Hatvanhat éve nem volt téli olimpián hozzájuk hasonló

„A mai napig azt hittem, hogy hódeszkában vagyok jobb” – mosolygott Ester Ledecká, miután begyűjtötte a 2018-as téli olimpia talán legkülönlegesebb elsőségét szuper-óriásműlesiklásban, 26-os rajtszámmal indulva. Ledecká teljes értetlenséget sugárzó arca örök emlék marad: szentül meg volt győződve arról, hogy elromlott a stopper, mert az képtelenség, hogy ő olimpiai bajnokságot nyert alpesi síben. Aztán csak elhitte, hogy aztán „első számú” sportjában, hódeszkában mellé tegyen még egy aranyérmet.

Jorien ter Morsról kevesebb szó esett tán, holott ő is rendkívüli bravúrt hajtott végre: Szocsi kétszeres gyorskorcsolya-aranyérmese előbb megnyerte Pjongcsangban az 1000 méteres távot, majd „átsiklott” rövid pályás gyorskorcsolyára, és tagja volt a bronzérmes 3000 méteres női váltónak, amely a B-döntőt világcsúccsal nyerte meg a magyar egység előtt. Ledecká és Ter Mors is hazája első olyan sportolója, aki több sportágban is érmet tudott nyerni az ötkarikás játékokon.

NAGY ELŐDÖK: „A MAGYAR DELFIN” ÉS TARZAN IS KÖZÖTTÜK

A több sportágat is elit szinten űző versenyző manapság igen nagy ritkaság, de nem volt ez mindig így – nem véletlen, hogy a 83 olimpiai „multisport-érmes” közül 67 még a második világháború előtt szerezte meg első ötkarikás érmét. Sokáig ritka volt az ilyen dobogós, mint a fehér holló, de érdekes, hogy a kétezres években már négyet is köszönthettünk: Ledecká és Ter Mors előtt az amerikai Lauryn Williams (nyári olimpia – atlétika, téli olimpia – bob), valamint a brit Rebecca Romero (evezés, pályakerékpár) is több olimpiai sportban nyert érmet.

Ehhez képest a „sportoló-polihisztor” a modern olimpiai játékok hőskorában szinte alapbeállítás volt. Athénban nyolc olyan versenyző végzett az első háromban, aki (akkor vagy később) több sportágban is megismételte bravúrját, köztük a magyar Hajós Alfréd. „A magyar delfin” az egyik legjobb példája annak, mennyi sportágban kipróbálták magukat a specializáció kora előtt a versenyzők: az úszásban elért két elsősége mellett sprinter, gátfutó, diszkoszvető és válogatott labdarúgó volt, no meg természetesen kiváló építész, akinek másik „sportága”, amelyben olimpiai érmet nyert, a művészeti versenyek építészeti kategóriája volt.

Nemcsak Hajós Alfréd volt ilyen sokoldalú: az 1896-os játékok legsikeresebb versenyzője, a német Carl Schuhmann három első helyet szerzett tornában és egyet birkózásban, ám súlyemelésben, távolugrásban, hármasugrásban és súlylökésben is elindult. „Athén Oroszlánja”, az ausztrál Edwin Flack középtávfutásban lett olimpiai bajnok, de ha már ott volt, teniszben is eljutott az elődöntőig. Ő egyébként könyvelőként dolgozott. A dán Holger Louis Nielsen vívásban és sportlövészetben került az első három közé, de versenyzett diszkoszvetésben is, ráadásul ő volt a modern kézilabda szabályainak egyik kitalálója.

A korai, több olimpiai sportban is érmet szerzett versenyzők esetében – nem meglepő módon – általában volt kapcsolat a sportágak között, a leggyakoribb kombináció a vízilabdázó-úszó és a sífutó-északi összetettben induló volt. Így szerzett olimpiai érmeket Tarzan, azaz a magyar származású, amerikai színekben versenyző Johnny Weissmuller is. Weissmullert elsősorban úszóklasszisként ismerjük (1924-ben három, 1928-ban két aranyérmet nyert), ám „mellékesen” egy bronzérmet is szerzett az amerikai pólósokkal 1928-ban.

Voltak azért „különcök” is, például az amerikai Eddie Eagan, ő a mai napig az egyetlen sportoló, aki különböző sportágban nyert aranyérmet nyári és téli olimpián is – 1920-ban ökölvívóként, 1932-ben bobosként. A másik „nyári-téli aranyérmes”, a svéd Gillis Grafström mindig műkorcsolyában nyert, az már más kérdés, hogy a sportág időközben átkerült a nyári olimpiai programból a téli műsorába.

AKIKNEK LEDECKÁ ELŐTT SIKERÜLT – KÉT SPORTÁGBAN IS ARANYÉREM TÉLI OLIMPIÁN

A téli olimpiák történetében jócskán vissza kell lapoznunk, hogy olyan versenyzőket találjunk, akik két sportágban (vagy szakágban) is aranyérmesek lettek: az első ilyen bravúrt 1924-ben jegyezték fel. A norvég Thorleif Haug megnyerte a 18 és 50 kilométeres sífutást, valamint az északi összetettet is, és hasonló tarolást vitt véghez négy évvel később honfitársa, Johan Gröttumsbraaten. Ő Chamonix-ban is érmes volt már sífutásban és északi összetettben is, de 1928-ban, St. Moritzban már nem adta alább az aranynál (a 18 kilométeres sífutást és az északi összetettet nyerte meg). 1932-ben hozzátett még egy olimpiai elsőséget északi összetettben, egyáltalán nem mellesleg meg ötször nyerte meg a Holmenkollen északi összetett versenyét.

A két norvég után a finn farmer, Heikki Hasu következett: 1948-ban az északi összetettet nyerte meg, 1952-ben a 4x10 kilométeres sífutóváltó tagjaként szerzett aranyérmet, északi összetettben pedig ezüstöt. Hasu volt Ledecká és Ter Mors előtt a legutóbbi téli olimpikon, aki ugyanazon a játékokon több sportágban is a dobogóra állhatott.

Az egyetlen nő, aki Ledecká előtt két sportágban – de nem ugyanazon az olimpián – nyert téli ötkarikás aranyérmet, az orosz Anfisza Rezcova volt, aki Calgaryban a sífutóváltóval, Albertville-ben és Lillehammerben már sílövészetben állhatott a dobogó tetejére (előbb egyéniben, aztán váltóban). Rezcova három zászló alatt szerzett olimpiai érmet, hiszen Calgaryban még szovjet színekben versenyzett, Albertville-ben olimpiai lobogó alatt, az Egyesített Csapat tagjaként, Lillehammerben pedig már oroszként.

HOGY LEHET EZT ÖSSZEEGYEZTETNI?

A legnagyobb kérdés Ledecká és Ter Mors esetében is az, hogyan lehet összeegyeztetni a két sportágat – még ha olyan közeli rokonokról is van szó, mint a normál és rövid pályás gyorskorcsolya, idő- és edzésbeosztásban jókora kihívást jelent ez.

„A szívemben mindig is short trackes maradok, önmagában a gyorskorcsolya nem elégítene ki. Ha választanom kellene a kettő között, a szívem a rövid pálya felé húz, már csak azért is, mert a belemet kidolgoztam, hogy jó legyek benne. Valahogy természetes, hogy mindkettőben gyors vagyok, ugyanakkor ez rengeteg edzéssel jár, és egyáltalán nem könnyű megosztani a munkát” – mondta még Szocsiban a két sport összeegyeztethetőségéről. Még gyorskorcsolya-legenda csapattársa, Ireen Wüst is bámulja, hogy Ter Mors kombinálni tudja a más stratégiát, más felkészítést igénylő két sportot („Ami azt illeti, egyedi dolog, lenyűgöz, hogy mindkettőt magas szinten űzi”).

Jorien ter Mors eredetileg azért kezdett el normál pályán is gyorskorcsolyázni, hogy az így megszerzett erőnlét segítse short trackben is. Aztán jobban bejött a váltás, mint gondolta – történelmi érmei után tervei szerint már visszavált egy sportra, és az (meglepetés!) most már a gyorskorcsolya lesz, és nem a rövid pályás verziója.

Ester Ledecká esetében ugyancsak bámulnak a versenytársak. Lindsey Vonn annyit mondott, ő kipróbálta a snowboardot, de jobb annyiban maradni, hogy nem ment neki túl jól…

„Egész életemben erről álmodtam! Rengetegen mondták nekem, hogy képtelenség a két sportágat ilyen magas szinten összeegyeztetni, lehetetlen, amivel próbálkozok – és most meg tudtam mutatni, hogy igenis lehetséges” – idézi Ledeckát a New York Times.

Az immáron kétszeres olimpiai bajnok cseh versenyzőt edzői is presszionálták: folyamatos volt a noszogatás, hogy vagy a snowboard, vagy az alpesi sí mellett tegye le a garast. Hódeszka-edzője, Justin Reiter azért aggódott, hogy az alpesisí-indulás csökkentheti az esélyét a snowboard aranyéremre. Mondjuk logikailag rendben volt az indoklás, csak éppen Ledecká dupla aranyérme minden logikának ellentmondott. Ugyanakkor Reiter amondó, Ledecká hódeszkás képzettségéből fakadóan másképp, „fantáziadúsabban” látja a lejtőket, mint az alpesi sízők, így olyan íveket választ, amiket riválisai irreálisként elvetnének.

„Mindegyik versenyen azért indulok, hogy megnyerjem, de ennél is fontosabb, hogy élvezzem és jól szórakozzak mindkét sportomban. És végső soron a lényeg, hogy lezúduljunk a lejtőn mindkettőben. Amíg mindkettőt élvezem, folytatom is mindkettőt. Megpróbálom fele-fele arányban elosztani az edzéseket. Lehet, ez a titkom. A super-G-ben úgy álltam a rajtban, mint egy snowboardos. Mindenki más specialista, és rengeteg terhet cipeltek az esélyesség miatt. Talán nem is mertek annyit kockáztatni. Én csak annyit mondtam, gyerünk, hozzuk ki a legjobbat ebből a futamból, ha már alpesi síben is indulunk, mutassuk meg” – kacsintott ki Ledecká.

MÁSOKNAK IS INSPIRÁCIÓ LEHET

Az amerikai alpesi síző klasszisok példaként állították Ledeckát a fiatalok elé.

„A nemzedékére jellemző, hogy kipróbál más sportokat is, és így is helyes. Talán Ester felcsillantja előttük a reményt, hogy nem kell feltétlenül specializálódniuk, több sportágban is magas szinten tudnak teljesíteni. Azt hiszem, ennek a diadalnak hosszú távon is látjuk a hatásait” – így Lindsey Vonn.

„Rengeteg dolgot kipróbált. Meg tudja találni a hasonlóságokat és a kapcsolódási pontokat a sportjai között, ráadásul a fejlődésében is szerepet játszik az, hogy rá tud építeni a másik sportágára. Olyan íveket síel, mint senki más. Lake Louise-ban az állunkat keresgéltük a földön, mikor ő síelte a leggyorsabb időt. Mindenki ott bámult leesett állal, hogy állj, ezt a lejtőt nem így kellene síelni. És mindenki elgondolkozott azon, hogy min tudnánk még javítani” – vélekedett Mikaela Shiffrin.

„Nagyon szoros együttműködésben kellett dolgoznunk az edzői csapattal, a szüleivel, hogy végigsegíthessük ezen az úton. A super-G aranyérme éppolyan váratlan volt, mint csodálatos, de a cél nem az volt, hanem a hódeszka-elsőség. Ha csak annyit tett volna, hogy felszívja az energiát a szuper-óriásműlesiklás győzelme után, és megelégszik azzal, hogy hódeszkában is dobogóra áll, akkor nem lenne most megint aranyérmes. Félelmetesen tud a céljaira összpontosítani, és a végső cél a snowboard arany volt. Elképesztő személyiség, óriási szíve van és remek feje a sporthoz. Egészen hihetetlen ember. Egy-egy egész pici csapat segíti hódeszkában és alpesi síben is, és mindkettő különlegesen jó munkát végzett. Két segítője van, aki összehangolja az utazásokat és az átállásokat sportról sportra, a fizioterapeutája és a felszerelés-felelőse; no meg mindig mellette állnak a szülei. Iszonyú kemény ez, ugyanakkor mindenki segíti a másikat, és mindannyiunk tisztában van vele, hogy Ester sikere az elsődleges. Ebben az évben edzőként azt akartam elérni, hogy Ester maga hozza az ötleteit, a döntéseit, ezzel válhatott valódi bajnokká. Az egészségét tartotta elsődlegesnek, és képes volt visszafogni az edzésmunkát is. Korábban látástól vakulásig edzett, és nem pihent eleget. Ebben az évben eltaláltuk a megfelelő egyensúlyt, s ő két aranyéremmel a zsebében megy haza Prágába” – nyilatkozta Justin Reiter.

Hogy aztán Ester Ledecká és Jorien ter Mors bravúrja valóban követendő példa lesz-e, vagy megmarad olimpiatörténeti kuriózumnak, az nyitott kérdés. Tény, hasonlót – két téli olimpiai sportoló, aki több sportágban nyer aranyérmet egy olimpián – több mint nyolcvan éve nem láttunk.

De hogy mások előtt is megnyílhatnak lehetőségek, azt jelzi, hogy a britek rövid pályás gyorskorcsolyázó klasszisa (egyben Liu Shaolin Sándor barátnője), az olimpiákon eddig elátkozott Elise Christie jelezte: gondolkodik azon, hogy kipróbálja a normál pályás gyorskorcsolyát is. Kevesebb a test-test elleni küzdelem, az ütközés, a kizárás és a bukás is.

„Rövid pályán is akarok még olimpiai érmet nyerni, így hát mindkettőt boldogan csinálnám” – mondta Christie.

Majd Pekingben meglátjuk.