Omántól Jamaicáig: ilyen a 48 csapatos futball-vb

Ennek a bővítésnek a hatásait vizsgálom most meg.

Azt tekintem át a2022-es torna selejtezőinek végeredményealapján, hogy ha már most 48 csapat kvalifikálhatott volna, akkor hogyan állna össze a világbajnoki mezőny, milyen változásokat okozna. Nyilván nem lehet ez teljesen pontos, hiszen a csapatok motivációja más lett volna, ha több esélyt látnak a kijutásra (ez tapasztalható volt a 24 csapatos Eb-k selejtezőiben), de ezzel együtt is jól belőhető, hogy hogyan bővülne a vb.

A Katarba valóban kijutott 32 csapatot úgy tekintjük, hogy 48-as rendezés esetén is ott lennének, és a selejtezőkben mögöttük végzett válogatottakkal töltjük fel a plusz 16 helyet, földrészenkénta FIFA által megállapított új kvótákalapján. A szövegben vastag betűvel az egyenes ágon kijutókat, dőlt betűkkel az interkontinentális pótselejtezőt játszókat jelzem.

Európa alig növeli a csapatai számát, a mostani 13-hoz csak 3 plusz helyet kap: ez logikus, ha ahhoz viszonyítunk, hogy most is európai csapatból van a legtöbb, de kifejezetten hátrányos a vb szakmai színvonalára nézve, mivel az európaiak mindig a legerősebbek. Ráadásul az interkontinentális pótselejtezők elosztásából egyedüliként Európa marad ki teljesen, tehát még ebben is – fogalmazhatunk így – diszkriminálja a FIFA a legerősebb földrészt.

Mindenesetre a plusz 3 európai helyet a pótselejtezőkben elbukott Svédország, Ukrajna és Észak-Macedónia kapná – Olaszország tehát a mostani selejtezős szereplésével még a 48-ba sem fért volna be! (Mivel már a pótselejtezők elődöntőjében elvéreztek az északmacedónok ellen.) És látnunk kell azt is, hogy a magyar válogatott dolgát sem könnyíti meg jelentősen a növelés, hiszen ugyanúgy el kell jutnunk a pótselejtezőkig, mint eddig, és ezen az akadályon most is fennakadtunk.

Dél-Amerika 2 plusz hellyel számolhat, ezt hasonlóan ítélhetjük meg, mint az európaiakét, hiszen Európán kívül csak ez a kontinens tud olyan versenyképes válogatottakat küldeni a vb-re, amelyek közül szinte mindenki továbbléphet (és általában tovább is lép) a csoportjából. Ezt a 2 helyet Kolumbia és Peru vinné el, míg a CONMEBOL-nak járó 1 db interkontinentális pótselejtezős helyet Chile kapná. És ezzel gyakorlatilag csak az nem jut ki Dél-Amerikából, akinek nem is érdemes, hiszen a kiesett csapatok közül Venezuela és Bolívia mindig is a kicsik közé tartozott, egyedül Paraguaynak volt érdemleges eredménye.

Észak- és Közép-Amerika 3 plusz helyet kap, amely a mi mostani számításunkban csak 2, mert Costa Rica végül interkontinentális pótselejtezőn kvalifikálta magát Katarba. Mellette Panama és Jamaica jutott volna ki 48 csapattal, és pótselejtezőre menne Salvador. A most egyenesen ágon kijutott hármas, vagyis az Egyesült Államok, Mexikó és Kanada 2026-ban közös rendező lesz, és még nincs arról döntés, hogy hogyan használhatják majd fel az automatikus helyeket, de a jelenlegi erőviszonyok alapján valószínűleg amúgy is mindegyikük kvalifikálná magát.

Ázsiának 4 plusz hely jár, de ebben már benne van a most interkontinentális pótselejtezőn kijutó Ausztrália és a rendező Katar helye is. (Az erőviszonyok alapján Katar a megemelt létszámba akkor is befért volna, ha selejteznie kellett volna.) A plusz résztvevők így az Arab Emírségek és Omán lennének, míg az új pótselejtezős helyet Irak kapná. És mivel a rendező ország ázsiai, a földrész még egy résztvevőt küldhet az interkontinentális pótselejtezőre, ez Szíria lenne.

Afrika is 4 új hellyel gazdagodik, ezeket pedig Nigéria, Egyiptom, Algéria és Mali kapná, míg az interkontinentális pótselejtezőre a Kongói Demokratikus Köztársaság menne.

Óceánia 1 fix hellyel rendelkezik a 48-as rendszerben, ezt szinte mindig Új-Zéland fogja kapni, nekik a legbiztosabb a helyük az elkövetkezendő vb-ken. A pótselejtezős lehetőség itt a Salamon-szigeteknek jutott volna.

Végezetül már csak az interkontinentális pótselejtezőket kell „lejátszanunk”: a fent dőlt betűvel jelzett hat ország, vagyis Chile, Salvador, Irak, Szíria, a Kongói DK és a Salamon-szigetek közül kettő jut ki végül a vb-re. Ebből – a FIFA-világranglistát is segítségül hívva – valószínűleg Chile és Irak lenne a 47. és 48. csapat.

Összefoglalva, ezzel a 16 csapattal bővült volna most 48-asra a mezőny: Svédország, Ukrajna, Észak-Macedónia, Kolumbia, Peru, Chile, Panama, Jamaica, Arab Emírségek, Omán, Irak, Nigéria, Egyiptom, Algéria, Mali és Új-Zéland.

Nos, az európai és dél-amerikai válogatottakon kívül csak Nigéria, Egyiptom és Algéria jelentene ebből valódi erősítést, a többiek inkább töltelékcsapatok, akikkel bővebb a mezőny, de nem jobb. Ez nagyjából egyenlő megoszlás a két csoport között, ami minimum megkérdőjelezi a bővítés szakmai megalapozottságát. Fontos természetesen, hogy kijussanak új válogatottak a vb-re (a 16-ok fele vagy újonc lenne, vagy csupán a második tornáján venne részt), csak közben erőteljesen hígul a minőség, ellentétben a 24 csapatos Eb-vel, ahol nem ilyet tapasztaltunk. Nekünk, magyaroknak különösen fájó látni, hogy a mi esélyeink nemigen nőnek, ellenben más földrészekről gyengébb válogatottak is tudnak kvalifikálni.

És még gazdaságilag sem indokolja ez a plusz 16 csapat a bővítést: Kína, India vagy Indonézia még a 48-ba sem fért volna be, míg Kanada most már a 32-be is bejutott. Azért érdekes éppen ez a négy válogatott, mert a legnagyobb GDP-vel rendelkező országok közül ők azok, akik eddig szinte soha nem jutottak ki, vagyis az ő kvalifikációjuk jelentősen növelhetné a világbajnokság bevételeit. Ezen viszont a 48-as létszám most semmit nem segített volna.

Ha valaki ezek után azt kérdezi, hogy a FIFA miért emelte fel mégis a létszámot, akkor egyszerű a válasz: ha több csapat van a vb-n, akkor több pénzt lehet kicsiholni a közvetítési jogokból, a szponzorációból és a jegybevételekből, és – ami talán még fontosabb – több ország fog Gianni Infantinóra szavazni a következő elnökválasztáson. Ennyi.

Négy év múlva pedig meglátjuk, hogy a valóságban milyen lesz a 48-as világbajnokság. Addig is, jöjjön Katar!