Továbbra is a trónon

A férfi pólóbajnokság rájátszását két hét alatt zavarták le a csapatok, szinte nem is volt olyan nap, amikor ne rendeztek volna mérkőzést. A rohamtempó miatt megemészteni sem volt idő a történteket, értékelni a látottakat. Éppen ezért a négy érdekelt csapatot vettük most górcső alá, megválasztottuk a legjobbjaikat, tehetségeiket, közöljük a statisztikáikat és edzőik értékelését.
A sorozatot a bajnokcsapattal,
a Bajnokok Ligája ezüstérmesével, a Dominóval zárjuk.

Ingott, ingadozott a trón, ám nem esett le róla a Domino. Kétségtelen, kellemetlen vereségek is becsúsztak a csapat életében, a bajnoki finálé első meccsét odahaza, a másodikat a Komjádi uszodában bukta el a gárda, a negyediken az utolsó negyed előtt még vesztésre állt, ám mégis kiharcolta az aranyat. Mindez hihetetlen tartásról árulkodik, egy percig sem hitték el Kovács István tanítványai, hogy elcsúszhatnak azon a bizonyos banánhéjon.
Már az idény kezdete előtt robbantott a Kőér utcai alakulat: a Feneketlen tónál található elegáns étteremben pillanatok alatt elállították a megjelentek lélegzetét. Három olimpiai és egy Európa-bajnok szerződtetését jelentették be, egyértelműsítve a célt: nyerni, nyerni és nyerni. Ráadásul Biros Pétert, Molnár Tamást, Kiss Gergelyt és Kovács Zoltánt a tehetős főszponzornak köszönhetően jó időre (két-három évre) kötötték magukhoz!
Az Olaszországból hazahívott Kiss Gergő számára ugyan szerencsétlenül kezdődött az idény (az olimpiai bajnok lábközépcsonttörést szenvedett, igaz, egy Ausztriából hozott speciális rögzítőnek hála a vártnál hamarabb tért vissza a csapatba), ám a balkezes nélkül is szárnyalt a Domino. Sorra nyerte a meccseit, kiütötte a BVSC-t (14–4), a várva várt rangadón tulajdonképpen gond nélkül zsebelte be a két pontot a Vasas ellen (12–8).
Ki állítja meg a bajnokot? –vetődött fel a kérdés az emberekben, mígnem elérkezett a Bajnokok Ligája selejtezőjének ideje. Óriási felhajtás közepette a Posillipo győzte le először az egyik magyar sztárgárdát, ami után mintha kisebb hullámvölgybe került volna a vesztes. Különböző betegségek, sérülések, formahanyatlás hátráltatta a munkát, no meg a decemberi, barátságos találkozónak, gálának indult, s végül a sajtónak napokig negatív szenzációt adó (ki keménykedett előbb, volt-e levonulás vagy sem…) Szuperkupa sem tett jót a milliőnek.
Mindazonáltal néha parádézva, néha gyötrelmesen, de fokozatosan haladt céljai megvalósítása felé az együttes. A Magyar Kupából ugyan idő előtt kiesett (a Ferencváros ejtette ki), és a BL-ben is váratlan fiaskó érte (Moszkvában a Kőrben csodás játékkal kiütött Dinamo győzte le a maga alatt teljesítő Dominót), végül mindkét helyen révbe ért. A legnagyobb rivális, a bombaformában lévő Vasas előtt az utolsó pillanatban, de megnyerte az alapszakaszt, és a Bajnokok Ligájában is kvalifikálta magát a négyes döntőre.
A Fradit gigászi csata után gyűrte le az elődöntőben, a Vasast mint fentebb is említettük, hátrányból előzte meg (a finálé negyedik összecsapásáról azóta is megoszlanak a vélemények, ám abban nincs, nem lehet vita, hogy a mindent eldöntő derbi utolsó perceiben történtekre ez nem lehet mentség), majd a margitszigeti BL-döntőben az európai elitnek is jelezte: számolni kell vele. A Posillipónak visszavágva a legrangosabb nemzetközi klubtrófeáért szállhatott vízbe a Domino, és ott ugyan kikapott a görög Olympiakosztól, mégsem lehet csalódott. Különben is, sokan mondják: miután a legnagyobb diadal szele megérintette az együttest, a jövő évi motivációval egy pillanatig sem lesz gond. Különösen úgy, hogy a zuhanyhíradó szerint csak erősödni fog a már most is bombakerettel rendelkező csapat.