Tokió 2020: Nagyon büszke vagyok Blankára! – Benkó Barbara

Mint ismert, a nők hegyikerékpáros versenyében sportágtörténelmi negyedik helyet szerző Vas Kata Blanka nem „alanyi jogon” utazhatott ki Tokióba, hiszen a bringásoknál nem személynek szól az indulási jog, hanem nemzetnek (a nemzetközi szövetség világranglistája alapján). A pontok túlnyomó részét, s így tulajdonképpen a kvótát pedig a londoni olimpián a magyar színeket képviselő Benkó Barbara szerezte a kvalifikációs időszak során, ám a hazai válogatóversenyek alapján egyértelműen Vas volt a jobb, így végül ő indulhatott honfitársa helyett.

A helyzet azért is volt faramuci, mert Vas többször is kiemelte, Benkót tartja példaképének, ám a sportban nincs barátság, így egymás ellen kellett küzdeniük az ötkarikás indulásért – a 19 esztendős szupertehetség azonban nagyszerű tokiói eredményével az utolsó kétkedő hangokat is elhallgattatta.

Már csak érintettsége okán is kíváncsiak voltunk Benkó Barbara véleményére is: olimpikon klasszisunk igazi sportemberhez méltón, végtelenül szimpatikusan és szívmelengetően nyilatkozott társa szenzációs sikeréről.

– Milyen érzések kavarogtak önben Blanka versenyét nézve, ismerve az előtörténetüket?
– Leginkább óriási öröm. Nagyon boldog voltam, hogy ekkorát ment, ez egy elképesztően szenzációs eredmény, szerintem aki ennek nem örül, annál valami gond van. Tudom, mire gondol, de én már túlléptem ezen a történeten: a válogatók lementek, sokkal erősebb volt nálam, eldőlt, hogy ő megy – bármennyire is fájt, hogy én szereztem meg a kvótát, mégsem lehetek ott az olimpián, elfogadtam. Hülye helyzet volt ez, mert ha nem jön közbe a vírusjárvány, és a nemzetközi szövetség nem fagyasztja be a világranglistát, simán szereztünk volna annyi pontot, hogy mindketten ott lehessünk Tokióban. A lényeg, hogy ezek semmit sem vonnak le Blanka sikerének az értékéből: ott volt a helye, és ezt elég látványosan be is bizonyította mindenkinek – ennél méltóbban nem is igen képviselhette volna a magyar színeket!

– Beszélt már vele? Csak mert említette, hogy nagyon hálás önnek...
– Konkrétan ő írt nekem. Én nem akartam neki, mert pontosan tudom, mennyire idegesítő ilyenkor százezer üzenetre válaszolni, de aztán jött tőle egy üzenet, amelyben megköszönte a lehetőséget – megmondom őszintén, nem is számítottam rá, rettentően jól esett! Váltottunk néhány mondatot, elmondtam neki, hogy nagyon-nagyon büszkék vagyunk rá, és mindannyian őrült módon drukkoltunk neki!

– Blanka többször is kiemelte, hogy önt tartja példaképének – ha így vesszük, azért önnek is van némi része ebben a sikerben.
– Nagyon aranyos, hogy ezt mondja, tényleg teljesen más generáció vagyunk: tíz év van köztünk, mondhatom azt, hogy gyakorlatilag kicsi gyerekkora óta ismerem, tulajdonképpen végignéztem a fejlődését. Elképesztő alázattal és szorgalommal viseltet a sportág iránt – ha anno tényleg sikerült neki példát mutatnom, s ilyen értelemben valóban részese lenni kicsit a sikereinek, akkor annak nagyon örülök és elmondhatatlanul büszke vagyok rá!