Hosszú Katinka: Nem én kezdtem, hiába írták ezt

– Miért pont most adta ki ezt a közleményt?
– Már akkor érett bennem, hogy kellene tennem valamit, amikor kijöttek az új világkupa-szabályok, és most állt össze a mondanivalóm úgy, hogy minden benne legyen, amit szeretnék, amit fontosnak tartok. Mikor a FINA nyilvánosságra hozta a változásokat, arra azonnal reagáltam, és azóta érett bennem ez az egész. Sok mindenről van itt szó: nemcsak a világkupa-szabályokról, hanem arról, hogy jó volna, ha az úszókat is képviselné valaki, és feltehetnénk a kérdéseinket arról, hogy mi hogyan működik a sportágunkban és miért.

– Amikor egy jó éve a Magyar Úszószövetséggel szemben adott ki közleményt, lehetett tudni, hogy többen is látnak hasonló problémákat, vagyis egyfajta meglévő elégedetlenség élére állt. Most viszont lehet, hogy egyedül van. Vagy egyeztetett előzetesen az úszótársakkal világszerte, illetve kapott azóta bátorítást tőlük?
– Érett már ez a dolog. Kaptam korábban is olyan impulzusokat, amelyek arra késztettek, hogy megírjam ezt a levelet, hiszen a világkupa-versenyeken sok úszóval találkozunk, és a szerdai nap folyamán már érkeztek is külföldről támogató visszajelzések. Abban bízom, hogy el tud indulni egy előremutató párbeszéd, és majd meglátjuk, mi sül ki belőle. Sok olyan kérdés vetődött fel a nemzetközi úszósportban, amelyekre eddig nem sikerült a FINA-tól választ kapnunk, és remélem, ezután kialakul egy olyan erős összefogás a sportágban, amely után azt mondhatjuk, igen, az úszóknak van egy erős, egységes hangjuk, és megfelelően képviselik az érdekeiket.

– Eközben viszont a levelében a teniszezőket hozza fel példaként, akik a hetvenes években bojkottálták a wimbledoni bajnokságot, és ennek egy hónappal a budapesti vébé előtt erős üzenet értéke van. „Nagyon szép kis világbajnokságuk van maguknak ott a FINA-nál, szörnyű lenne, ha történne vele valami..."
– Nem, első körben nem mennék el abba az irányba, hogy nekünk bojkottálnunk kell a vébét. Azt szeretnénk, hogy induljon el a párbeszéd, nézzük meg, hány úszó van egyáltalán, akik készek összefogni egy közös képviseletért – ennyiből a teniszes bojkott erős példa volt. De nem is magán a bojkotton volt a hangsúly, hanem azon, hogy hogyan fordult a kocka abban a sportágban, és hogy mi kellett hozzá, hogy maguk a játékosok ráébredjenek, mennyire fontosak a teniszben és mekkora szerepük van. Számomra az volt ennek a történetnek a tanulsága, hogy nekik van a legnagyobb hatalmuk. És meg lehet nézni, hová jutottak: ha most, 2017-ben összemérném a tenisz profizmusát az úszáséval, mindenki kiröhögne, de ha visszamegyünk a hatvanas évek végére, látni a hasonlóságot. És nem árt megnézni, hogy amit más sportágak korábban elértek, az számunkra lehetséges-e. Persze, szokták mondani, hogy az úszás unalmas, és ezért nem lesz benne pénz, de közben meg az olimpián az a legnézettebb sportág.

– Számít magyar segítségre ebben az ügyben?
– Kaptam is már, hiszen a szövetség már a szabályváltoztatások bejelentésekor nyilvánosságra hozta, hogy szeretne egyeztetni a FINA-val mert sok a kérdőjel. Az pedig, hogy a magyar versenyzők mit gondolnak, majd kiderül. Én úgy gondolom, hogy támogatnak majd, elvégre eleve azért is sikerült ilyen hosszúra a levél, mert sok olyan információval rendelkezem, amelyekkel más úszók, más sportolók talán nem.

– Így egy hónappal a vébé előtt hiányzott ez önnek?
– Nem. Egyáltalán nem. De nem én kezdtem – hiába volt, aki azt írta, Hosszú Katinka megint támad.

– És attól nem tart, hogy most bátran kilovagol a préri gyepére a sereg élén, majd hátranéz, és csak néhányan lézengenek ön mögött?
– Volt már ilyen... De nincs veszíteni valóm. Akkor is azt gondolom, hogy az úszás lehetne profibb sport, és sokkal többet tehetnének a versenyzőkért, ha egyedül vagyok ezzel. Legfeljebb ha egyedül maradok, akkor nem lesz párbeszéd és nem lesz változás.