Kovács Ágnes: Majdnem megbolondultam, amikor otthon „kellett” ülnöm

Vágólapra másolva!

2014.06.07. 08:45

Címkék

Még gyerek volt, amikor felállt az atlantai olimpiai dobogóra, hogy aztán Sydneyben, még mindig csak 19 éves úszóként immár aranyérmet ünnepelhessen. A mindig is tűzről pattant, állandóan mozgásban lévő, a sport mellett a tanulásban jeleskedő Kovács Ágnes felnőttként sem pihen. Élete továbbra sem arról szól, hogy fürdik a korábbi sikereiben – olyannyira nem, hogy néhány év múlva már nemcsak a neve után írjuk majd oda, hogy olimpiai bajnok, hanem a neve elé is odabiggyeszthetünk két betűcskét.

PÁLYÁJA - KOVÁCS ÁGNES
Született: 1981. július 13., Budapest Sportága: úszás Edzői: Szűcs Bea, Kiss László, Turi György Klubjai: OSC, Budapesti Spartacus, Kőbánya SC Kiemelkedő eredményei: olimpiai bajnok (200 m mell, 2000), olimpiai 3. (200 m mell, 1996), 2x világbajnok (200 m mell, 1998, 2001), vb-3. (100 m mell, 2001), 7x Európa-bajnok (100 és 200 m mell, 1997; 50, 100 és 200 m mell, 1999; 50 és 100 m mell, 2000), Eb-2. (200 m mell, 2000), 3x Eb-3. (50, 100 és 200 m mell, 2006) Jelenleg a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kara nemzetközi igazgatóságának tagja, kommunikációs vezetője. A Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának doktorandusz hallgatója, kutatási témája: az élsportolók és a média a társadalomban a 21. század elején Magyarországon.

– Doktor Kovács Ágnes – nem hangzik rosszul…
– Hosszú távú terveim között régóta szerepelt, hogy megszerzem egyszer a doktori címet, csak sokáig azt nem tudtam pontosan, mi legyen a kutatási területem. Aztán tavaly megtaláltam, így most már a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának doktorandusz hallgatója vagyok.

– Nem unja még?
– Micsodát?

– A tanulást.
– Egyáltalán nem! Pici gyerekkorom óta ilyen pörgős vagyok, sosem szerettem a tétlenkedést, az egy helyben ülést. Sohasem csak egy dolgot csináltam egyszerre, például amikor készültem a sydneyi olimpiára, nem lettem magántanuló, nappalin végeztem el a gimnáziumot.

– Ezt értem, de három éve megszületett a kisfia, a TF kommunikációs vezetője, nem nehezebb mostanság is ilyen magas hőfokon pörögnie? Soha senki nem mondta vagy mondja azt, hogy „Ágikám, elég már, ne vállalj annyi mindent!”
– A környezetem ismer, tudja mindenki, hogy engem ez éltet. A kisfiam három éve született, és a világra jövetele előtt két héttel azt mondta a férjem, ideje lenne kicsit pihenni. Én majdnem megbolondultam, amikor otthon „kellett” ülnöm! Nem vagyok ehhez hozzászokva… És amikor Dominik megszületett, akkor is csak az első három hónap volt nehéz. Mert nemigen akart aludni. Felébredt reggel fél hatkor és délután négyig ébren volt. Akkor azért csak megkérdeztem a gyerekorvost, ez így normális-e. Persze hogy nem volt az. Olvasgattam a témában, kérdezgettem a gyerekes ismerősöket, majd ezt a tudást összegyúrva elértem, hogy Dominik három hónapos korától kialakuljon egy rendszer az életünkben. Ezt egy-két hétig rettenetesen élveztem, leginkább azért, mert végre kialudhattam magam, ám aztán észrevettem, hogy sokat alszik Dominik, nekem pedig túl sok a szabadidőm…

SIKERORIENTÁLT TÍPUS
„Egér kudarckerülő, Ági sikerorientált versenyző volt, vagyis egészen másként kellett hozzájuk állni – mondta olimpiai bajnok tanítványairól Kiss László mesteredző. – Ági akkor szárnyalt, ha győzött, s a kritikát nemigen szerette. Vagyis ha valamit nem jól csinált az edzésen, először mindig a dicsérettel kezdtem. Voltak nehéz időszakaink, például az 1999-es év; Ági akkor érettségizett, és ő a tanulás terén is maximalista volt, ráadásul abban az időszakban esett le a lépcsőről az uszodában. Való igaz, hogy megbeszéltük, kétezerben olimpiai aranyat akarunk nyerni. Bennem is dolgozott a bizonyítási vágy, hiszen sokszor megkaptam, hogy Egér akkora tehetség volt, hogy vele könnyű volt nyerni. Így aztán megmondtam Áginak, mindent elkövetek azért, hogy ő Sydneyben olimpiai bajnok legyen, ezért dolgozzon úgy, hogy ez ne csak elképzelés, álom maradjon, hanem meg is valósuljon. És Ági ennek megfelelően dolgozott.”

– Viccel? Ha ezek után azt mondja, kitalált magának valamilyen elfoglaltságot, tán még a toll is kiesik a kezemből…
– Pedig így volt! Akkor már megvolt a diplomám, ám ahhoz nem volt elég az angol felsőfokú nyelvvizsga, így elkezdtem olaszul tanulni, míg otthon voltam a kisfiammal, és tíz hónap múlva megszereztem a középfokú nyelvvizsgát.

– És Dominik hogyan viseli, hogy az édesanyja ilyen pörgős?
– Ó, ő ebbe született bele! Egyébként is úgy nevelem őt, hogy ő érkezett hozzánk, ő érkezett a mi életünkbe, amelyet nem kell feladnunk azért, mert Dominik megszületett. Ha úgy adódik, jön velem az egyetemre vagy úszóversenyre, de futni sem egyedül járok – együtt megyünk, ő a babakocsiban ül, én meg futok, vagyis nem tőle veszem el az időt akkor sem, amikor kicsit magammal is szeretnék foglalkozni.

– Na de mikor tanul?
– Leginkább éjjel.

– Honnan van ennyi energiája?
– Tényleg ilyen vagyok kiskorom óta.

– Ezért is kötött ki az uszodában, hogy lekösse a mozgással az energiáit?
– Meg azért, mert a bátyám már járt az uszodába, magától értődő volt, hogy követem őt.

A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT SZOMBATON MEGJELENŐ HOSSZABBÍTÁS MELLÉKLETÉBEN! KOVÁCS ÁGNES MESÉL A GYEREK KORÁRÓL, HOGYAN LETT ÖVÉ EGERSZEGI KRISZTINA NEHÉZ ÖRÖKSÉGE, SYDNEY ELŐTT ÁLMODOTT-E AZ OLIMPIAI ARANYÉREMRŐL, AZ UTÁNA KÖVETKEZŐ ÜNNEPLÉSRŐL, AZ AMERIKÁBAN TÖLTÖTT ÉVEKRŐL, ÉS PÁLYAFUTÁSÁNAK LEZÁRÁSÁRÓL!