Rajongok a mérhető sportágakért, tán mert esetükben a bíróra fogni semmit sem lehet, sőt, az eredményt – a lélektani nyomást kivéve – az ellenfél teljesítménye sem befolyásolhatja. Nem úgy kezdődik a verseny – például a küzdősportokkal, a labdajátékokkal ellentétben –, hogy az ő tudása tönkreteheti az enyémet, vagy nekem kell az övét elrontani. Az atlétika, az úszás tehát „igazságos” (bár futószámokban lehet a vetélytársat „bántani” 400-tól fölfelé), a hangos vitáktól, indulatoktól viszolygó gyerekként ezért kaphattam mindkét sportágra rá jókorán. Hiszen a csúcs az csúcs, aki elérte, annak jár a tisztelet, nincs mese, ő a legjobb alkalmasint. Így a rekordokért majd’ 56 éve bolondulok (a magyarért meg a „csak” egyéniért is!), s egy-egy eredményt még az érmeknél is jobban vagyok képes becsülni néhanap. (Azt persze vallom: győzni öröm, s egy nagy verseny döntőjében az a legfontosabb.)
Néhány hete arról meditáltam e hasábokon, hogy az atlétika új csúcsai azt súgják: történt e sportágban „valami”. Számos egyéniség tűnt föl, vagy javult nagyot rövid idő alatt, s nehéz hinni, hogy csak a kiszámíthatatlan véletlennek lenne köszönhető e tendencia. Mit találtak ki az edzéselméletben, az orvoslásban, természetesen nem tudom, kívülállóként nem firtatom, a csípőből gyanakvás meg mindig idegen volt tőlem, így örvendek inkább a változásnak, amíg örvendhetek. Lesem az eredményeket, várom a sportág budapesti világbajnokságát meg az olimpiát, mert szeretem a csodák átélésének pillanatait.
Mi tagadás, Summer McIntosh, az augusztus 18-án a 17. évét betöltő kanadai úszó (nem egy évben, de két nappal Egerszegi Krisztina és Caeleb Dressel után született!) két világcsúcsáról, egyéb időeredményeiről hírt kapva, s más időket böngészve arra jutottam, lehet, az úszásban is készül a nagy áttörés? Az, hogy egyik rekordjával (400 vegyes) Hosszú Katinkáét „lopta el” az ifjú hölgy, fájhat, de a folyamat törvényére nézvést nem érdekes. (2021 őszén úgy véltem – le is írtam –, Hosszú 4:26.36-os csúcsa még sokáig élhet, 2022 tavaszán – 4:29.12-t úszott a kanadai 15 és fél évesen – biztos lettem benne, hogy ő megdöntheti, de későbbre, a 2023 nyári vébére vagy Párizsra gondoltam inkább.)
S még valamit a rekordcseréről, aztán „leszállok” az ügyről. A kanadai lány két hónappal 16. születésnapja előtt két vébéaranyat és egy ezüstöt nyert egyéniben Budapesten, s valami szemet szúrhatott annak, aki nem csak az érmek bűvöletében él. Nagyon másképp úszik ő, mint Katinka fénykorában: nem olyan erős (nem is lesz), de hozzá képest szinte „lebeg” a vízen. Föltűnhetett, hogy úszózseni született vagy van születőben, az Egerszegi-, Milák-jelenséghez hasonlatos, aki, ha állóképességben javul, s ha erejét beosztani is megtanulja, sportága új fejezetét hozhatja el. Most, március végén, április elején elhozta alighanem, noha van még mit tanulnia. Amúgy a riói csúcs csaknem hét évet élt, csak Egerszegié (200 hát) – majdnem tíz évvel – többet a magyarokéi közül, korszakos rekord volt az övé – Hosszúé – is tehát! (Székely Éva 1951-ben 100 mellen elért csúcsának élete ugyan négy hónappal meghaladta Katinkáét, de az részint alighanem pillangózó kartempóval születhetett, akár a híres 200-as aranyérem egy év múlva Helsinkiben, részint a 100-as távot – nem volt a nagy versenyek műsorán – igen ritkán úszták csúcsszándékkal akkoriban.)
Mi lesz a jövőben, nem tudhatom, de azt állítom merészen, hogy Summer McIntosh személyében a párizsi olimpia ötszörös (!) egyéni aranyérmesével is lehet dolgunk. Így lesz-e, titok még, ám hogy „papíron” képes lehet reá, biztos vagyok benne.
Mindjárt tizenhét éves, alkata nagy változásától aligha kell már tartania, vékony izmú, nem „kigyúrt”, gondolom, hízásra sem hajlamos, s valami nagyon elgondolkodtató. Az öt, egyenként is „munkás” szám elő-, közép- és döntőjét hat nap alatt úszta le, március 28. és április 2. között, 200 és 400 méteres távokon, két 400-as világcsúccsal és további három világszínvonalú időeredménnyel. 200 vegyesen 2:06.89-et (77 századra van Hosszú rekordjától), 200 pillangón 2:04.70-et ment (tavaly 2:05.20-szal nyert nálunk), 200 gyorson – fáradtan, az utolsó napon – 1:53.91-es egyéni csúcsig ért, a legutóbbi olimpián második helyre, a pesti vébén győzelemre lett volna jó vele. Párizsban ezt az „adagot” nem hat, hanem nyolc nap alatt kell leúsznia, midőn kitartóbb lesz, mint ma, gondolom. (Igaz, a 200 gyorsot és a 200 vegyest egy napon rendezik, plusz 200 pillangó középdöntő, ez kemény lenne…!)
Lássuk a 400 vegyes rekordját. McIntosh Budapesten 4:32.04-gyel nyert, erősen kezdve, a mell résztávtól lassulva, de így is fölényesen. Néhány hónap múltán 4:29.01-et, majd 4:28.61-et úszott, s ez már határozott tendenciáról tanúskodott. (Az utóbbi időnél csak Hosszú és a kínai Je Si-ven – ő 18 századdal – ment jobbat addig.) Az új csúcsot (4:25.87) a selejtező harmadik futamában érte el – kiszámíthatták: a zsúfolt program miatt ekkor érdemes a távot hajtani –, fél medencehossznyi előnnyel, „egyedül”. Mi van, ha megszorítják, szokták mondani – hogy és ki? –, akkor percen belül lesz a gyors száz métere talán? Most 1:00.56 lett, 1.3 másodperccel jobb, mint Hosszúé volt (1:01.86), de ez a 400 gyors friss világrekorderétől (3:56.08) nem meglepetés. Amit pillangón és háton művelt (59.47 az ő ideje, 1:00.91 volt Hosszúé, háton 1:06.92, illetve 1:07.48) arra vall, hogy világszínvonalon áll a kanadai e két úszásnemben is. Kétszáz pillangón a következő versenyek egyik esélyese, s háton (200-on 2:07.15 a legjobbja a tavalyi őszről) is szinte olyan jó lehet már, mint akárki más. Csak mellen lassúbb (1:18.92), mint Katinka volt Rióban (1:16.11), ám itt is egyre javul a részidők szerint, s ami lényeges: „iparkodása” nem erőfölemésztő, így a gyorson nyújtott teljesítményt nem látszik „ütni” nála, ami gyakori hiba vegyesen. (Lásd: Kós Hubert – eddig?)
Mit jelent ez? Azt, hogy csaknem 18 évesen az olimpián a két vegyest, a 200 és 400 gyorsot és a 200 pillangót megnyerheti, s lehet, ez is a cél. Így lesz-e, nem tudható (mert az említett számtorlódás boríthatja a tervet, s az az öt arany négy – esetleg három? – lesz csupán), de az igen, hogy zsenivel van dolgunk, aki sportága történetéhez nem csak rendkívüli szorgalmával elért medáliáit és rekordjait fogja hozzátenni.
S ahhoz, hogy az úszás egésze mozdulni látszik, egy férfi versenyzőt is hadd hozzak szóba. Kevésbé vettük észre tán, de a francia Léon Marchand-ról, a legutóbbi világbajnokságon szintén két aranyat (s egy ezüstöt) nyerő ifjú, májusban 21 éves franciáról úgy gondolom, Párizs háromszoros bajnoka lehet, tán Milák Kristóffal társbérletben (bár neki reális esélyt kettőre látok egyelőre). A Phelps-edző Bob Bowman új csillaga fejlődik, mintha húznák, s a minap rendezett egyesült államokbeli egyetemi bajnokságon agykápráztató eredményeket produkált. Szokatlanul hangoznak az idők nálunk, de leírom, hogy 400 yard vegyesen 3:28.82-vel, 200-on 1:36.34-gyel, 200 mellen pedig 1:46.91-gyel ért célba, csak a szakmában számontartott csúcsokkal ugyan, ám elképesztő fölénnyel mindenütt. Kalkulációval kiszámítható: mindez 400-on 4:02, 200-on 1:53, 200 mellen 2:05 körüli időt érhet ötvenes medencében, a mai világrekordoknál (4:03.84; 1:54.00; 2:05.95) szignifikánsan jobbat, noha márciusban nem „szabadna” csúcsformában lennie, s nyilván az olimpia a cél. Már a budapesti (1:07.28-as mell részidővel elért!) 4:04.28-as 400 vegyesétől leesett az állunk, 200-on „csak” jó idővel (1:55.22) győzött az utolsó napon, s én bizony az 1:53.37-es 200 pillangójától – ezüst Milák mögött! – is fölszisszentem. De tán úgy gondolják: itt a mi fiunkat még nagyot javulva sem verheti meg, így a 200 mell legyen a harmadik egyéni táv inkább, ott győzhet, a két vegyesen pedig megközelíthetetlennek tetszik pillanatnyilag. Mindössze 183 centi s 74 kiló a srác, úszóalak, de semmi duzzadó izom, ám a fordulók nyomán szinte mindig 11-12 méterre lő ki a víz alatt. Mintha az 1962-ben bemutatott szovjet sci-fi film (A kétéltű ember) romantikus hőse kelt volna életre. Hogy csinálja, nem tudom, de úszózseni ez a gyerek! Mi jöhet még?
Jut eszembe: a versenyen klubtársa, a 20 éves Kós Hubert negyedikként, 3:37.00-val ért célba, ami 4:10-11 körüli nagy egyéni csúcsnak lenne 400 vegyesen megfeleltethető. Ez jó jel, ráadásul szombaton a TYR Pro Swim Series westmonti állomásán az előfutamban 1:56.28-as eredményével 1.22 másodperccel ért el jobbat az 1:57.50-es olimpiai A-szintnél. Az eredményt a döntőben 1:55.95-re javítva a világ idei legjobbját úszta.
Megint lépett a világ: föl kell kötnie az úszóneműt hát mindenkinek!
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!