Karantén Eb, a nemzetek Eb-je helyett

Számunkra ma a 12 országban megrendezendő nyári Európa-bajnokság a legfontosabb, de ne feledjük, Platini kezdeményezésére vezették be a Bajnokok Ligájában a bajnoki ágat, amely nagyobb esélyt adott a kisebb ország csapatainak a csoportkörbe jutásra – ezt használta ki az elsők között a Debreceni VSC 2009-ben –, hogy aztán a francia távozása után ezt szinte teljesen leépítsék és a Bajnokok Ligáját újra a topligák ízlésének megfelelően alakítsák át. (E folyamat katalizálta azt afüggetlen hazai kezdeményezést, amely egy új, igazságosabb versenyrendszer kialakítását célozza meg.)független hazai kezdeményezést, amely egy új, igazságosabb versenyrendszer kialakítását célozza meg.)

Ugyanígy Platini állt a pénzügyi fair play bevezetése mögött is, amelyet az UEFA sokáig sikersztorinak tartott, hogy aztán a sokadik pofon – Neymar 222 milliós transzfere vagy aManchester Citykizárásának eltörlése – után halkanfelszámolják.

A 2020-as Európa-bajnokság lehet a következő áldozat; még ha erről nem is tehet senki, csak a koronavírus-járvány, azaz Platini öröksége szempontjából tiszta balszerencse, de hát szegény embert az ág is húzza. (Már amennyiben a kétmillió dolláros – több mint félmilliárd forintos – megbízási díja miatteltiltottPlatini nevezhető még szegény embernek.)

Végül ott van a 2022-es világbajnokság is, ahol Platininek jelentős szerepe volt abban, hogy Katar kapta a rendezést. Mondhatni, az örökségének ez a része az, amely még a legstabilabban áll – nem túl jó ómen.

De maradjunk most a 2020-as Eb-nél. Az eredeti terv az volt, hogy az 1960-ban indult Európa-bajnokság megszületésének 60. évfordulóját ünnepeljék a kontinens 12-13 különböző városában és országában lebyonolított tornával, megadják a lehetőséget a kisebb országoknak is a rendezésre, elvigyék a topmeccseket olyan nézőknek, akiknek egyébként erre nem lenne esélyük, a nemzetek Eb-jévé téve így a rendezvényt.

A 60. évfordulóról ugye máris lemaradtunk az egy éves csúszással, de ez tényleg jelentéktelen probléma lenne, ha valóban minden meccset telt házak előtt lehetne játszani – ez viszont biztosan nem lesz így.

A sors fintora, hogy a járvány éppen egy országhatárokon átívelő Eb-re sújt le, amikor a legnagyobb szükség lenne a szurkolók utazására. Ez látszólag fel is erősíti azokat a kritikákat, amelyeket már jóval a koronavírus megjelenése előtt megfogalmazódtak a kontinensen szétszórt rendezéssel kapcsolatban: óriási távolságokat kell beutazniuk a csapatoknak és az őket követő szurkolóknak is, aminek vélhetően az lesz (lett volna) a következménye, hogy bár a kisebb országok helyi szurkolói testközelből nézhetik a legjobbakat, éppen a csapatok saját szurkolóit korlátozza a lebonyolítás abban, hogy minden meccsen a helyszínen drukkolhassanak. Már sohasem tudjuk meg, hogy tényleg így lett-e volna, most mindenesetre annak is örülni kell, ha valamennyi helyi néző lehet majd a stadionokban.

De nézzük ezt a problémát a másik oldalról: menedzsmentszempontból a szétszórt rendezés tipikus ún. rekeszelést jelent, vagyis egy nagy probléma (mint a járvány) nem ugyanúgy hat minden rendező városban, nem teszi tönkre az egész rendezvényt. Gondoljunk bele, mi lenne, ha most ezt az Eb-t Németország, Spanyolország vagy Olaszország rendezné: éppen München, Bilbao és Róma ugyanis azok a helyszínek, amelyek nem tudták eddig vállalni a nézők beengedését, tehát jelenleg még az sem kizárt, hogy zárt kapuk mögött rendezik a saját mérkőzéseiket. (Bár az UEFA belengette, hogy ebben az esetben elveszi a rendezési jogot, nem biztos, hogy ennyi idővel az Eb mellett ezt meg tudja oldani.) Tehát ha a hagyományos módon egyetlen ország rendezné ezt az Eb-t, akkor lehet, hogy most egy teljesen zárt kapus torna elé néznénk – ugyanúgy, ahogy a tokiói olimpia esetében reális opció ez a megoldás.

A földrajzi szétszórtság legalább azt az esélyt megadta, hogy bizonyos helyszíneken legyen bizonyos számú néző: ha az eredetileg tervezett nemzetek Eb-jét nem is lehet már kivitelezni, sokkal inkább egy karantén Eb-t, akkor is lehet majd látni nézőket a lelátókon.

Jelen állás szerint ráadásul nálunk, a Puskás Arénában akár még telt házat is. Nagyon fontos itt az „akár” szó, merthogy az UEFAközleményébőlegyértelmű: az MLSZ nem garantálta a telt házat, hanem csak annyit közölt, hogy ez a célja. Ebből még sok minden lehet, mint ahogy nyilván a többi helyszín által megadott százalékos adatok is inkább egy pillanatnyi állapotként kezelendőek, nem végleges számokként. Minden a járvány alakulásától függ, Budapesten és a többi helyszínen is – az a négy város például, amelyik még két hétnyi haladékot kapott a tervei közlésére (a fenti München, Bilbao és Róma, illetve Dublin), semmivel sem fog többet tudni április közepén a június-júliusi járványhelyzetről, mint április elején tudott...

Mindenkinek arra kell tehát készülnie, hogy a legeslegvégső döntésekkel addig fognak kivárni az illetékesek, amíg csak lehet. A helyi oltások magas aránya kétségkívül nagy előnye Budapestnek a többi rendezőhöz képest, így annyi azért biztosra vehető, hogy a legtöbb néző a Puskás Aréna meccsein lesz majd.