi nagyváros vélhetően überelni fogja. A versenyben tehát nagy lépést jelentene, ha a NOB – mintegy demonstrálva az Agendában megfogalmazott elvek fontosságát – tudatosan olyan pályázó mellett akarna dönteni, aki ezen elvek figyelembe vételével vált alkalmassá, hiszen egy olcsóbb olimpia utólag bizonyítaná a szervezet fenntarthatóság iránti elkötelezettségét is.

Na igen, mennyire lesz „olcsó" ez az olimpia?

A bűvös szám a már sokat emlegetett 774 milliárd forint lenne, ennyire teszi a PricewaterhouseCoopers által készített teljes, 1346 oldalas megvalósíthatósági tanulmány és annak 98 oldalas vezetői összefoglalója az olimpia közvetlen költségeit. Ez ugye köszönőviszonyban sincs a korábban becsült 4000-5000 milliárd forinttal, ekkora csökkenést még az Agenda 2020 sem magyarázhat.

A tanulmányban ugyanakkor benne van a válasz, még ha – nyilvánvaló okokból – nem is hangsúlyozták igazán: az olimpia rengeteg olyan kiegészítő infrastrukturális fejlesztést igényelne, elsősorban közlekedési beruházásokat, amelyekre egyébként az olimpiától függetlenül is szüksége lenne az országnak, és éppen ezért már szerepelnek is a hosszú távú fejlesztési tervekben, emiatt a tanulmány ezek költségét nem számolta bele a kiadásokba.

Melyek ezek? Egy teljesen új Duna-híd felépítése Budapesten (az ún. Galvani-híd, amely Budáról a Csepel-szigeten keresztül érné el Pestet), minden autópálya meghosszabbítása az országhatárig, a Liszt Ferenc repülőtér bővítése és vasúti összekötése a fővárossal stb. stb. stb. Ezek összköltségét a tanulmány mintegy 2000 milliárd forintra teszi, tehát ha ezt hozzáadjuk a 774-hez, máris 3000 milliárd közelében járunk, amely már nincs messze az eredeti 4000-5000-től, ekkora csökkentés már betudható az Agenda hatásának, amely elsősorban a sportlétesítményekben tud költségcsökkentést elérni, de a kiegészítő infrastruktúra fejlesztési igényében kevésbé, hiszen azt a mozgatandó embertömeg mérete határozza meg.

Ha el is fogadjuk a tanulmányban szereplő összegek pontosságát, akkor is ezt a szűk 3000 milliárdot kell szem előtt tartanunk.

Egyrészt mert éppen ezek az infrastrukturális fejlesztések jelentenék az olimpia legnagyobb hozományát, emiatt lehetne a rendezvény mindannyiunk számára hasznos: emiatt éri meg olimpiát rendezni.

Másrészt Magyarországon rengeteg olyan fejlesztési tervet láttunk már, amelyre szükség lett volna, de mégsem valósult meg, vagy csak hosszú évtizedek alatt – soroljam? Ezeket a komoly beruházásokat tehát igenis hozzá kell számolnunk az olimpia költségeihez.

Mellesleg, olyan gigaberuházást viszont még nem nagyon láttunk, amelyik pontosan annyiba került volna, mint amennyire előre eltervezték. Az olimpiát is lehet úgy kezelni, mint egy lakásfelújítást: ha minden tételt összeadtunk, akkor a végét szorozzuk meg kettővel, és annyi lesz a várható költség...

Vessünk még egy pillantást a riválisokra is:Hamburg3500 milliárd forinttal,Párizs1903 milliárddal,Róma1850 milliárddal,Los Angelespedig mintegy 1200 milliárddal számol, a körülményeket figyelembe véve ehhez a képest nálunk a 2774 milliárd sem tűnik soknak.

Írtam már korábban arról (lásditt), hogy milyen haszonnal járhat Budapest számára az olimpia, illetve hogy hogyan lehet esélyünk az igen erősnek tűnő versenytársakkal szemben, és az előttünk álló szűk két évben nyilván még sokat fogok/fogunk beszélni erről – hiszen a NOB 2017-es döntéséig hátra van még két esztendőnyi reménykedés és/vagy aggodalom, kinek-kinek hozzáállása és véleménye szerint.

Már ez is izgalmas időszak lehet – de ez még persze semmi ahhoz képest, ami utána jöhet.