A zacskót is bezacskózzák – olimpiai napló

Újságírói szempontból a nagy világesemények sajátossága, hogy a napi rohanás közepette nehéz időt szakítani az étkezésre. Hatványozottan hátrányos helyzetben vagyunk a tokiói olimpián, ugyanis minden Japánba érkezőt könnyített karanténra köteleznek az első tizennégy napban. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ezalatt csak a szálloda és a versenyhelyszínek között lehet mozogni, mégpedig kizárólag az erre kijelölt szállítási eszközökkel (transzferbuszok, taxik). Étkezni is csak a fő sajtóközpontban vagy az egyes helyszíneken lehetséges, így eléggé ki vagyunk szolgáltatva a szervezőknek. Gyakori jelenség, hogy a büfékben már délelőtt széttárják a karjukat a legtöbb étel esetében, mondván, elfogyott.

A víz és a kávé mellett szinte az összes helyszínen megtalálható egy érdekes étel: egy puha kenyérrel készített szendvics, eperlekváros, mogyorókrémes vagy csokis ízesítésben. Ezzel hosszabb távon nem vagyunk kisegítve, de legalább azt kapjuk tőle, amit várunk. Merthogy egy kiskaput azért hagytak a szigorú járványügyi előírásokban, el lehet menni a szálloda közelében kijelölt boltba. Ott viszont általában meg vagyunk lőve, mert ugyan sok az előre csomagolt készétel, a leírás természetesen japán nyelven szerepel a csomagoláson, így a vállalkozó kedvűek leginkább zsákbamacskát vesznek, és csak otthon derül ki, mit rejt a zacskó.

Apropó, csomagolás: amikor a világ fejlett országaiban szinte napi beszédtéma a környezetvédelem, kicsit sokkoló volt tapasztalni, a japánok mennyire nem törődnek a műanyagok felhasználásával. Az eladók legszívesebben még a zacskót is bezacskózzák, és csak nagy küzdelem árán lehet őket meggyőzni, hogy én bizony vállalom a kockázatot, és a saját táskámban viszem el a megvásárolt termékeket.

A legtöbb boltban a kasszánál mikrók is vannak, így igény esetén egyből meg is melegítik a természetesen jól becsomagolt ételt. Egy másik klasszikus a dobozos rámen (leves) sok tésztával, amit forró vízzel kell felönteni. Italokból egyébként jobb a kínálat, főleg ha azt vesszük, hogy a magyar szemnek szokatlan módon szinte minden utcasarkon áll egy automata. A szállodánkban például különböző helyi sörök is kinyerhetők belőle, de nyilván mi ilyenekkel nem élünk.

Azért már várjuk a két hét leteltét, hogy az igazi japán konyhával is megismerkedhessünk – szigorúan étteremben, nem zacskóban, elvitelre.