Ökölvívás: jövőcentrikus gondolkodás a felnőttmezőny kapujában

Biztosra vehetjük, hogy örökké emlékezetes marad a 2022-es esztendő a szegedi ökölvívónak, Gémes Leventének, aki a spanyolországi ifjúsági világbajnokságon beverekedte magát a döntőbe, amelyben szoros küzdelemben kapott ki, így az utóbbi évek egyetlen magyar érmét szerezte a korosztály vb-jén.

Az akkor elsőéves ifjúsági korú Gémesnek hullámvasútszerűen alakult a 2023-as év, sérülés is hátráltatta, 2024-ben pedig – amikor már U22-esként bizonyíthatott – az olimpiát célozta meg, amiről végül balszerencsés módon lemaradt.

„Összességében jó évet zártam tavaly, de nem lehetek teljesen elégedett. Már az erőt adott, hogy elsőévesként számoltak velem a felnőttválogatottban, majd az újabb plusz volt, hogy az első kvalifikációs eseményen volt nyert meccsem – mondja Gémes. – A második, Thaiföldön megrendezett olimpiai kvalifikációs verseny előtt azonban eltört a bokám, ami teljesen keresztbe húzta a számításaimat. Nagyon rosszul érintett, hogy nem tudtam elindulni, borzasztóan fájt,

Egy ökölvívó pályafutásának talán az egyik legnagyobb megugrandó akadálya, amikor kiöregszik az utánpótlásból, és csatlakozik a felnőttkorosztályhoz. A hazai versenyrendszer szerint az amatőrök mezőnyében a felnőttek között az országos bajnokságon (ami minden évben decemberben esedékes) debütálhatnak az utolsóéves ifjúságiak, akik akkorra már javarészt betöltötték a 18. életévüket.

A nemzetközi versenyrendszerben ennek a kritikus periódusnak az „enyhítésére” vezették be évekkel ezelőtt az U22-es kategóriát, amelynek Európa-bajnokságot is rendeznek (ezt tavaly U23-asként írta ki az európai szövetség, de a indulási feltételek a korábbiakhoz képest nem változtak). Ez segíthet a bunyósoknak könnyebben beolvadni a felnőttek mezőnyébe, a korosztályban a magyar válogatott is rendre elindul az Eb-n, nemzetünk első női ökölvívó olimpikonja, Hámori Luca is több alkalommal vett részt ezen a kontinensviadalon, és érmeket is szerzett.

Azonban számos egyéb tényező is nehezíti a felnőttek közé történő belépést. Erről a hazai szövetség tavaly novemberben megválasztott elnöke, Kovács Kokó István is beszélt az Utánpótlássportnak adott interjújában, amikor arról kérdeztük, mi kell ahhoz, hogy a korosztályos szinten eredményes versenyző aztán a „nagyok” között is sikeres legyen.

„Az ökölvívásban, amikor az utánpótlásból valaki felkerül a felnőttek közé, még mindig inkább kamasznak vagy tinédzsernek számít, fizikailag még nem felnőttes. Én is ilyen voltam, nem is állt össze az első egy-két évben a bokszom, volt is tizenkilenc évesen több olyan vereségem, ami bizonyította, még nem értem meg a nagyokkal való csatára. A nyolcvanas évek ráadásul más világ volt, a mainál jóval kisebb elszívó erő hatott a korosztályos ökölvívókra. Ez a másfél-két év mindenkinél kritikus, szakmailag és gazdaságilag is megoldandó időszak, hiszen amint kilép az iskolából a sportoló, el kell tartania magát, aki pedig mondjuk beáll dolgozni, amivel összeegyeztethetetlen az élsport, azt legtöbbször el is veszítjük.” 

De hogyan vélekedik ezzel kapcsolatban Gémes, aki ennek a szakasznak a kellős közepén van?

„Nem érzek akkora különbséget a korosztályos évekhez képest. Viszont azt hozzá kell tennem, hogy ez egyénfüggő, eltérő, kinek milyen gyorsan sikerül alkalmazkodnia az új közeghez. A fizikai adottságok eredményezhetnek nagy különbséget, hiszen van, aki tizenhat évesen már meglett férfi, míg más a húszas éveiben éri el ugyanezt a fejlettségi szintet. Egy biztos,

Erre a Szeged Box Clubban tudatosan készülünk, a fiatalokat úgy nevelik az edzők, hogy felnőttkorra érjenek be, az utánpótlás-világversenyeken elért helyezés másodlagos.”

Van olyan rész is, amire viszont nem lehet felkészülni.

„Tizennyolc évesen belépünk a felnőttek közé, hozzánk képest sokszorosan tapasztalt, rutinos bunyósokkal kerülünk össze. Ezt a különbséget egy fiatal nem tudja csak úgy eltüntetni, hiszen képtelenség, hogy annyi meccse legyen, mint egy harmincévesnek.

Ettől függetlenül az első felnőttmeccsemtől kezdve úgy lépek a ringbe, hogy a győzelem a célom, minden versenyt meg akarok nyerni. Emiatt is volt igazán nehéz azt feldolgozni, hogy a már említett olimpiai kvalifikációs versenyen még csak meg sem próbálhattam. Ebből igyekeztem erőt meríteni, új célokat felállítani, ilyen volt például a Hell Boxing Kings is, aminek köszönhetően a profi környezetbe is belekóstolhattam.”

Az említett miskolci versenysorozat miatt – aminek a végén Gémes harmadik lett – a szegedi fiatal, és jó pár társa is kihagyta a decemberi felnőtt országos bajnokságot.

„Remek lehetőség volt ez nekünk, fiatal ökölvívóknak, hogy főműsoridőben az egyik legnagyobb kereskedelmi csatornán megmutassuk magunkat, ráadásul élőben.

Hírnevet és szponzorokat hozott ez az indulóknak, ami a sportágunkban létfontosságú. Ezen kívül természetesen a döntő főnyereményét képező százezer dollár is csábító volt. Arra is gondolnunk kell, mit csinálunk a ringen kívül, hiszen bevétel kell a megfelelő háttér megteremtéséhez; a közösségi médiában való jelenlét kulcsfontosságú, emellett a Magyar Honvédség Sportszázadának is a tagja vagyok, ami szintén anyagi segítség. Sokan mondják, hogy a sporthoz rengeteg dolgot kell feláldoznia az embernek, ezt azonban én nem így látom. Úgy fogalmaznék, hogy vállaljuk ezeket a helyzeteket, hogy nem megyünk bulizni, az edzésre fókuszálunk, egészségesen élünk. Ezen az úton akarok tovább haladni, ha pedig ez sikerül, biztos vagyok benne, hogy ott leszek a következő olimpián!”

(Kiemelt képünk forrása: Hell Boxing Kings)