– Milyen kérdést kapott először a vegyes zónában ezen az estén?
– Hogy hogyan értékelem a teljesítményemet… – felelte Hosszú Katinka. – Mondom is, jó? Negyediknek lenni mindig rossz, három századdal lemaradni a dobogóról talán még inkább. Ha bronzot szerzek, örülök, hiszen ilyen előzmények után jó eredmény lett volna. Ugyanakkor lehet, hogy kellett az a fránya három század, arra figyelmeztet ugyanis, hogy „Nem úgy készültél, ahogy korábban, ez jár neked!” Bebizonyosodott, amit persze tudtam, hogy nincs kérdés, dolgozni kell.
– Azért temetnie sem kell magát…
– Én is azt hiszem, hogy egy negyedik hely miatt nem kell a földbe ásnom magam. Nem vagyok annyira rossz formában, nem olyan botrányosak ezek az időeredmények, csakhogy én másként látom ezt is, merthogy nem ilyenekhez vagyok hozzászokva. Világossá vált, hogy ez nem úgy működik, hogy eljutsz egy szintre, és onnantól kezdve már adják az érmeket – azokért minden évben újra és újra meg kell küzdeni.
– Biztos, hogy jó döntés volt, hogy elindul ezen az Európa-bajnokságon?
– Sokáig hatalmas kérdőjel volt bennem az indulást illetően, át kellett gondolnom, felkészültem-e eléggé, de mindenképpen itt akartam lenni Glasgow-ban. Nincs mitől félnem – ez volt a mottóm az elmúlt években, és továbbra is ez, hiszen én már megnyertem mindent. Már most a jövőbe nézek, abban mindenki biztos lehet, hogy már hétfőn megkezdem a felkészülést a következő szezonra.
– És ennek a mostani Katinkának a kétszáz vegyes döntője mellett belefér a kétszáz hát is szerdán?
– Erre most még hadd ne válaszoljak…