Tokió 2020: A döntős helyek mutatják az erőnket – Sós Csaba

– Egy arany és két-három érem.
– Igen, ezt mondtam az olimpia előtt, ezt vártam – reagált a megjegyzésre Sós Csaba, az úszók szövetségi kapitánya. – Elmaradtunk attól, amit vártam, de közel jártunk hozzá, és a szereplésünk, az, hogy van három negyedik, és három ötödik helyünk, azt mutatja, nem volt mindez illúzió. A döntős helyek mutatják az erőnket: tizenöt úszónk tizenhárom olimpiai fináléban lépett rajtkőre, ilyen azért nemigen szokott lenni.

– Ennek ellenére sokan úgy gondolják, hogy egy nagy úszónk volt Tokióban.
– De ez nem igaz. Sydney-ben Kovács Ágnes aranyérme mellett volt egy negyedik és két ötödik helyünk, Tokióban azért más volt a helyzet. Hogy a pontszerző helyezéseinkből nem lettek érmek, amiatt persze az én szívem is fáj.

– Sokszor csak kevés hiányzott ehhez, okoljuk a szerencsét?
– Ne okoljunk semmit, ilyen van. Azt pedig jó ideje tudjuk, hogy a csapatunk fele harminc közelében vagy afölött jár, ilyen magas átlagéletkorú válogatott talán nem is volt másik ezen az olimpián.

– Ha már ezt említette: az idősebbek közül valakinek Tokió volt a búcsúfellépése. Elégedett volt Cseh Lászlóval?
– Laci, ahogyan a májusi Európa-bajnokságon, Tokióban is megcsinálta azt, hogy háromszor úszta le jól a kétszáz vegyest, sőt a budapesti Eb-hez képest még le is dobott néhány tizedet. Szép, kerek történetté vált a pályafutása, és nagyon jó azt látni, érezni, hogy mindenki más is így gondolja.

– Maradjunk még ennél a generációnál: Verrasztó Dávid édesapjával, Zoltánnal összefonódott az ön úszópályafutása – jól sejtem, hogy a négyszáz vegyesen elért negyedik helyébe kicsit a kapitány is belehalt?
– Úgy még inkább, hogy az arany sem volt messze. Dávid végig harcban volt az éremért, egy régen látott szoros mezőnyben nagyon becsületesen helytállt.

– Nem kerülhetjük meg Hosszú Katinka szereplését sem: sokan támadják otthon amiatt, hogy ezúttal nem állhatott ott az olimpiai dobogón is, és azért is, mert néhányszor „elfelejtett” átvonulni a vegyes zónán, így a szavait sem tolmácsolhattuk az érte és neki szurkolóknak.
– Én másként gondolkozom, mint a szurkolók: Katinkának minden feltételről gondoskodtunk, legalább annyira óhajtottuk a sikert, mint ő. Azt sem tagadom le, hogy bíztam a győzelmében, a budapesti Európa-bajnokság után még inkább, ha azt az ívet, amit addig produkált, csak tompán folytatja, érmes is lehetett volna Tokióban. Átéltem már ilyet, hiszen Széchy Tamás első tanítványai, köztük jómagam is sokat reméltünk a montreali olimpiától, és semmi sem sikerült, de így járt Egerszegi Krisztina is az 1994-es római világbajnokságon – a sportolók kilencven százalékának volt és van ilyen rossz élménye, egyről tudok, akinek nem volt, őt úgy hívják: Darnyi Tamás. Unalomig ismételtük azt is, hogy a pandémia nem kedvezett Katinka felkészülésének, hiszen korábban évente akár hatvan-nyolcvan versenyen is elindult, ezúttal viszont alig-alig tudott versenyezni. Bizonytalanabbá vált a felkészülése, így ő maga is – a tudása nem kopott, valami az utolsó időszakban nem működött úgy, ahogyan gondolta, gondoltam, gondoltuk. Ami pedig a hallgatását illeti: szerencsére nem arról van szó, hogy sohasem nyilatkozik, hiszen amikor lehiggadt, ezúttal is készséggel állt a média rendelkezésére. Megértem az újságírókat is, hiszen a munkájukat nem tudták jól elvégezni, de talán mégis jobb, hogy abban a lelkiállapotában a hallgatást választotta.

– Ellentétben Milák Kristóffal, aki parádézott a vegyes zónában is – kétszer is.
– Kristófról az elmúlt napokban elmondtunk már mindent, csak a szebbnél szebb jelzőket pufogtathatnám újra, hiszen Tokióban beteljesült az álom, még csak huszonegy éves, de már megnyert mindent, amit ebben a sportágban lehet, és emellett világcsúcstartó is. Ha továbbra is keményen dolgozik, és kellően motivált lesz, akkor Párizsban még feljebb juthat, az lesz a „csúcs olimpiája”.

– Gyakran emlegeti azt a korosztályt, amelyik az elmúlt években az ifjúsági világversenyeken tarolt. Közülük Milák Kristóf Tokióban felért a csúcsra, a másik két meghatározó úszó közül az egyikkel szintén elégedett lehet, a másikkal talán kevésbé.
– Németh Nándorral valóban nagyon elégedett vagyok, országos csúcsot úszott száz gyorson, és akárcsak a kvangdzsui világbajnokságon, két évvel ezelőtt, ezúttal is bejutott a döntőbe – egy olyan számban, ahol apróságokon múlhat a siker. Ráadásul ötven éve nem volt sprinterünk olimpiai döntőben, akkor is éppen Tokióban rendezték az olimpiát. Dobai Gyula után most Németh Nándornak tapsolhattunk. Az is igaz ugyanakkor, hogy Késely Ajna elmaradt a várakozásoktól, de nem a világ ment el Ajna mellett, hiszen ha az egyéni csúcsait megússza, Tokióban is éremért harcolhatott volna. Nem titok, Ajna maga is beszélt róla, lelki problémákkal küzdött a koronavírus-járvány kapcsán, remélem, mihamarabb túl lesz ezeken, és újra a régi Ajnát látjuk a medencében.

– Németh Nándor a 4x100-as gyorsváltóban is remekelt, ahogyan három társa, Milák Kristóf, Szabó Szebasztián és Bohus Richárd is – ezt az ötödik helyet hová helyezi el a dicsőségtáblán?
– Volt már részem néhány kellemes meglepetésben életem során, ezt is közéjük sorolnám. Soha korábban nem szerepelt még magyar 4x100-as gyorsváltó olimpiai döntőben, ráadásul nemcsak résztvevői voltak a finálénak a fiúk, hanem káprázatosan úsztak, még a nagy esélyes oroszokat is maguk mögött tartották. Tokióban nem túl sok felhőtlen pillanat jutott nekünk, a váltó ötödik helye mindenképpen az volt.