„Mindig is foglalkoztatott, izgatott, hogy milyen lehet emigrációban élni. Ahová az ember érvek és ellenérvek eredményeképp önként megy, a megszokottat otthagyja a reményteli jobbért, ezzel végleg (disszidálás) vagy időlegesen elveszíti néhány családtagját, az összes barátját. Hát most sikerült ezt idehaza átélnem! Nem ezt terveztem márciusra, de így döntött helyettem a világjárvány.
A rövid kis elmélkedés után némi naplóba való összefoglaló. Egy hete vagyunk itthon, Leányfalun, az erdő szélén könnyebb is, meg nehezebb is, mint a városban. Könnyebb, mert a kertben tudunk kicsit levegőzni, barkácsolni, de a főzőcske a tűzön vagy parázson szintén töri a monotóniát, sőt bármikor tudunk úgy erdei sétával frissülni, hogy a hátsó kiskapun kilépve senkivel sem találkozunk. Nehezebb, mert ha a városban laknánk, csak lenne némi élő baráti, ismerősi kontaktus, mint ahogy az olaszok lakóparki koncertjén lehetett látni (velem nyilván csakis a hallgatóságban...).
Nálunk az asszony megy el boltba, patikába, itthon süt-főz, és naponta körbefertőtlenít minket. A gyerek tanul, barkácsol vagy az erdőben nyomul. Én a gépen dolgozgatok, jövő héten TE-órák lesznek (digi!); így-úgy tartom a kapcsolatot a külvilággal, ráérek követni a fejleményeket, és persze én is sokat vagyok a kertben meg az erdőben a kutyával. Ehhez az eddig ismeretlen helyzethez nem könnyű hozzászokni, el kellett érnünk a megértési és az alkalmazkodási képességünk maximumát.
Ezek mellett jut még energiánk arra, hogy az alapítványom által támogatott gyermekotthonoknak minél több laptopot tudjunk vásárolni erre a bezárt időszakra. Átcsoportosítottunk forrásokat, és gyűjtünk is felajánlásokat a Facebookon, most épp 8-10 gép körül tartunk, de aki tud, még segítsen, nagy az igény.”
AKoroNaplóállandó szerzői:Baráth Botond(Egyesült Államok), Galló Vilmos(Svédország), Gulácsi Péter(Németország),Kemény Dénes(Magyarország),Ligetvári Patrik(Spanyolország),Pádár Krisztián(Oroszország),Vojvoda Dávid(Olaszország).
A KoroNapló korábbi bejegyzéseit IDE KATTINTVA tekinthetik meg!