Sportkönyvtár: a tudás fája – teniszverzió

A tavaly januárban, életének 92. évében elhunyt dr. Zalka András, a Testnevelési Főiskola korábbi rektora kétségkívül jeles szaktekintélye volt a labdarúgásnak (is), ezt szakedzőként, sportvezetőként, tanárként, a TF rektoraként vagy szakkönyvek szerzőjeként is bizonyította.

A minap a kezünkbe került vékonyka, mindössze 148 oldalas, 1981-ben megjelent Csak a labda volt mindig gömbölyű című kötete azonban nem egészen az, amire számítottunk tőle. 

Mert milyen is?

Valójában olyan semmilyen. Műfajilag sem lehet besorolni. Nem történeti munka, nem elemzés, nem esszé, nem értekezés, nem szakmunka, nem sztorigyűjtemény, nem szépirodalom és végképp nem bulvár. Ahogy a bevezetőben maga fogalmazza meg: „A labdarúgásról írni divat lett. Magam sem tudtam ellenállni a kísértésnek. Sokat írtam már sportágunkról, szakkönyvet, tanulmányokat, a szakma időszerű kérdéseiről cikkeket, vitatkoztam véleményekkel, ilyen-olyan nézetekkel, álláspontokkal, és természetesen ezen keresztül emberekkel. Most nem szakkönyvet írok. Nem is tudományos értekezést, edzéselméleti, módszertani munkát. Nem tudnám írásom műfaját meghatározni, beskatulyázni valamiféle hagyományos keretbe. Tekintse az olvasó e néhány oldalt egyszerű gondolatgyűjteménynek.”

Az persze minden oldalon átsüt, hogy a szerző mennyire felkészült, alapos, széles látókörű, és nagyon sokat tud a futballról – csak éppen a könyv nem szól semmiről azon túl, hogy a futball csodaszép játék, amelyet sokan szeretnek. Alapvetően azt a vezérfonalat igyekszik végigvinni, hogy a világ kereke fordulhat bármerre, birodalmak dőlhetnek romba, királyok koronája hullhat porba, a labda gömbölyű marad, a futball népszerűsége töretlen. De ezt az irányvonalat is csak egy ideig követi, utána elkezd csapongani különböző témák között, a kifejtésekben mérhetetlen mennyiségű közhelyet elpufogtatva (igaz, legalább nehéz vitatkozni velük).

Elkezdi a történetet Ádámnál és Évánál, vagyis a labda ókori megjelenésénél, de egyrészt ez már akkor is kissé elcsépelt téma volt, másrészt 148 oldalon nem lehet ekkora történeti ívet húzni. A milliók szenvedélye című fejezet azt tárgyalja, mitől olyan népszerű a labdarúgás. A Felkészülésről, edzésmunkáról és még néhány kérdésről… című fejezet rendkívül felszínes szakmázás, ilyen mondatokkal: A különféle edzésmódok határozzák meg bizonyos edzéseszközök használatát, és az általuk kiváltott hatás kapcsolatát. Az edzés, az edzésmunka sohasem általában fejti ki hatását, hanem mindig konkrétan és egyénre vonatkozóan, sajátosan. Az edzésmódokon belül szükség van egy olyan csoportosításra, amely lehetővé teszi azt, hogy az edzés a kívánt, a legoptimálisabb hatást váltsa ki az egyénből. Az ilyen elvek alapján előírt edzésmunkát nevezzük edzésmódszernek.” Azért ez a nyelvezet talán már a nyolcvanas években is divatjamúlt volt, nem is beszélve arról az okfejtésről, amelyet a Merre tartasz labdarúgás? című epizódban boncolgat a szerző.

Egy kis fejlődéstörténet, egy kis vb-történelem, egy kis edzéselmélet- és módszertan, némi eszmefuttatás az edzők fontos szerepéről és a sportvezetők nélkülözhetetlenségéről, majd rövid összefoglaló és a szakmai tanulságok levonása az 1980-as, olaszországi Európa-bajnokságról, ennek apropóján pedig zárásként egy Eb-történeti visszatekintés. Egy kis ez, egy kis az.
Őszintén nem értjük, milyen cél vezérelte a szerzőt és a kiadót, hacsak az nem, hogy „írjunk valamit a fociról, úgyis mindenki falja”. Ettől függetlenül, nemigen tudjuk hová tenni magunkban.
Zalka András életútját és pályafutását tényleg a legmagasabbra értékelve és tisztelve, ez a könyv kissé olyan, mint a közmondásbeli szegény denevér: se nem madár, se nem egér.

(Dr. Zalka András: Csak a labda volt mindig gömbölyű, Sportpropaganda, 1981)

Az Európa-bajnokság küszöbén szinte bármit el lehet adni futballal, az édességipartól kezdve a divatpiacon át a vendéglátásig minden ágazatot uralja a fő tematika,
nem kivétel a könyvkiadás sem. A mennyiségi bővülés nagyobb minőségi szórással jár, ezért sem mindegy, hogy a labdarúgás „marginális” területein mozgó kiadványok közül melyekre szentelünk időt, pénzt, figyelmet. Az itt ajánlott, júniusban megjelenő angol nyelvű könyvet érdemes forgatni: ötven személyes történeten keresztül, ötven kapcsolódó munkakör segítségével mutatja be, milyen a futballpálya közelében az élet. Kommentátor, fotós, fizioterapeuta, adatelemző és még sok más szakember ad tanúságot saját példáján keresztül a közeli perspektíváról.
(50 Ways Into Football, Wren & Rook, 2024)
CS. P.