– Mi a véleménye Gyárfás Tamás lemondásáról?
– Nem tudom megítélni a magyar szövetség belső ügyeit – válaszolta Paolo Barelli e-mailben a Nemzeti Sport kérdéseire. – Persze nem vonhatja ki magát senki a történtek hatása alól, senki sem képzelte, hogy így alakul.
– Hargitay András szövetségi kapitány a lapunknak adott, december 3-án közölt interjújában így fogalmazott: „A FINA vezérkarában mély megdöbbenést keltett Gyárfás Tamás lemondása”. Valóban ez volt a benyomás vezetői körökben?
– Teljes mértékben. Úgy fogadták a hírt, mint derült égből villámcsapást.
– Volt módja beszélni a magyar sportvezetővel azóta, hogy meghozta döntését?
– Természetesen. Nyugodtnak láttam, még ha nyilván el is volt keseredve, amit egyébként megértek.
– Miként értékeli a Magyar Úszószövetség élén töltött huszonhárom éves időszakát?
– Ennyire nem ásnék vissza a múltba. Ugyanakkor elmondhatom az úszóvilág álláspontját – vagyis ez nem csupán az enyém –, amely szerint Gyárfás kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy az úszás presztízse a legmagasabb szinten maradjon.
– A lemondott elnök büszkén beszélt arról, hogy 2004 óta, vagyis a LEN vezetőségi tagjaként megélt tizenkét éves időszakában hat úszó és két vízilabda Európa-bajnokságot segített hazánkba hozni. Ön mennyire értékeli a munkáját?
– Megbecsültség övezi. Mindenképpen figyelemre méltó a szerepe abban, hogy nagy versenyeket, Európa-bajnokságot, világbajnokságot kapott Magyarország. Ebből következően a LEN és a FINA is szerfelett méltányolja a magyar vízisport-családot és a vezetőit.
– „Ha olyan jelzést kapna, akkor lemondana” – mondta még a távozása előtt Gyárfás Tamás helyzetéről a Magyar Úszószövetség sajtófőnöke. Úgy tűnik, megkapta a jelzést: Szabó Tünde sportért felelős államtitkár közleménye azt sugallta, elfogyott iránta a kormány bizalma. Számít-e a nemzetközi sportéletben, hogy egy vezető élvezi-e a politika támogatását?
– Nem vagyok abban a helyzetben, hogy más országokat érintő kérdésekben mondjak véleményt. Minden szövetségnek, minden nemzetnek megvan a maga működése. Tapasztalataim szerint Gyárfás mindig élvezte a hatalom támogatását is, amely végig bizonyította, igencsak érdekelve van a vizes sportágak ügyének előrevitelében Magyarországon. Nagyon nehéz belső ügyeket kívülről megérteni.
– Bizonyára ismeri a 2017-es budapesti úszó-világbajnokság két kabalafigurája, az azóta kínos körülmények között lecserélt Water Lilly és Water Willy körüli bonyodalmakat. Volt visszhangja a kellemetlen választásnak a nemzetközi úszóvilágban is, vagy ez is csak a magyar média sztorija?
– Semmit sem hallottam erről. Gyanítom, ez is valami belső ügy.
– Nem furcsállja, hogy éppen a legsikeresebb magyar sportágban tapasztalni ennyi feszültséget?
– Nem voltam tudatában azoknak a feszültségeknek, amelyeket említ. Nyilvánvaló, hogy ezek a kérdések helyi természetűek. Amit mindenki lát, az az önök utóbbi években elért eredménysora. A sikereket arra kell felhasználni, hogy még több embert aktivizáljanak, bevonjanak a sportba. Ne feledkezzünk el az úszás társadalmi értékéről: úszni tudni egyet jelent azzal, hogy megtanulod megmenteni a magad életét, és ha úgy adódik, másét is. Erre az értékre támaszkodva túl lehet lépni azokon a vitákon, amelyek minden családban felütik a fejüket. Nálunk, Olaszországban a bajnokoknak köszönhetően – a többi vizes sport, a vízilabda, a toronyugrás és a szinkronúszás mellett – az úszás a legtöbb embert megmozgató sportág. Többen űzik, mint a futballt! Az Olasz Úszószövetség büszke erre, és azon dolgozik, hogy továbbra is tartsa a pozitív irányt.
– Befolyásolhatja-e elnöki bukása Gyárfás Tamás kincstárnoki pozícióját a LEN-ben?
– Miért befolyásolná? Ha így lenne, öngólt jelentene. Gondolom, az illetékesek az önök háza táján képesek lesznek helyén kezelni az ügyet.
– Kiindulva abból, hogy a nemzeti szövetségek pályáznak választott jelöltjeikkel a LEN vezetőségi posztjaira, veszélybe kerülhet-e a jövőben Gyárfás Tamás tisztsége?
– Minden szövetségnek függetlenül, szabadon kell meghoznia döntéseit. És hiszek abban, hogy Magyarország továbbra is a legjobb döntéseket hozza, összhangban saját hagyományaival.
– Miként látja Hosszú Katinka szerepét Gyárfás Tamás lemondásának tükrében? Van-e felhatalmazása egy versenyzőnek arra, hogy forradalmat indítson a saját sportágában, saját szövetségén belül? Van-e joga elküldenie a sportági szövetség elnökét?
– Nem ismerem az ügyet. És azzal sem vagyok tisztában, miféle forradalmat említ. Feltételezem, Magyarországon vannak felelős, illetékes személyek, akik erre választ adhatnak. Katinka lenyűgöző sportoló, nagy győztes, mindenki csodálja. Nekem különösen rokonszenves. Minden csapatnál örömmel fogadnának olyan legyőzhetetlen versenyzőt, amilyen ő. Alapelv, hogy sportvezetőként tevékenységünk fókuszában a sportolóknak kell állniuk. Noha Olaszországban a klubok dolga, hogy a versenyzők, az edzők és a sportmozgalom érdekeit képviselve jelezzék a kívánt utat a szövetségnek, nyilvánvalóan minden nemzetnek mások a jellegzetességei, és ezeket muszáj tiszteletben tartani. Számomra a forradalom kifejezés túlzónak hat, más időket és fontosabb eseményeket juttat eszembe.
– A hetvenes években olimpiai résztvevő, világbajnoki bronzérmes úszóként versenytársa volt az olimpiai bronzérmes, háromszoros világbajnok Hargitay Andrásnak. Miként alakult kapcsolata a magyar szövetségi kapitánnyal?
– Hargitay az úszóvilág ikonja! Amilyen kegyetlen győztes volt a vízben, olyan szeretetre méltó a medencén kívül, nyugodtan mondhatom, mindannyiunk számára. A magyar úszócsapat mindig rendkívül erős volt, számos bajnokkal a soraiban. András egy közülük. Példa. Mi, olaszok mindig is csodáltuk az önök versenyzőit. Még akkor is, ha Hargitay szintjére eljutni szinte lehetetlen kihívást jelentett.
– Köztudomásúan jó viszonyt ápol Kemény Dénessel, a magyar férfi vízilabda-válogatott korábbi háromszoros olimpiai bajnok szövetségi kapitányával. Honnan a közeli ismeretség?
– Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom: Dénesnek Olaszország a második hazája. Sok évet töltött Comóban, a városban, amelynek szépsége, eleganciája taváéval vetekszik. Igazi úriember. Nagy tiszteletnek örvend Olaszországban, vízilabdázó körökben mindenkinek van valami kedves emléke róla, én pedig személyes jó barátomnak mondhatom őt. Amikor visszatért Magyarországra, mindent megnyert a válogatottal, és ez valahol nekünk is büszkeséget jelentett. Elvégre azt bizonyította, hogy az olaszországi tapasztalat is hozzásegítette edzői képességei kibontakoztatásában.