Profik vagyunk

Azt már megszokhattuk, hogy csapataink korán búcsúznak a nemzetközi kupákból, azon sem érdemes keseregni, hogy a mieinkkel szemben továbbjutó együttesek milyen játékerőt képviselnek. Foglalkozzunk inkább magunkkal!

Amikor lépten-nyomon arról hallunk, mennyire profi szemlélet uralkodik élcsapatainknál, nézzük meg, milyen körülmények között szenvedtek vereséget. Néhány momentum, amelyen érdemes elgondolkodni.

A Videoton a Sturm elleni első meccsen a találkozó vége előtt kapta a második gólt, nyilván a Vidi játékosai elkönyvelték, otthon csak ledolgozzák az egygólos hátrányt. Míg ezzel foglalkoztak, kettő lett belőle.

A visszavágón a támadójátékot amúgy derekasan bevállaló székesfehérváriak ellen a graziak az első gólt egy perc múlva egyenlítették ki, a második egalizáláshoz sem kellett több hét percnél. Hogy az első osztrák gólnál hol voltak a Vidi védői, rejtély, illetve egy biztos: a középső védő, Horváth Gábor lest jelzett. Kovács Ferenc, az egykori remek futballista és még remekebb edző, a szünetben majdnem infarktust kapott, amikor a televízióban kommentálta az esetet.

Hogy aztán a szerény képességű Tujvel kapus mit keres az első csapatban, az is rejtély. Hírlik, hogy Bozsovics szerződésében benne van, bizonyos meccsszám után nagy összeget tehet zsebre, azért a klub inkább pihenteti. Ennek aztán a csapat issza meg a levét. Ha így van, ez sem vall profizmusra.

Egyébként is. Csapatépítésre nincsen idő, mert a tulajdonos szemszögéből – s a magyar futball presztízse szempontjából is – a legfontosabb meccseket már szinte a bajnoki rajt előtt lejátsszák, mert eldől, főtáblára jut-e a csapat vagy sem. Most (is) a vagy sem verzió jött be, de vegyük észre a jót is: a Vidi támadásban nem játszott rosszul, ki gondolta volna, hogy a két válogatott védővel és az egyébként jó pedigrével bíró spanyol „csellengőkkel" hátul csupán ennyire futja.

Az osztrák bajnokság éppen annyival jobb, mint a magyar, hogy profibb, a Lajtán túl sem ismerik jobban a szakmát, de a körülmények (meg nem adott 11-es, vélt les) nem zavarnak be, s a játékosok a hármas sípszóig nemcsak testben, lélekben is a pályán vannak. Ahogy mondani szoktuk, mentálisan…

A kapusok terén, s a koncentrációval a Fradiban sem jobb a helyzet: az a Ranilovic védhet, aki a Kaposvár ellen a saját kapujába ütött egy lecsúszott beadást, igaz, a szemébe sütött a nap. Nos, ilyen indokot már a serdülőben sem lehet elfogadni, Ranilovicnak a jelek szerint mégis megbocsátottak, a norvégok elleni visszavágón ismét ő védett. Az Aalesund második gólját megelőzően – három perccel a meccs vége előtt – hibázott is, törvényszerűen gól lett a vége, ami miatt jöhetett a hosszabbítás. Amelynek utolsó pillanatában kapott góllal esett ki a Fradi.

Mondják, jó kapusból jobban állunk, mint futballistából, nyilván ez az oka, hogy két nevesincs légiósnak kell védeni… Ugyanakkor Somogyi Csaba a REAC-ból a Fulhambe igazolt. Ez csak kiragadott példa, az viszont általános, hogy szavakban már mindenki profi, ugyanakkor a tettekben egyelőre még nem.