Saját meséjét írja a francia úszóklasszis Léon Marchand

„Mindjárt beszélhetünk nyugodtabban és hosszabban, csak szólok Chase-nek és Léonnak, hogy ne várjanak rám, majd megyek utánuk!”

Chase és Léon, vagyis Chase Kalisz és Léon Marchand – és akire vártak: Kós Hubert.

Valamikor a tavasz közepén zajlott ez a beszélgetés Tempe és Budapest között. Ott szombat este volt, itt vasárnap hajnal.

A fiúk éppen kikapcsolódni indultak egy nehéz hét után.

Mert ők hárman nemcsak az uszodában alkotnak egy csapatot, hanem a parton is.

Mindhárman világbajnokok.

És mindhárman Bob Bowman irányításával készülnek.

A mi szívünknek persze Kós Hubert a legkedvesebb, ám ezúttal a francia Marchand kerül górcső alá – az a fiú, aki immár ötszörös világbajnoknak mondhatja magát: a tavalyi budapesti két arany (és egy ezüst) után júliusban Fukuokában háromszor is felállhatott a dobogó felső fokára.

Megvédte címét kétszáz és négyszáz vegyesen, és győzött 200 pillangón is. A vb-n nem indult Milák Kristóf, így utóbbi szám olimpiai és világbajnoka, világcsúcstartója tulajdonképpen felkínálta a lehetőséget Marchandnak a győzelemre, ám hogy ezt csak mi szeretnénk így látni, vagy valóban így volt és van, csak a jövő dönti el.

Már ha Milák egyáltalán visszatér a medencébe...

A magyar klasszisé azonban egy másik történet.

Ahogyan Léon Marchand is szépen írja a sajátját, pedig a Garonne folyó partján kezdődő mese nem úgy kezdődött, hogy ebből a fiúból világklasszis úszó lesz.

Még akkor sem, ha már születésekor úszócsalád tagjává vált, hiszen édesapja, Xavier Marchand és édesanyja, Céline Bonnet ebben a sportágban tündökölt, mindketten indultak olimpián is, az apuka Atlantában és Sydney-ben, az anyuka Barcelonában képviselte a francia nemzeti színeket – és mindketten vegyes úszásban voltak a legjobbak.

Ám a kis Léon a kortársaihoz képest vékonyabb és alacsonyabb volt, ám aztán több sportág kipróbálása után mégis úgy döntött, folytatja a családi hagyományokat.

Ott, Franciaországban.

A Toulouse-ban induló, meglehetősen gyenge lábakon álló történet aztán a 2022-es budapesti világbajnokságon váltott tündérmesébe, mert bár Léon a tokiói olimpián is indult (és lett hatodik négyszáz vegyesen), a világ a Duna Arénában képedt csak el igazán, hiszen az akkor 20 éves francia fiú másodperceket „dobott le” egyéni rekordjaiból, így lett első 200 és 400 vegyesen.

Tokióhoz képest azonban történt egy „kis” változás az életében...

A sportághoz jól értő és a fiukat mindenben segítő és támogató szülők ugyanis úgy vélték, ha a srác igazán nagy úszó akar lenni, nem maradhat Franciaországban.

Léon így összecsomagolt az ötkarikás játékok után nem sokkal, és úgy 9000 kilométerrel arrébb rendezkedett be: számítástechnikát kezdett tanulni az Arizonai Egyetemen, ám ennél sokkal fontosabb, hogy edzéseit innentől Bob Bowman irányította.

Kell-e valakinek bemutatni a mestert? Azt az embert, aki Michael Phelpsszel már felért a csúcsra, ráadásul sokszor?

Marchand választása nem volt véletlen: miközben fülében csengett a szülői intelem („Ha nem mész Amerikába, örökre bánni fogod!” ), azt is tudta, ha be akarja írni magát a sporttörténelembe, leginkább minden idők legjobb úszójának edzője mellett lehet erre esélye.

„Amikor megláttam Léon időeredményeit, már sejtettem a benne rejlő lehetőségeket” – árulta el utóbb Bowman.

Léon Marchand országot, nyelvet, iskolát és csapatot váltott, s bár a változás jelentős volt, igen hamar alkalmazkodott mindenhez.

Egyedül a korai kelésekkel gyűlt meg a baja.

„Léon éjszakai bagoly, mi viszont itt korábban edzünk reggelente, mint ők Franciaországban. Hatkor kezdünk, Léonnak így először e tekintetben is át kellett állnia, hiszen a kemény munkához muszáj kialudnia magát” – osztott meg újabb kulisszatitkot a közvéleménnyel Bob Bowman.

Emellett a fiatal felnőttnek meg kellett tanulnia egyedül élni, no meg összehangolnia az úszást és az egyetemi órákat.

400 MÉTER VEGYESEN VILÁGCSÚCSOT ÚSZOTT FUKUOKÁBAN

A sok-sok változás mellett jött egy újabb is az életében: míg Franciaországban két és fél órás úszóedzései voltak, Bowman százhúsz perc után mindig véget vet(ett) a gyakorlásnak – ez is a legendás mester egyik specialitása. Az edzései ugyan rövidebbek, mint másutt, ám az intenzitásuk jóval nagyobb, így aztán az sem véletlen, hogy Marchand a(z időben) kevesebb edzés ellenére fejlődésnek indult.

Rohamléptékben.

Hogy egyre jobb és jobb, azt már az első évben megmutatták az egyetemi versenyek, de egy világbajnokság mégiscsak világbajnokság, így aztán amikor Léon Marchand „végigrepülte” a Duna Arénát kétszer is nagyon gyorsan, sokan alig találták a szavakat – a magyar szakemberek közül pedig többen is jelezték: „Erre a fiúra nagyon oda kell figyelni. És egyre jobb kétszáz pillangón is...”

Utóbbi szám kapcsán egyelőre hagyjuk az elemzést, no meg bízzuk Milák döntésére a folytatást, ám azt mégiscsak látni kell, hogy Marchand a magyar számokban tündököl...

Hogy ez „lökdöste-e” Kós Hubertet (és Bob Bowmant) a 200 hát felé, valójában nem tudni, de bánkódnunk nem kell, hiszen a mi fiunk is behúzott egy aranyat Fukuokában – ott, ahol Marchand tiszteletére háromszor is szólt a francia himnusz.

Kezdte a négyszáz vegyessel, folytatta a 200 pillangóval, majd befejezte a 200 vegyessel.
Na de az a kezdet volt olyan, amelyről azóta is beszél az úszóvilág, hiszen Marchand „eltüntette” Michael Phelps utolsó, még élő világcsúcsát, és a pekingi 4:03.84-et 4:02.50-re írta át 400 méter vegyesen.

A nagy legenda jelenlétében, merthogy Phelps az NBC szakkomentátoraként dolgozott a világbajnokságon.

A 23-szoros olimpiai bajnok felállva tapsolta meg az utód produkcióját – mert ahhoz kétség sem fér, hogy Marchand története, amelyik ugyan már eddig is tartalmazott néhány fantasztikus fejezetet, valójában csak Fukuokában kezdődött el.

„Nem akarom, hogy állandóan Phelpshez hasonlítsanak, a saját utamat akarom járni, a saját pályafutásomat akarom felépíteni. Ez a világrekord ennek egy igazán őrült állomása volt. De a java még hátravan” – jegyezte meg Marchand Japánban.

Már csak emiatt is mérget vehetünk arra, hogy egy év múlva a gyűjteményében már lesz olimpiai aranyérem is.

Vélhetően nem is egy...

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. augusztus 19-i lapszámában jelent meg.)