Vizes vb: 200 pillangón csak a világcsúcs az ellenfelem – Milák Kristóf

– Megint nem ment simán a felkészülése.
– Valóban így van, hiszen beteg voltam az április végi országos bajnokság előtt és után is, előtte kimaradt egy teljes hét, utána pedig napok több részletben – ismerte el Milák Kristóf, aki a szombaton kezdődő világbajnokságon 200 gyorson, 50, 100 és 200 pillangón indul, valamint tagja lesz a 4x100-as és 4x200-as gyorsváltónak is.

– Ezek a leállások azt is jelentik, hogy utána majdhogynem a nulláról kell újrakezdenie?
– Azt azért nem, hiszen a korábbi munka bennem van, csak a szint, ahonnan újra nekivágunk a munkának, csúszik valamivel lejjebb.

– Ezen a nehézségen segít valamelyest a vb-láz?
– Mindenképpen, de azért eléggé kicentiztük ezt a felkészülést.

SAJÁT MAGÁRÓL: „NEM EDZÉSMENŐ VAGYOK”

– Félteni azért nem féltjük önt, ráadásul Sós Csaba kapitány azt mondta, a zsenik nem is szeretik a felkészülés monotonitását, vagyis Milák Kristóf inkább a versenyzésre van teremtve.
– És milyen igaza van Csaba bának! Tény, inkább versenyzőtípus vagyok, nem edzésmenő. De azért ez így sokkal jobb, nem? A nehézségek ellenére azért rendben lesz minden a világbajnokságon, legfeljebb az egyéni csúcsaimtól maradások le némileg.

– Ennek kapcsán meg nem lehet majd csalódott, hiszen tudja, hogy akadtak nehézségei a felkészülés során. Már ha egyáltalán elmarad az egyéni rekordjaitól...
– Reálisan nézem, két lábbal állok a földön. Leginkább arra vagyok kíváncsi, azok a számok, amelyeket a kétszáz pillangó mellé választottam, hogyan sikerülnek.

– A kétszáz pillangó nem is izgatja?
– Azt hamar lezárhatjuk.

– Vagyis a felkészülés buktatói sem jelentenek semmiféle hátrányt, mert annyival a világ előtt jár ezen a távon?
– E tekintetben nem fog hátráltatni semmi.

– Vagyis egyértelműen a címvédés a cél?
– Nem óvatoskodom, de ezt inkább ne mondjuk ki kategorikusan, és ne írjuk le.

– Ahogy akarja. Azt viszont nem hallgathatom el, hogy csillog a szeme, és tulajdonképpen Tokió óta csillog.
– Persze, hiszen ott begyűjtöttem a még hiányzó címet, onnantól szabaddá vált előttem az út. Már kalandozhatok, vállalhatok több számot egy-egy világversenyen, és ez nagyon jó érzés, kifejezetten élvezem. Így lesz a világbajnokságon is, még akkor is, ha ezúttal ez valójában csak a kétszáz gyorsot jelenti. És persze a váltókat.

– Utóbbiakat nagyon szereti?
– Az úszás egyéni sportág, itt mindenki saját magáért felel, de olyan jó néha egymásért, a másikért küzdeni. Magányos, monoton is tud lenni az úszás, viszont egy váltónál ez kizárható, egészen más úgy úszni, hogy a rajtkő mögött ott áll három társad. És kivonulni is egészen más a futamra úgy, hogy nem vagy egyedül.

– Azért az is megérne egy misét, ahogyan Milák Kristóf egyedül kivonul a rajtkőhöz.
– Mert élvezem! Hallom a zsivajt, az ovációt, érzem az erőt – nagyon remélem, hogy telt ház lesz a Duna Arénában, és akkor talán valami visszajön abból a hangulatból is, amelyet öt évvel ezelőtt élhettünk át.

– Ha már a 2017-es világbajnokságot említi: fiatal tehetségként került be a csapatba, és száz pillangón rögtön vb-ezüsttel nyitott.
– Kis „p.csös” voltam még akkor, nem is nagyon vett komolyan senki, sokan azt hitték, hogy a fiatalos lendület visz csak előre, de majd eltűnök a süllyesztőben – akkor valóban ez a hév vitt előre, az ezüst még engem is meglepett.

„A SZÁZ PILLANGÓ JOBBAN MEGMOZGAT, MINT A KÉTSZÁZ”

– A száz pillangó ezüstjével ezúttal is elégedett lesz? A tokiói olimpián ez a szám volt a versenyek versenye, már akkor is, és azóta is mindenki az amerikai Caeleb Dresselről és Milák Kristóf­ról beszél.
– Szerintem az a finálé a tokiói olimpia legnagyobb úszódöntője volt, életem legjobb futama volt. Eddig.

– Önnek meg újra, és még inkább csillog a szeme!
– Mert a száz pillangó sokkal jobban megmozgat, mint a kétszáz. Ott verseny van, kétszázon nincs – utóbbi számban csak magam ellen versenyzek. De ez nem azt jelenti, hogy ha egyszer úsztál egy nagy időt, azt tartani is tudod – munka nélkül biztos nem, az edzést megkerülni azért nem lehet. Ugyanakkor noha voltak kihagyásaim betegség és sérülés miatt, az országos bajnokságon olyan idővel nyertem, amilyet kevesen tudnak a világon. Utóbbi tény, de annyira nem érdekel, csak magammal foglalkozom. Akkor foglalkozom mással, ha előttem van – ha én vagyok elöl, onnantól csak Milák Kristóf érdekli Milák Kristófot. Az időeredményeim. Márpedig kétszáz pillangón csak a világcsúcs van előttem. A száz más, hiszen ott van előttem Caeleb Dressel. Tokióban nagyszerűen éreztem magam a száz pillangó döntőjében, kiúsztam magam, abban akkor nem volt több, ám úgy gondolom, azóta fejlődtem, jobb lettem.

– Vagyis?
– Az idő nekem dolgozik, fiatalabb vagyok Dresselnél, ha úgy tetszik, én még csak a pályafutásom elején járok, ő viszont már nem.

– Ezért is mondta Dressel, hogy Milák egyszer kiüti a nyeregből, azért küzd, hogy ez minél később következzen be.
– Igyekszik lépést tartani velem.

– A száz pillangó mellett van egy másik közös vonás is önök között, az, hogy az olimpia után mindketten edzőt váltottak.
– Valóban, nekem ez amolyan tanuló időszak is volt, mert bár már szeptember óta az új csapattal dolgozom, azt hiszem, továbbra is szoknom kell az új közeget.

– Jól érzi magát Virth Balázs edzőnél?
– Igen. A tekintetben persze nem történt változás, hogy ugyanabban az uszodában készülök, mint korábban, és még az is hasonló, hogy régen is egymás mellett úsztunk a társaimmal az edzéseken, csak akkor még külön csapatot alkottunk. De voltak közös tréningjeink, én meg tudtam, mit akarok, és azt is, mire vállalkozom – jó helyen vagyok. Balázzsal már most nagyon jól kijövünk, de ahhoz, hogy igazán tudjuk, mit akar a másik, még szükségünk van egy kis időre. Ám haladunk előre ezen a téren is, és nagyon jó, hogy Balázs akkor is képes motiválni, amikor használhatatlan vagyok, amikor ásom és temetem magam.

– Ilyen is van?
– Hogyne lenne! Például amikor nem olyan technikával úszom, mint amilyennel szeretnék, vagy amikor nem olyan időt úszom, mint szerettem volna. Ilyenkor Balázs nagyon sokat segít. Szükségem is van rá, mert lehet, hogy elengedném az egészet.

„MAJD ÉN MEGOLDOM, HOGY LEGYEN KIHÍVÁS!”

– Azért még mindig nem olyan könnyű önnel.
– Aki ért hozzám, annak nem nehéz.

– És Virth Balázs lassan ezek közé az emberek közé tartozik?
– Igen.

– Vagyis viták nélküli a közös munka?
– Azt nem mondtam.

– Ezt hogyan képzeljük el? Állnak egymással szemben, és mindegyikük mondja a magáét?
– Nem teljesen. Kulturáltan, normális hangnemben és őszintén elmondjuk a másiknak, mit gondolunk hülyeségnek, mit kellene helyette csinálni. De még gyakorolom ezt a fajta kommunikációt, hiszen korábban nem volt rá lehetőségem, hogy elmondjam a véleményemet. Ez mindenképpen újdonság az életemben, nagyon élvezem ezt a változást is – egyszerűen jó elmondani a panaszaimat az edzőmnek.

– Sűrű időszak következik, hiszen a pandémia miatt nem minden versenyt töröltek el, többet csak elhalasztottak, és nyáron sem unatkozik, mert a világbajnokság után augusztusban következik a római kontinensviadal. Ha jól sikerül a hazai vébé, és úgy egyáltalán, az Európa-bajnokság jelent még bármiféle kihívást Milák Kristófnak?
– Mindig megkeresem magamnak azokat a célokat, amelyeket ha teljesítek, boldog vagyok – mondtam már a kétszáz pillangóról, hogy azzal sem foglalkozom, ha egy adott számban nincs ellenfelem. Majd én megoldom magamnak, hogy legyen kihívás! Mindenkinek az az érdeke, hogy egy-egy versenyről minél több és minél szebb éremmel térjek haza. Nekem is. Ehhez tartom magam, és nem akarom azt az utat járni, amelyik valahogy így néz ki: itt a kétszáz pillangó, oké, megvan az arany, köszi, ennyi volt, sziasztok!