A teniszezők pályafutásuk során hozzászoknak a sok utazáshoz, várakozáshoz, az adópapírok kitöltéséhez, a táskák cipeléséhez – és a vereségekhez.
Még a legnagyobb klasszisok esetében is ritka, hogy veretlenségi sorozatuk hónapokig tartson, a kudarc tehát szinte minden héten része az életüknek. Az persze nagyon nem mindegy, hogy mikor búcsúzik az ember: a szombati elődöntőben, vagy a hétfői első fordulóban.
Babos Tímea ebből a szempontból (is) pocsék tizenkét hónapon van túl egyesben. A második körnél tovább egyszer sem jutott, de az első mérkőzéseit is alig-alig nyerte meg, így a világranglistán érthetően a futottak még kategóriáig csúszott, a nívósabb tornákon már selejteznie kell.
A szurkolók hajlamosak kedvenceik vereségét a sajátjukénak érezni, elkeseredettek, dühösek egy-egy kellemetlen meccs után. A 25 éves soproni lány is heti rendszerességgel kapja meg a magáét a Nemzeti Sport különböző platformjain, miközben – ismerve őt – egyik hozzászóló sem lehet olyan szigorú vele, mint amilyen ő saját magával.
Neki a legrosszabb, hiszen ugyanolyan keményen edz napról napra, utazik versenyről versenyre, fizeti a stábját, a repülőjegyeket és szállásokat, megvásárolja a teniszfelszerelést és a speciális étrend-kiegészítőket, sikerélménye pedig Ausztráliától Kolumbiáig szinte egyáltalán nincs. A sportág sajátossága, hogy – nevezzük így – rossz forma idején nem kapja meg a hó végén a biztos pénzt a csapatától, amíg ő a padról nézi társai játékát. A milliós tételeket akkor is ki kell csengetnie hétről hétre, ha nincsenek jó eredmények, és a velük járó magasabb pénzdíj – az elmúlt hetekben ugyan csökkentek a költségei, mert édesapja segíti edzőként a munkáját, de ez sem marad így sokáig.
A világvége azért nem érkezett el, a mostani Babos nem rosszabb teniszező mondjuk a 2017-es, top 50-es Babosnál. Kell egy új edző, némi önbizalom, hit, a tiszta lap meg gyakorlatilag adva van: a következő hónapokban alig van megvédendő pontja, tehát minden győzelemmel előrébb tud jutni a világranglistán. Ha nem olykor-olykor nyer mérkőzést, hanem hétről hétre kettőt-hármat, belátható időn belül visszaküzdheti magát oda, ahonnan egy évvel ezelőtt elindult a lejtőn.
És akkor neki lesz a legjobb.