98 éves a legidősebb olimpiai bajnok, Tarics Sándor

„Szerencsére kutya bajom, jó a látásom, a hallásom, legfeljebb ha hosszabb sétára indulok, viszek magammal sétabotot arra az esetre, ha netán megszédülnék – adott gyors „orvosi jelentést" magáról a távirati iroda munkatársának érdeklődésére az olimpiai aranyérmesek doyenje, aki nemrég értesült arról, hogy korelnök lett. – Az általam alapított belvedere-i teniszklubban szólt valaki, hogy olvasta a nevemet egy olasz kerekes halálhírével kapcsolatban. Jómagam tudtam, hogy az ezerkilencszáz-harminckettőben győztes Attilio Pavesi százegy évével a legidősebb a bajnokok között, most viszont már én vagyok a lista élén. Korábban rendszeres úszással, még korábban tenisszel tartottam magam karban, mostanra maradt a gyaloglás, minden reggelemet azzal kezdem, hogy elballagok a közeli postahivatalba az újságokért."

A Budapesti Műszaki Egyetemen diplomázott, Amerikába 1948-ban kivándorolt, majd ott a földrengésbiztos épületek tervezésével világhírt szerzett Tarics Sándor a hatvanas évektől egyre gyakrabban látogatott haza, s idén is szeretett volna Magyarországra utazni. Különösképpen azért, mert ez évben volt 75 esztendeje, hogy mérnökké avatták, de a jubileum alkalmából tartott budapesti ünnepségre végül nem tudott eljönni. A gyémánt diplomáról azonban nem maradt le: „elküldték nekem, olyasmi, mint az eredeti ezerkilencszáz-harminchatos, nagyon szép" – mondta, megemlítve, hogy 98. születésnapjára, amelyet amúgy családi körben feleségével, fiával, lányával és az unokákkal ünnepel egy étteremben, elhozza neki a Los Angeles-i magyar konzul az állami kitüntetését is.

„Érdeméremmel tiszteltek meg" – fűzte hozzá.

A magyarságát rendületlenül őrző, anyanyelvét ma is tökéletesen használó Tarics kitért rá, hogy roppant büszke a köztársasági elnökké választott Schmitt Pálra, az olimpiai bajnoktárssal a hatvanas évek óta kitűnő a kapcsolata, s úgy fogalmazott, hogy személyében kitűnő ember került az államfői tisztségbe. Arról is beszélt, hogy ha az idei magyarországi vizitje elmaradt is, másik nagy álma megvalósításáról semmiképpen sem szeretne lemondani:

„Ott akarok lenni a jövő nyári, londoni olimpián, remélem, hogy a MOB meghív – ígéretem van rá, és akkreditációt is szerez nekem."

Az egykori válogatott center természetesen nyomon követte az év legfontosabb pólós eseményét, a kínai világbajnokságot is, méghozzá a Magyar Olimpiai Bizottság honlapján, az internet segítségével.

„Azt persze csak a jóisten tudja, hogyan szerepelünk majd Londonban. Én pár aranyban bízom, nyolcat-tízet nyerni már nem lehetséges, nagy a konkurencia. Vízilabdában meglehet az eredménye a kemény munkának, Kemény Dénes érti a dolgát. Persze, pici szerencse is kell, s akkor a magyar válogatott megint, sorrendben negyedszer is olimpiai bajnok lehet. Jó lenne ezt személyesen, ott a helyszínen látni..."