A Londonban nyílt vízen 10 kilométeren olimpiai bajnok úszó 19 évesen egyszer már visszavonult, mert az addig megszerzett sok ezüstéremmel, valamint egy olimpiai negyedik hellyel nem volt elégedett, majd 23 évesen újrakezdte a versenyzést és 26 esztendősen nyert aranyat a 2012-es nyári játékokon.
„Sportpályafutásom így teljes és így kerek” – szögezte le.
Hozzátette, hogy a riói olimpiával zárult, számára 13. helyet hozó újabb négyéves ciklus után következett a szokásos hosszabb pihenő. A játékok óta gyakorlatilag nem edzett, végiggondolta, hogy mi legyen ezután, s mikor tudatosult benne, hogy a következő olimpián már 35 éves lesz, meghozta a döntést.
„A bejelentés előtti este ment el a levél a szövetségbe, és akkor átfutott rajtam, hogy akkor ez most tényleg végleges” – tette hozzá.
Arra a kérdésre, hogy kellettek-e a pofonok az olimpiai bajnoki címhez, úgy reagált, a három és fél éves szünet arra jó volt, hogy megtapasztalta, az a lehetőség, amit a versenyzők kapnak, csodálatos.
„Mi azt gondoljuk, szörnyű edzőtáborba járni, mondjuk Mexikóba vagy Amerikába. Hát az emberek kilencven százaléka a határon nem tud kilépni” – mondta. Rájött a hosszú pihenő alatt, hogy az edzőtábor lehetőség arra, hogy a legjobban felkészüljön az ember a versenyekre, hogy a legjobb lehessen a világon.
„És én elkezdtem az újrakezdésem után értékelni minden pillanatot” – emlékezett vissza.
Az interjúban köszönetet mondott édesanyjának, aki mindig mellette állt.
„A sikert is nehéz feldolgozni, nem csak a kudarcot. A sportolókat fel kell készíteni a sikerre is, meg a kudarcra is. Hálás vagyok, hogy nem tizenkilenc, hanem huszonhat évesen lettem olimpiai bajnok” – folytatta. Ehhez kapcsolódóan az M1 aktuális csatorna Ma reggel című műsorában úgy fogalmazott: hazajött az olimpiáról, és két óra alatt megváltozott az élete, az emberek szeretete nagyszerű, de nagy teher.
„A londoni győzelem meghatározó az életem hátralévő részében. Azért kezdtem el úszni, hogy olimpiai bajnok legyek, és az álom valóra vált” – mondta, ugyanakkor elárulta, hogy számára nem az érmek a fontosak, hanem az élmény, maga az út, a küzdés, ami ezzel az életvitellel járt.
Beszélt a sportmenedzseri elképzeléseiről is, arról, hogyan kellene viszonyulni a sportolókhoz, és a versenyzőket mire s hogyan kellene felkészíteni.
„Tartsuk fenn, hogy a sportolók a mindennapi életünk hősei. A sport után is van élet. A sportolói karriert is így kell építeni. Szomorú lennék, ha most nem lenne miért felkelni. Nekem van miért felkelni” – hangsúlyozta.
Risztov – aki a jövőben a TMC menedzseriroda sportdivíziójában dolgozik – 2005-ös első visszavonulásáig kizárólag medencében versenyzett, s nyert három világ- és öt Európa-bajnoki ezüstérmet.
Négy évvel később tért vissza, akkor már elsősorban a nyílt vízi úszásra koncentrált, de indult hosszabb medencés számokban is, melynek köszönhetően további egy ezüsttel és egy bronzzal gazdagította Eb-s éremgyűjteményét.
A pályája csúcsaként Londonban olimpiai bajnok lett 10 kilométeren, tavaly Rióban címvédőként a 13. helyen ért célba.