Szécsi szerint ez a siker több mint egy hullámhegy

Vasárnap olyan napja volt: az olimpiai bajnok hálóőrnek ügydöntő érdemei voltak a Domino-BHSE elleni kiütéses sikerben.
– Ennyire biztos győzelem nyilván nem volt úgymond betervezve, még tán a két pont sem – vagy tévednék?
– Kétesélyesnek tűnt a parti a balatonaligai összetartásunk után. Fizikálisan és taktikailag rendben volt a társaság, mindenkinek a saját fejében kellett rendet tennie. Aligán megnéztük a két katasztrofális meccsünket, az UTE és a Vasas ellenit, s abból próbáltunk okulni. Igaz, a másodikon még nem is ment annyira rosszul, de elég volt két-három buta hiba, amivel úgymond megoldottuk a két pont sorsát. Azért is volt jó, hogy egy kicsit félrevonultunk, mert így senki sem tudott a saját dolgai után szaladgálni, fel lehetett töltődni.
– Akkor mostantól minden fontos meccs előtt irány a déli part?
– Mi is ezt kérdeztük… Persze nem lehet unos-untalan edzőtáborba vonulgatni, ha viszont Gerendás Gyuriék megint azt érzik, hogy szellemi hullámvölgybe kerültünk, akkor elővehetjük a csodafegyvert. Egy biztos: most tökéletes volt az időzítés.
– Ez a válasz arra is, hogy a BVSC-nek mitől megy ennyire változatosan?
– Nem csak ez. Elég korán kezdte a csapat a munkát, erős fizikai építkezésbe fogtunk, ezt követték a különböző kísérletek, sorcsere, miegymás. Idő kell, amíg mindez beérik. Abban azonban hiszek, hogy ez egyre jobb lesz, vagyis ezúttal nem egy hullámhegy követett egy hullámvölgyet, hanem fokozatosan áll össze a kép.
– Mintha önnél is összeállt volna erre a hétvégére. Segített az, hogy az ellenfélnél rendre négy-öt olyan játékos támadott, akikkel együtt töltötte a nyarat a válogatottban?
– Nem hiszem, hogy ez sokat számított. Egyedül talán Fodor Rajmi ziccerénél, amit fej fölé akart belőni: ezt láttam tőle néhány hónapon át. Egyébként az agyam rendben volt – ennyi s nem több a titok. Illetve, azt mindenképpen meg kell említeni, hogy ellentétben az utolsó két rangadóval, rendkívül stabilan védekeztünk emberhátrányban, azaz elég jól blokkolgattak a srácok.
– Hallom, sír a gyerek a háttérben, úgyhogy már csak arra válaszoljon: érez-e valami változást a születése óta eltelt másfél hónapban? Mondják, az élsportolók teljesítményén meg szokott látszani, ha apákká válnak.
– Nem hinném, hogy Julika miatt bármi módosult volna. Csupán oda kell figyelni a nagy meccsek előtt, hogy ha sírásos éjszaka ígérkezik, akkor én esetleg egy másik szobába vonulok aludni. Egyébként semmiféle problémát nem jelent. Jól eszik, egyre értelmesebb, már huncutkodásra is futja: ha látja, hogy mennék ki a szobából, elkezdi úgy biggyeszteni az ajkát, hogy nem lehet otthagyni.
– Megoldás?
– Néha azért muszáj határozottnak lenni. Szoknia kell, hogy olykor meccsem van.