Újabb ezüst a tarsolyukban

Vágólapra másolva!

2002.06.20. 21:21

Címkék

A férfi pólóbajnokság rájátszását két hét alatt zavarták le a csapatok, szinte nem is volt olyan nap, amikor ne rendeztek volna mérkőzést. A rohamtempó miatt megemészteni sem volt idő a történteket, értékelni a látottakat. Éppen ezért a négy érdekelt csapatot vettük most górcső alá, megválasztottuk a legjobbjaikat, tehetségeiket, közöljük a statisztikáikat és edzőik értékelését. A sorozatot a második helyen záró, KEK- és MK-győztes Vasassal folytatjuk.

A fehér sapkás Vindisch Ferenc újra bebizonyította tehetségét: fantasztikus lövéstechnikája ellen kevés kapusnak volt ellenszere, a Vasas táborát mindig talpra ugrasztotta

Itt és most tegyük félre a bajnoki finálé ötödik, mindent eldöntő mecscsének balhéit, és próbáljuk meg e nélkül elemezni a Vasas idei produkcióját. Mert van mit! Az angyalföldi alakulat páratlanul eredményes szezont zárt: előbb december utolsó napjainak egyikén megnyerte a második ízben kiírt Magyar Szuperkupát (tegyük hozzá: mind a mai napig megoszlanak a vélemények arról, hogy egy Honvéd négyméteresnél levonulást vagy "csak”tanácskozást akart Somossy József), később a Magyar Kupát zsebelte be, valamint egy csodás tavaszi napon a KEK-ben is révbe ért.

Edzôi szemmel
Somossy József

– Azzal az elképzeléssel lett összerakva a csapat, hogy a lehetô legrövidebb idôn belül a lehetô legjobb eredményeket érje el, mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban. Tulajdonképpen a folyamatát nézve ez annyi nehézséggel indult, hogy szükség volt tíz-tizenöt mérkôzésre, amíg betanulta az együttes azt a játékrendszert, amit elterveztünk, és egymáshoz szoktak a játékosok, miközben végig a vállukra nehezedett a gyôzelmi kényszer terhe. Az elején így kicsit akadozott a játékunk, de január végétôl láthatóvá vált a gárda stílusa, és az eredmények is igazolták, hogy jó úton járunk, mivel márciusban itthon nyertünk kupát, áprilisban pedig a nemzetközi porondon. Ráadásul látványos produkcióval, hiszen többször is telt házat tudtunk varázsolni a Komjádiba, és ez a lendület kitartott egészen a bajnoki döntôig. Úgy érzem, a tavaszi szezon során a Vasas nyújtotta a legegyenletesebb teljesítményt, és a finálét is a lehetô legjobb formában kezdtük, ezt mutatta, hogy szép játékkal kettô–nullára vezettünk. Az ezután történtek pedig mindenki elôtt ismertek…

Háromból három. Mesterhármas. A piros-kékek azonban mindhárom címet odadták volna egyért. A bajnokságért.
Nem csoda, hiszen az angyalföldi szurkolók –akik tömegesen látogatták az uszodákat, vidékre, külföldre is elkísérvén a csapatot, amiért minden dicséretet megérdemelnek! –1989 óta szeretnének ünnepelni. Most sem sikerült. Szinte hihetetlen, de újabb bajnoki döntőt veszített a Vasas. Hét, hét percre volt a Komjádiban a diadaltól a gárda, mégis elbukott. A páratlan pechszéria tehát folytatódott –egyesek már réges-régen másról beszélnek… –, mégis, ha összegezni akarjuk Kószék teljesítményét mondjuk egy ötös skálán, bizonyosan négy és öt közé tehető a képzeletbeli mutató. És inkább közelebb a jelest jelentő ötöshöz…
Persze, voltak hullámvölgyek. Nehezen állt össze a csapat, ami érthető: az egy évvel ezelőtti Vasasból nem sokan maradtak hírmondónak, hiszen óriási igazolósdiba fogott a szakosztály. Olimpiai bajnokokat, válogatott kerettagokat, tehetségeket csábított magához, igazi nagycsapatot kialakítva. A háttér is adott volt a kiugró szerepléshez, így nem számít meglepetésnek, hogy –a Domino mellett – a Vasasról szólt az elmúlt idény.

Az NS szerint az év legjobbja:
Madaras Norbert

Rengeteg jó teljesítmény volt a csapatban: Varga testvérek, Tamás és Zsolt, Steinmetz Ádám, Vindisch Ferenc vagy Kósz Zoltán a legjobbak közé tartozott, fontos gólokat szerzett a szokása szerint ezer fokon égô Székely Bulcsú, ám választásunk a csapat balkezesére, Madaras Norbertre esett. A válogatott kerettel edzô játékos mindvégig kiegyensúlyozott produkcióval rukkolt elô, a legfontosabb mecscseken, a rangadókon hihetetlenül hasznosan, gólerôsen játszott. Nem csoda, hogy hamar belopta magát az angyalföldi szurkolók szívébe, akik miatta talán firenzei drukkerek is lettek. A BVSC-bôl a Florentiához igazolt játékost ugyanis az év elején az olaszok adták kölcsön a magyar gárdának. Egy kicsit csalódott volt, mondván, szívesen kipróbálta volna magát külföldön, aztán késôbb hálát adott az égnek, hogy a Vasas sapkáját húzta a fejére.

Az NS szerint az év tehetsége:
Varga Dániel

Nem véletlenül ragaszkodott Varga Dánielhez az Újpest és a Vasas is, hiszen kétségkívül a fiatalok egyik, ha nem a legnagyobb tehetségérôl van szó. A még mindig juniorkorú játékos –aki már Kemény Dénes válogatott keretében található! – az angyalföldi csapatban általában a szélen kapott szerepet, s bizony ott sem vallott szégyent. Kritikus szituációkban sem remegett meg a keze, nem habozott sokat, ha helyzetben volt, ugyanúgy lekötötte a védekezôk figyelmét, mint nevesebb társai.