Milák Kristóf: Eddig semmiféle okot sem adtam rá, hogy bárki is féltsen

– Tényleg kalandosan indult a japán edzőtábor?
– Ha azt nézzük, hogy a csomagjaink Varsóban maradtak, akkor igen – válaszolta Milák Kristóf, a BHSE 19 éves úszója. – Ennek tükrében „fantasztikus” volt az első két nap, mert például a szárazföldi edzéshez használt ruhákat az ember ritkán teszi bele a kézipoggyászába, de volt olyan, akinek az úszónadrágja sem volt ebben a táskában. Aztán két nap múlva megérkeztek a bőröndök, onnantól már nem volt gond.

– Hacsak az nem, hogy néha nagyon kemények az edzések.
– Így van. Kicsit fura, mert már itt is van olyan szálloda, amelyikben áll a karácsonyfa, mi meg keményen dolgozunk. Egyébként nem vagyok elégedett magammal, jobbra számítottam, úgy gondoltam, képes vagyok ennél is jobb teljesítményre itt.

– Ez nemzetközi edzőtábor, vagyis vannak más úszók is, de a feladatokat például kitől kapja? Kizárólag az edzőjétől, Selmeci Attilától?
– Többnyire igen, de itt vannak az izraeliek is, Luka Gabrilo edző is sokat segít nekem. A száz és kétszáz pillangó mellett jelenleg leginkább a kétszáz és négyszáz gyors van terítéken: a technikám az utóbbi úszásnemben nem rossz, általában azon bukom el, ami a víz alatt történik. Luka szerint van olyan mozdulatsor, amelyből oktatóvideót lehetne gyártani, annyira jól csinálom, de van, amit nem jól, nagyon nem jól. És mert ez a víz alatt történik, nem vesszük észre a hibát. Itt viszont ezt a mozdulatsort is rögzítik, így aztán lehet elemezni, és lehet javítani rajta. A hétvégén elindulok egy nemzetközi versenyen itt, Japánban, szerintem azon már jobb időkre lehetek képes gyorson.

– Végleges a döntése, hogy nem indul decemberben a glasgow-i rövid pályás Európa-bajnokságon?
– Igen, ezt eldöntöttük, utána viszont ott leszek a rövid pályás magyar bajnokságon Kaposváron.

– Néhány hete új edzőtársa is van Biczó Bence személyében. Mit szólt hozzá, hogy az ifjúsági olimpiai bajnok csatlakozni akart önhöz?
– Gondolkodás nélkül beleegyeztem. Miért akarjak az útjába állni, amikor a céljai nem is ugyanazok, mint az enyémek? Ráadásul eddig is mindketten a Duna Arénában készültünk, kis túlzással annyi változott, hogy egy pályát arrébb csúszott, és nem balról, hanem jobbról kapja a feladatokat.

– Azt hinné az ember, az, hogy mindketten a kétszáz pillangóra készülnek, feszültséget is teremthet önök között.
– Miért lenne ez törvényszerű? Tényleg jól megvagyunk. Az edzéseken már nincs az a kriptahangulat, teljesen más minden, hogy már nem egyedül készülök. Ráadásul a feladatok között lehet kicsit beszélgetni, viccelődni – már van kivel. És most már van egy öregfiú is a csapatban, egy bölcs, bár ezt azért nem mondogatom neki, még elbízná magát. Egyébként rosszabb napjaimon még meg is ver az edzéseken.

– Mit gondol, hogy jött be a változtatás, az, hogy az idén több versenyen indult, mint általában szokott?
– Arra mindenképpen jó volt, hogy sokszor csak a versenyeken derülnek ki a hibáim.

– Vagyis amikor például egyéni rekordot úszik, és mindenki tapsol, ön pontosan tudja, hogy bizony akadtak hibák abban az úszásban?
– Ha őszinte akarok lenni, az elmúlt egy-másfél hónapos versenyzési időszakban csak hibákat vettem észre.

– Ugye tudja, hogy sokan féltik?
– Engem? Mitől?

– Hogy a sok verseny, a reflektorfény elviszi a figyelmét a munkáról, miközben vészesen közeledik a tokiói olimpia.
– Szerintem eddig semmiféle okot sem adtam rá, hogy bárki is féltsen.

– Már leülepedett a kvangdzsui világbajnokság, az aranyérem és a káprázatos világcsúcs utáni roham?
– Abszolút, mindenki békén hagy, de ez így is van rendjén – ha nincs teljesítmény, nem is keres senki. Amúgy nem is hiányzik.

– Hamarosan azonban újfent megindul a roham, és mindenki az olimpiáról faggatja majd.
– Ezt úgysem tudom kikerülni.

– Egyébként kell, hogy naponta eszébe jusson Tokió, a nagy cél?
– Nem kell, hogy ott lebegjen a szemem előtt a verseny – csak a feladat van előttem. Fiatal vagyok még, ennek ellenére az elmúlt évek tapasztalatai, a rutin már segít abban, hogy tudjam, mit kell csinálnom. Persze lehet, hogy rosszul tudom, és rosszat csinálok. Az viszont biztos, hogy ki nem engedek. Mindig ott van bennem, hogy csinálnom kell, dolgoznom kell keményen, hogy jó legyek később.