Született: Budapest, 1929. január 27. |
Ahogy a korabeli, későbbi klasszis futballistáinknak a grund, Tumpek Györgynek a Duna volt a meghatározó terepe. Gyerekként a nyarakat Dunakeszin töltötte – be a vízbe, ki a vízből. Aztán eljött az idő, amikor edzők irányították a gyereket, az első lépcsőfokot 1948-ban ugrotta meg, a Margitszigeten kezdett edzeni a Mávagban. Aztán jött a Bp. Honvéd, a legendás sportszázad katonájaként figyelt fel rá Sárosi Imre, a Székely Éva fémjelezte klasszisok mestere.
Ekkor még háton úszott és gyorson, mi tagadás, akadtak nála jobbak. Ráadásul nem volt éppen a legjobb gyerek, Sárositól ki is érdemelt egy utolsó figyelmeztetést, a „Mesti” kerek perec kijelentette, hogy „csibészekkel” nem dolgozik. Ráadásul nem igazán tartotta a száját, ha valami nem tetszett neki, azonnal mondta. Aztán mégsem küldték el, így úszott együtt edzésen Székely Évával, a Helsinkiben olimpiai bajnok „pillangókisasszonynak” főszerepe volt abban, hogy pillangózó lett.
Szerencséjére, mert jöttek a sikerek. És a delfinezés legalizálása. Ő pedig 1954-ben, a torinói Európa-bajnokságon első lett 200 méteren. A kérdésre, hogy milyen volt a verseny, így felelt: „Úgy történt, ahogy előre elgondoltam Amikor ötven, sőt száz méter után is még vezettek előttem, bizonyára azt gondolták, hogy végem van. Én azonban magamban csak mosolyogtam. Nyugodtan erősítettem. Éreztem, hogy mit tudok.”
Esélyesként utazott Melbourne-be az olimpiára, végül bronzérmes lett, szintén 200 méteren. Az amerikai William Yorzyk világcsúccsal győzött, Tumpek egy tizeddel maradt le az ezüstéremről. „Tumpekkel így is elégedettek lehetünk, hiszen nagyszerűen küzdött és becsülettel helytállt a nehéz mezőnyben. Bár mindegyik versenyzőnk így beváltotta volna a hozzá fűzött reményeket” – értékelt a Sport.
A budapesti Európa-bajnokság (1958) után búcsúzott versenyzőként, a 4x100-as vegyesváltó tagjaként (Dobai, Magyar László és Kunsági György társaságában) ezüstérmes lett, pillangóban a negyedik helyről felhozva a másodikra a csapatot.
Egy évvel később már edző a Bp. Honvédban. „A külföld fiatalított, kiválasztotta a fizikailag felkészült gyerekeket és őket fogták be a kemény edzésadag elvégzésére. Az eredmény nem maradhatott el” – adott szakvéleményt, nem mellesleg Sárosi Imre koncepciójához csatlakozva.
Edzőként 52 magyar bajnokot nevelt. „Voltak jó versenyzőim, így Kiricsi János, Gulrich József, Kucsera Gábor, tanítványom volt egy ideig a későbbi szövetségi kapitány, Kiss László, nálam úszott a vízilabdában világbajnok, Görgényi István is. A legnagyobb tehetség alighanem a mellúszó Kiss Éva volt, akiben benne volt, benne maradt egy olimpiai érem” – emlékezett.
Nyugdíjasként Szigethalmon élt, visszavonultan.
Korszakos úszó volt, jó edző.