ALAPVONAL. Szerződést kötnek, magyarán két fél írja alá egyetértően az iratot, benne, hogy mi a cél. Így aztán, ha kudarc a vége, mindketten felelősök.
ALAPVONAL. A bajnoki rajt – akkoriban tavaszi-őszi rendszer volt – előtt például két turnusban kötelezően Tatán alapoztak az első osztályú futballcsapatok hóban-fagyban. Nem ártott meg nekik a hideg.
ALAPVONAL. Aztán napra pontosan fél évszázaddal ezelőtt, 1968. december 22-én azzal szembesülhettem (volna) a Népsportot olvasva, hogy szép-szép, ami Mexikóban történt, de azért ne ájuljunk el a sikerektől.
ALAPVONAL. A játék élvezetéről így aztán logikusabb lenne egyértelmű esélyesként beszélni, ám azt nemigen hallottam, olvastam, hogy na, végre egy nálunk gyengébb csapat, megszórjuk rendesen, játszunk egy jót, és annyi.
ALAPVONAL. A sport – a körülményeitől függetlenül – mindig képes csodákra, ezért meggyőződésem, hogy az elfogultság rendre újratermelődik. Első élmények mindig lesznek, eszembe sem jut, hogy csak nekem, az én generációmnak voltak.
ALAPVONAL. „Kommentre” kész volt a drukker – fél évszázaddal ezelőtt is. A Népsport pedig vette a bátorságot, s 1968 novemberében meghirdette: „Szerkesszen velünk!”
ALAPVONAL. Már csak azért is szükség lenne, hogy ne csak beszéljenek, mondjanak is valamit az érdekeltek, mert a futball híveinek mostanság nincs más forrásuk, hogy (aránylag) testközelből jussanak információkhoz.