„Erre még én sem számítottam – ismerte be Hosszú Katinka. – Nem is elsősorban a tíz aranyra – bár erre sem –, hanem hogy ilyen időket tudok úszni. Elutazás előtt azt mondtam, most aligha döntök világcsúcsot, ehhez képest kétszer is közel jártam. Száz háton már tényleg nagyon kevés hiányzott, mindenki azt mondja, voltaképpen azon múlt, hogy még mindig nem vagyok hajlandó a legújabb fejlesztésű sapkát felvenni, ragaszkodom a régi 2D-shez...” Katinkánál ez még úgymond a „régiből” maradt, annak idején, a 2008-as olimpián már mindenki az újgenerációs dresszekben feszített, amikor ő még a jól megszokott textilben vonult fel, mondván, felesleges az efféle hókuszpókusz. „Tény, azóta már mindent lecseréltem, az akkori mentalitásomat is, de valahogy a sapkamánia kitart... Mondhatnám, hogy nem vagyok babonás, ám ha őszinte akarok lenni, akkor bevallhatom: az úszószemüvegemet sem cseréltem le tavaly óta, a rövidpályás szezonban mindig ez van rajtam, mind a tizenegy világcsúcsomat ebben értem el... Viszont kezdem belátni, hogy igaza lehet az Arena képviselőinek, akik készséggel szállítják azokat a sapkákat, amiket rendelek tőlük, de folyamatosan győzködnek, higgyem el, az, hogy az új modell egyszerűen nem ráncosodik a fejen, bárhogy is megy alá a hajam például, századokat jelent, különösen a víz alatti úszásnál. Ha azt veszem, hogy 11 századra voltam a világcsúcstól most száz háton, még az sem kizárt, hogy van ebben valami... Azaz legközelebb talán kipróbálom.” Az úszósapkát nem számítva egyébként nagyjából minden a helyén volt a hongkongi két nap során, bár Katinka elárulta, edző-férje, Shane örök maximalizmusával megint talált korrigálni valót. „Ez pláne így van, amikor ennyi számban indulok. A száz hátnál nem csak a sapkán múlt, hanem azon is, hogy például a harmadik hosszon nem úsztam annyit víz alatt. A gyors most nagyon jól ment, a többinél viszont kell még csiszolni a technikán. Ami örömteli, hogy az állóképesség és a sebesség jobb, mint a korábbi években ilyenkor. Magam sem gondoltam, hogy ennyire jól bírom majd, hiszen tavaly, de különösen tavalyelőtt mondjuk nyolc számban indultam, abból négyben lassabban úsztam, hogy bírjam a többit, most pedig ment mind a tizenkettő, közte a 800 gyors, ahol kilenc másodpercet javultam, és még a 400-at is meg tudtam nyerni. Mindez azt mutatja, remekül működik az a program, amivel készülünk.” |
Magyar párharccal indult a nap, hiszen a férfiak 1500-as számában Gyurta Gergely és Verrasztó Dávid csatázott az első helyért – az aranyat végül az elmúlt decemberben ezen a távon Európa-bajnoki címet is szerző ifjabbik Gyurta szerezte meg 14:38.72-es idővel, biztos előnnyel Dávid előtt (14:51.36).
Ezután kezdetét vette a Katinka-show soros felvonása. A második napi szokásos menetrend szerint először a 400 vegyest hozta biztosan, hét másodperces előnnyel Mireia Belmonte előtt (4:26.42 – saját világrekordjától azért elmaradt 5.5 szekundummal). Száz háton ugyanakkor nagyon közel járt ahhoz, hogy „ígéretével ellentétben” mégiscsak megdöntsön egy világrekordot: mindössze 11 századra volt a topidőtől 100 háton – 55.34 másodperces eredménye Európa-csúcsnak így is megtette. Mondhatni, méltó körítést adott pályafutása 93. vk-aranyérmének, amellyel beérte az örökranglistán második svéd sprinterlegendát, Therese Alshammart. Aztán nem kellett sokat várni, hogy le is hagyja ugyanazzal a lendülettel, hiszen ismét biztosan előzte meg nagy vetélytársát, a spanyol Belmontét 200 pillangón (2:05.12).
A következő, 400 gyorson aratott diadal (4:01.02) pedig egy újabb rekordot jelentett a világkupa-históriában: korábban sem férfi, sem női úszó nem tudott 9 aranyat nyerni egy viadalon – most azonban rögvest feljebb került a léc, hiszen 100 vegyesen (58.12) meglett a 10. hongkongi elsőség is, avagy mind a két napon öt-öt aranyat szerzett Katinka.
És hogy teljesen hasonlítson a keddi produkció az előző napihoz, végül szerzett egy ezüstérmet is, ismét egy sprintszámban, 50 pillangón – amihez újfent két országos rekord társult, egy délelőtt (26.06), egy pedig délután (25.92). Azaz Katinka egészen imponáló hongkongi mérlege: 10 arany, 2 ezüst, egy Európa-csúcs és öt országos rekord.
Verrasztó Evelyn két újabb bronzérmet szerzett – az egyiket 400 vegyesen (4:39.70), a másikat 400 gyorson (4:16.51), így ő hat bronzzal zárta a sorozat harmadik etapját.
A fiúk is kitettek magukért, hiszen Gyurta Gergő után a bátyja, Dániel is győzött: jó szokásához híven keményen felszívta magát az előző nap egyetlen századdal elveszített 200-as szám után, és 100-on 57.35-tel – fő riválisát, Kochot 12 századdal megelőzve – lett első, azaz mindhárom éremfajtából szerzett egyet a két nap során. Verrasztó Dávid az 1500 ezüstjét követően 200 gyorson hatodik lett (1:50.42), míg 200 vegyesen negyedik (1:57.76).
Az öt magyar tehát egész elsőrangúan „termelt”: a két nap alatt 25-ször álltak a dobogón, nemesfém-fajtákra fordítva ez 12 aranyat, 5 ezüstöt és 8 bronzot jelentett – és már nem kell sokat várni a hétvégén esedékes moszkvai folytatásig.