Lehet ez a vb igazán katartikus?

A sok negatívumnak persze részben az is oka, hogy más ma a média, mint évtizedekkel ezelőtt: 1978-ban még a hidegháború enyhülésében sem foglalkoztak sokat azzal a világsajtóban, hogy az az évi vb-nek otthont adó Argentínában naponta tüntet el, kínoz meg és/vagy öl meg embereket a katonai diktatúra, de ha írtak is róla, az közel sem jutott el olyan sok emberhez, mint manapság egyetlen hír.

De ettől még igaz, hogy negatívumok most vannak bőven. Ezeket nem is akarom sorra venni, megtette ezt többek közt Csillag Péter a Képes Sportalapos sorozatában, inkább éppen arra fogok koncentrálni, hogy mi lehet majd a világ számára a haszna a katari tornának. Meggyőződésem, hogy lesz ilyen is – azt már viszont mindenki maga döntse el, hogy az előnyöket és a hátrányokat mérlegre téve merre billen el számára a mérleg nyelve.

Kezdjük azzal, hogy miért is került Katarba, tágabb értelemben az arab világba a vb. (Azt a gondolatot most hagyjuk, hogy a FIFA vezetőinek fejenként többmillió érve is lehetett a döntés mellett…)

Akármennyire is elcsépelt indoknak tűnik, a világ futballjának valóban szüksége van arra, hogy időről időre új régiókba költözzön a vb, ezzel is felgyorsítva az adott régiók fejlődését. Ilyen volt az Egyesült Államok világbajnoksága 1994-ben vagy a japán–koreai közös rendezésű torna 2002-ben. A rendező országok mindkét torna előtt a futottak még kategóriába tartoztak, azóta viszont rendkívül gyorsan felzárkóztak az élmezőny mögé, amit mind a hazai bajnokságuk növekvő ereje, mind a válogatottjaik további vb-szereplései is igazolnak, hiszen méltó ellenfelei az európai és dél-amerikai válogatottaknak, a hazai vb után is többször továbbjutottak a csoportból. Ne hallgassuk el, hogy van ellenpélda is: a 2010-es dél-afrikai vb gyakorlatilag semmit sem tudott lendíteni az afrikai focin, de ennek részben az is oka, hogy ehhez későn érkezett, addigra már a kontinens túl volt a legdinamikusabb fejlődési szakaszon.

Mind Katar, mind a teljes Öböl-menti régió számára a fentihez hasonló szakmai fellendülést hozhat tehát ez a vb, amivel a nemzetközi futball csak erősödik. Ázsia labdarúgására is ráférne, hogy ne csupán Japán és Dél-Korea legyen továbbjutásra esélyes a világbajnokságokon; az már most látszik, hogy Katar rengeteget fejlődött a vb-re való felkészülés során, de a torna lendületet adhat a környező arab országoknak is.

Ugyanez persze igaz a világbajnokság szponzorai és kereskedelmi partnereire is, akik olyan piacot kapnak a termékeiknek, amelyben még mindig komoly kiaknázatlan potenciál van számukra. Ez pedig azért jó a világ futballjának, mert ha a FIFA több pénzt tud így kicsikarni belőlük a jogdíjakért, akkor többet tud visszaforgatni a világ minden táján végzett futballfejlesztési projektjeibe. (Meg persze a vezetők zsebeibe, tenné hozzá ismét sok olvasó, de újra kérem, hogy engedjük el ezt a vonalat…)

Az emberi jogok kérdésében is érezhetően történt már most változás Katarban. A vb-rendezéssel járó médiafigyelem annyit mindenképpen segített, hogy javultak a vendégmunkások körülményei és jogi lehetőségei, mint ahogy az első parlamenti választásokra is sor került nemrég az emírségben. Ettől még persze Katar nem vált (és talán soha nem is válik) mintademokráciává, és az elmúlt évek-évtizedek történelme eleve kérdésessé teszi, hogy működhet-e ezekben az országokban a nyugatról érkező demokráciaimport, de az kétségtelen tény, hogy 2010 előtt a világnak fogalma sem volt a katari állapotokról, a vb nyilvánossága azonban rákényszerítette a helyi vezetést legalább néhány óvatos reformra.

Hogy Katar aztán milyen házigazda lesz, azzal a sajátos helyi kultúra ismeretében szintén sokan foglalkoztak. (Mondjuk azt én nem érzem hátránynak, hogy korlátozzák az alkoholfogyasztást, de ez a saját preferenciám.) Egyvalami azonban biztos: az egymáshoz közeli stadionok olyan lehetőséget biztosítanak a helyszíni nézőknek, amilyet még gyakorlatilag soha. Minimális utazással lefedhetőek a létesítmények, ez a csapatukat követő szurkolóknak nagy könnyebbség, és egy nap alatt akár több meccsre is ki lehet menni. Brazília és Oroszország után – valamint az Egyesült Államok, Mexikó és Kanada előtt – ez feltétlenül előny.

Az egyszerű futballszurkoló – így a legtöbb magyar – számára azonban a legnagyobb változást mindenképpen a téli rendezés okozza. Ez teljesen felforgatta a futball versenynaptárát (és néhány más sportágét is, lásd a kézilabda Eb-t), a válogatottak felkészülési ideje is elveszett, de ebben két pozitívum is felfedezhető. Egyrészt korábban minden futball-vb és Eb során arra panaszkodott mindenki, hogy a hosszú szezon után fáradtak a játékosok, ami árt a torna színvonalának – ezzel most nem lehet gond, elvégre a játékosok lendületből jönnek, frissnek kell lenniük. Másrészt a vb előtti többhetes felkészülés fő hozadéka az, hogy a gyengébb válogatottak jól begyakorolják a taktikát és főleg a védekezést (lásd a magyar válogatott Eb-szerepléseit), ennek hiányában viszont nagyobb szerep juthat az egyéniségeknek és az improvizatív játéknak, ami csak látványosabbá teszi a tornát. Ezek a szempontok persze egyáltalán nem merültek fel a téli rendezés eldöntésekor, és az továbbra is az illetékesek dilettantizmusát (nemtörődömségét? korruptságát? stb.) mutatja, hogy három(!) évvel az odaítélés után kezdtek csak el azon gondolkodni, hogy valóban lehet-e Katarban nyári tornát rendezni… Szóval ha a téli rendezés valóban gyakorol pozitív hatást a játék színvonalára, azt tekintsük egyszerűen szerencsés mellékhatásnak.

És bár nálunk a hideg idő miatt valóban ellehetetlenülnek a szabadtéri óriáskivetítős meccsnézések, gondoljunk arra, hogy száz év alatt egyszer a déli féltekének is járhat ez a szórakozás, hiszen Dél-Amerika alsó részén vagy Ausztráliában eddig minden vb a leghidegebb évszakban volt. (Emlékszünk még, hogy a dél-afrikai vb sok meccsén nagykabátban ültek az emberek a stadionokban?!)

Senkit nem akarok feltétlenül meggyőzni persze Katar nagyszerűségéről (sajnos anyagi érdekem sem fűződik hozzá, pedig nem bánnám...;)), úgyis az idő dönti majd el, milyen lesz a most kezdődő világbajnokság történelmi megítélése. Abban azonban biztos vagyok, hogy ezek a mérlegelések, gazdasági-politikai-társadalmi viták már csak vasárnap estig tartanak.

Onnantól tényleg a futballé a főszerep!