Úszás: Hihetetlenül élveztem a budapesti buborékot – Dressel

Lehet szidni a Nemzetközi Úszóligát (ISL), lehet kígyót-békát kiabálni a kezdeményezésre, jelen helyzetben valami mást is lehet, s ezt a klasszis úszók mind tudják: hálás lehet Magyarországnak és Budapestnek a világ úszósportja, mert nagy ajándékot kapott egy ilyen esztendő végén tőlünk, hiszen az, hogy hat héten keresztül tökéletes biztonságban négy-hat versenyen is rajtkőre léphettek a legjobbak, már-már csodaszámba ment – a sportolók felkészülését, fejlődését biztosan segítette.

„Hihetetlenül élveztem a buborékot, nem tudom elégszer megköszönni, hogy lehetőségünk volt versenyezni    – mondta az ISL-döntő után Caeleb Dressel. –  Pályafutásom meghatározó időszaka volt ez a hat hét, mindazért, amit itt megtanultam, s hogy együtt úszhattam a világ legjobbjaival, nem győzök elég hálás lenni.”

Dressel kitörölhetetlenül a szívébe zárta Budapestet: három évvel ezelőtt hét aranyéremmel távozott a vizes világbajnokságról, most pedig az ISL-sorozat végén elkönyvelhetett számtalan futamgyőzelmet, négy világrekordot (50 gyors, 100 pillangó és kétszer 100 vegyes), az MVP-elsőséget, no meg persze csapata, a Cali Condors végső sikerét.

„Nem akarok híres lenni!”   – jelentette ki egy interjúban, ennek kapcsán persze némi pikírtséggel most odabökhetnénk neki, hogy „Ezt buktad, Caeleb!”

A tetovált, kigyúrt külső végtelenül szerény, két lábbal a földön járó embert takar, olyasvalakit, aki a végtelenségig küzd a céljaiért („Napról napra jobb ember akarok lenni, ez pedig magával hozza, hogy az úszásban is jobb és jobb leszek.”), de attól aztán nem kell fél(te)ni, hogy elszáll – repülni csak a medencében szokott a 24 éves szuperklasszis.

Versenyezni egyébként már egész kis korában megtanult, merthogy a négygyerekes családban (Dressel a harmadik a sorban) a kicsiknek egy fürdőszoba jutott, abban pedig csak egy negyvenliteres vízmelegítő volt.

„Csak kék fürdőnek hívtuk, mert kék volt benne minden: a kád, a vécé, a csempe. Reggelente csak az zuhanyozhatott meleg vízzel, aki elsőként kelt fel. Ez mindig a bátyám, Tyler volt, így aztán délután, amikor hazaérkeztünk az edzésről, már mindannyian kiabáltuk, »kék fürdő«, aztán rohantunk. Egyértelmű, hogy a versenyszellememet a testvéreimnek és a kék fürdőszobának köszönhetem”  – árulta el Gregg Troy tanítványa.

Dressel olyannyira komolyan veszi az úszást, hogy egy-egy rosszabbul sikerült edzés után rendszerint lőttek az éjszakájának: aludni is képtelen, ha rossz periódusban van.

Hogy Budapesten jól teltek az éjszakái, egyértelmű, ahogyan az is, hogy – a reményeink szerint megrendezendő – tokiói olimpia egyik hőse lehet, mégpedig több számban.

Azt mondjuk a magunk részéről nem bánnánk, ha 100 pillangón nem villogna Japánban. Illetve villoghat, mert szépen csillog az ezüst is: a szám aranyérmét inkább akasszák Milák Kristóf vagy Szabó Szebasztián nyakába…