NS-VÉLEMÉNY. Jómagam a mi kis agyunkra esküszöm, legyen akármilyen véges a teljesítőképessége.

ALAPVONAL.Mr. Kemp kedvenc esete, amikor egy labdarúgó a futópadon volt, éppen azt vizsgálták, hogyan reagál az izomzata a terhelésre, amikor megszólalt a telefonja. Kikéredzkedett, és soha többet nem ment vissza. Egy másik csapat hívta, amelyik több pénzt ajánlott neki.

Budapest csapata kivételezettként futballozhatott Kolozsváron – mitől „országos” mindenki?

ALAPVONAL. Jobb helyeken még fotó is megtámogatja a közös boldogságot, a labdarúgó és a fővezér kifeszíti a szerzemény mezét. Megjegyzem, úgy tartanám korrektnek, hogy amikor a futballista ne adj' Isten távozik a csapattól, a szokásos lózungok (»További sikereket kívánunk neki...!«) mellett is lenne fénykép, mondjuk arról, hogy leadja a szerelését, csomagol, kihajt a stadion kapuján (és vissza se néz).

Az újszerű taktika Közép-európai-kupa-győzelmet ért az MTK-nak.

ALAPVONAL. Rerrich Bélát nyolcvanadik születésnapján a stockholmi Olimpiai Stadion dísztermében 420 személyes vacsorán köszöntötték, korábban megkapta a Svéd Sport Aranyjelvényét, amelyet alapítása (1912) óta először ítéltek nem Svédországban született sportembernek. Rengeteg reformterve volt, már akkor a vívás televíziós közvetítése járt a fejében, amikor az a sportszerkesztőknek még eszükbe sem jutott.

A vívó Eb után is sok víz hullott az égből, mire végre lett sportcsarnokunk.

ALAPVONAL. Jellemző őszinteségével együtt a ma 80 esztendeje született Szuromi Tóni (Antalként csak a meccsjegyzőkönyvekben szerepelt) csendes ember volt, miközben igazán társasági. Mindegy hol volt – öltözőben, lelátón, presszóban, utcán – futballista maradt.

ALAPVONAL. Ezek után meggyőződésem, hogy néhány átmulatott éjszaka kevésbé ártalmas az egészségre, mint egy esztendő teljes fizikai és lelki terhe. Kétségtelen, a labdarúgók nem ingyen teszik ki magukat a veszélynek, ám ahogy mifelénk mondják, a halotti lepelnek nincs zsebe.

„Meg nem mondom, hány közös külföldi utunk volt, de Prága nekem mindörökké Knézy Jenőt jelenti.”

NS-VÉLEMÉNY. Mondandója csak változó erősségű részlet.

ALAPVONAL. Régebben voltak a toborzók, akadtak (régi játékosok, megszállott gyerekedzők, értő drukkerek), akik járták a pályákat, az utcákat, a tereket, ma ez már nem divat. Jelentkezési lap van – éljen a papír (az íróasztalnál nálunk mindenki mesteredző).

ALAPVONAL. Megköszönhetik a döntést Vad II Istvánnak, hiszen így van kire mutogatni a kiesés okán, mert ugyebár nálunk ez a legfontosabb. Azért is, mert meggyőződésem, hogy ha összejön a kispesti vezetés, a Fehérvár szerez gólt a Fáy utcában. Hogy miért? Ne kérdezzék. Maradjunk annyiban, hogy biztos vagyok benne.

ALAPVONAL. Nincsenek légiósok, a gárda fiatal, sok van még benne. Ezt már az edző, Szivós Márton mondta, aki hihetetlenül hálás a fiúknak, hogy partnerei voltak mindenben. Ez egyébként oda-vissza igaz, másként nem lehet. Kétségtelen, ha siker van, akkor minden szép és jó, de a Honvéd-pólósokon most tényleg nem lehet fogást találni.

Diadal Rómában, Európa-kupa-győztes lett Sebes Gusztáv Aranycsapata.

ALAPVONAL. Ami a múltat illeti, a legjobb hangulat akkor uralkodott, amikor a csapat a középmezőny stabil tagja volt, rendszeres vasárnap délelőtti meccsekkel, ebéd előtt sokan mentek ki szívesen a Hungária körúti pályára. Aztán amikor 29 év szünetet követően, 1987-ben a Verebes József vezette társaság bajnok lett, változott az atmoszféra. Akkor fogalmazódott meg a tétel, hogy az MTK-nál két dolog szennyezheti a légkört: a siker és a kudarc. A kettő között békében, csendben jól elvan mindenki.

Két bajnoki cím egy évben: 120 éve született idősebb Puskás Ferenc.

A bajnoki cím meglett, de a kupadöntőben nagyon kikapott az Újpest.

ALAPVONAL. Török Ádám ellen nem volt könnyű futballozni. Elsöprő lendülettel élt a pályán (is), kemény volt és határozott, a meccsek utáni bocsánatkérése éppen úgy hozzátartozott nála a játékhoz, mint egy-egy jó sör. Ma az Óbudai temetőben nem búcsúzunk tőle, hanem – elköszönünk.

Aztán ott voltak a mieink. A Baróti-féle nagy csapat Mészöly Kálmánnal, Sipos Ferenccel, Albert Flórival, Bene Ferivel, Farkas Jancsival, akik már ismerőseim voltak a hazai bajnokikról, a tízes évei elején járó gyerek lelkesedésével figyeltem őket, hittem, hogy na, majd most...