„Az a lényeg, hogy én mit várok magamtól” – interjú Liu Shaolin Sándorral

– Ha jól tudom, édesapád kínai, édesanyád pedig magyar. Hogyan ismerkedtek meg a szüleid, s miért gondolták azt, hogy a gyerekek felneveléséhez Magyarország a legalkalmasabb hely?
– Igen, édesapám kínai, 1992-ben érkezett Magyarországra. Édesanyám magyar. Egy könyvelőirodában ismerkedtek meg, ahol édesanyám dolgozott. Egy pillanatra sem vetődött fel bennük, hogy ne Magyarországon nevelkedjünk. Minden szempontból élhetőbbnek ítélték az itteni közeget.A levegő minősége, a könnyebb elhelyezkedés, mind-mind ezt támasztották alá. Mi pedig hálásak vagyunk nekik ezért, s végtelenül büszkék a magyarságunkra.

– Hogyan és mikor ismerkedtél meg a gyorskorcsolyával? Mi tetszett meg benne?
– Korábban az öcsémmel együtt úszni jártunk, ám mindig betegek lettünk a klóros víztől. Az interneten kutattunk, milyen lehetőségek vannak Magyarországon, így találtunk rá a gyorskorcsolyára 2005-ben. Betelefonáltunk, lementünk az első edzésre, és egyből megtetszett, hogy együtt mozogtak a versenyzők. Mindenki egymás mögött, s onnan próbálnak előzgetni. RÖGTÖN MAGÁVAL RAGADOTT.

– Az öcséd a te hatásodra kezdte el szintén a gyorskorcsolyázást?
– Két és fél év van köztem és a testvérem között, úgyhogy mindig mindent együtt csináltunk. Együtt úsztunk, együtt kezdtünk el gyorskorcsolyázni is,úgyhogy nem mondanám, hogy az én hatásomra kezdte volna el.

– A szoros testvéri kapcsolat milyen hatással van a versenypályán, amikor bizonyos értelemben ellenfelek vagytok?
– A nap 24 órájában együtt vagyunk, mert a családtól külön, együtt is élünk az öcsémmel. Tényleg nagyon szoros kapcsolat alakult ki köztünk, amimindenféleképpen pozitív hatással van ránk a versenypályán. Próbáljuk mindig segíteni egymást. Bizonyos értelemben ellenfelek vagyunk a pályán, de sosem éreztem, hogy a szó szoros értelmében azok lennénk. Mi mindig próbáljuk segíteni egymást, és egymás sikereit is a sajátunkénak valljuk, annak a sajátunkként örülünk.

– Segítette a karrieredet, hogy Kínában is képezhetted magad?
– Hatalmas hatással volt rá, mivel akkor Kína, Kanada és Dél-Korea voltak a világ nagyhatalmai, és ez rengetegpluszt adott számunkra.

– Hogyan zajlik általában egy edzésnapod?
– Legtöbbször heti hat napot edzünk, a vasárnapot megkapjuk pihenőnapnak. Reggel hétremár ott vagyunk edzésen, majd el is kezdünk melegíteni. Nyolckorjégre lépünk, tízigvagyunk ott. Tizenegyig tartanak a száraz edzések. Utána hazamegyünk, pihenünk egy kicsit, háromra visszamegyünk, és majdnem ugyanez a menetrend. Reggel hattól este nyolcig dolgozunk.

– Inkább fizikailag vagy taktikailag kell felkészülni egy futamra?
– Fizikailag mindig fel kell készülni. Ha nincs meg a fizikumod, s nem tudsz versenyt teremteni, akkor nincs esélyed. A taktikai felkészülést a versenyen szoktuk egyeztetni az edzőkkel, mert nem tudjuk, kivel fogunk versenyezni, mivel egy nap akár három-négy futamunk is lehet.

– Mekkora szerepe van a mentális felkészültségnek?
– Hatalmas. Úgy gondolom, ha két azonos szintű korcsolyázó küzd egymással, OTT MÁR CSAK A MENTÁLIS FELKÉSZÜLTSÉGEN MÚLIK, KI GYŐZ.

– Dolgoztok sportpszichológussal isaz edzéseken kívül vagy a versenyek közeledtével?
– Nem kapunk pszichológusi segítséget, pedig nagy segítség lenne ez a csapatnak.

– Mettől meddig tart egy szezon? Sűrű a versenynaptárad?
– Októberben kezdődnek az első világkupák. Az utolsó viadal pedig, ami a világbajnokság, márciusban van, s ezzel ér véget az idény. Elég sűrűn vannak versenyek, hiszen egy évben hat világkupán veszünk részt: kettőn Észak-Amerikában, kettőn Ázsiában és kettőn Európában. Közte van egy Európa-bajnokság, amit januárban tartanak, és egy világbajnokság, ahogy az előbb is mondtam, márciusban.

– Mindezek mellett marad időd a tanulásra, a kikapcsolódásra?
– Sajnos tanulásra nagyon kevés idő jut, ahogy az egyéb teendőkre, például mozira vagy más hobbikra is.Inkább pihenéssel töltjük azt a kevés szabadidőnket, amink van.

– A szöuli világbajnokságon aranyérmet szereztél 500 méteren, ami a magyarrövid pályás gyorskorcsolyázás történetének első felnőtt vb-aranyérme. Milyen fogadtatása volt a bravúros eredményednek?
– Szerencsére elég sok ilyen cím, történelemírás fűződhet most már a nevemhez: első junior-világbajnoki arany, első világbajnoki arany, idénpedig az első Európa-bajnoki aranyérem. A vb-győzelem után hatalmas ünnepi fogadás várt minket a repülőtéren, hiszen ez a szezon utolsó versenye volt.

– Másfél évtizede Magyarország érdektelen lett volna ebben a sportágban, ám mostanra komolyan kell számolni veletek.
– Ez így van, hiszen egyre jobb eredményeket szerzünk, ami fellendíti ezt a sportágat. Egyre érdekesebbé és érdekeltebbé válik a nézők, a magyar emberek számára. Bízunk benne, hogy ha jön a tél, s vele a versenyek, akkor az emberek leülnek a tévé elé, ésszurkolnak nekünk.

– A kezdetekkor érződött a pályán a hatása annak, hogy egy kis ország versenyzői vagytok?
– Abszolút. Mivel nem volt annyi támogatásunk, nem kaptunk meg annyi mindent, mint Kanada, Kína, az Egyesült Államok vagy Dél-Korea, úgyhogy ELÉG NEHÉZ VOLT A NULLÁRÓL ELINDULNI ÉS FELTÖRNI.

– A MOB által készített éremtáblázatban – amelyben összegzik, hogy alegutóbbi idényben melyik sportágban hány világbajnoki, Európa-bajnoki érem, világkupa-győzelem és egyéb eredmény született – a korcsolya végzett a harmadik helyen. Miként látod, miben és hogyan fejlődött sokat a sportág?
– Ha 2016-ban nem lett volna olimpia, akkor talán az első helyet is sikerült volna elcsípnünk, hiszen nagyon szép évet zártunk. Elég nagy támogatást kapott a sportág, úgyhogy több lehetőségünk volt: több edzőtábor, több felszerelés-vásárlás. Ígykeményebben tudtunk dolgozni, több jó eredményt sikerülthazahoznunk.

– Milyen céllal indulsz neki a rotterdamivilágbajnokságnak?
– Először is próbálok egészséges maradni. Igyekszemmajd jó formában lenni, maximálisan teljesíteni. Célom, hogy jól érezzem magam, és ki tudjam hozni magamból a maximumot. Érmek helyettszerintem inkább a döntőben kell gondolkodni–ha valaki már ott van, akkor egy érem is bármikor becsúszhat.

– Egy korábbi interjúdban említetted, hogy úgy kezdtél el sportolni, hogy olimpiai bajnok szeretnél lenni. Milyen lépcsőfokokat kell ehhez még megtenned?
– Amikor elkezdtem ezt a sportot, tényleg nagyon sokat álmodoztam arról, hogyan fogok beérni a célba az olimpián győztesként. Elképzeltem, ahogy a nevemet kiabálják:„Liu Sándor, Liu Sándor". Tényleg ez motivált. Azt gondolom: egy végtelen lépcsőn sétálunk egyre feljebb, és reméljük, hogy majd a 2018-as olimpián elérünk az aranyat jelentő fokhoz.

– Érzel bármilyen terhet azzal kapcsolatban, hogy lehetnek olyanok, akik aranyérmet várnak tőled a jövő évi pjongcsangi játékokon?
– Igazából nem érzek ilyesmit.Azért vannak a szurkolók, az edzők, a szponzorok és a vezetők, hogy ő rajtuk legyen. Elég sokan várnak tőlem aranyérmet, de a lényeg az, én mit várok magamtól. Én azt szeretném, hogy önmagamhoz mérten a legjobbat tudjam teljesíteni. Meglátjuk, ez mit jelent, s hoz-e aranyat.

– Hogyanéled meg a veled kapcsolatos elvárásokat?
– Nagyon sokan teszik fel ezt a kérdést, és mindenkinek ugyanazt szoktam mondani:nincsen rajtam semmifélenyomás, az elvárásokat csak úgy magad mellé kell tenni. INKÁBB ARRA KELL KONCENTRÁLNI, HOGY AZ AZNAPI EDZÉSEN JÓL TUDJ TELJESÍTENI.