– Milyen gondolatok kavarognak Önben, mióta megtudta a hírt?
– Az első gondolatom az, hogy elmúltam hatvanéves… – mondta a Nemzeti Sportnak a Nemzet Sportolójának megválasztott Faragó Tamás a Magyar Vízilabda-szövetség közgyűlése előtt a Margitszigeten. – A második gondolatom az, hogy legalizálták azt, amit eddig is tudtam, miszerint a nemzet sportolója vagyok. Ez egy olyan megtisztelő cím, amit az ember nagyon értékel, főleg azok után, ahogyan felhívtak és közölték, hogy rám esett a választás.
– Mintha némi szomorúság is vegyülne az örömbe...
– Ez így van, hiszen a beválasztásom mégiscsak összefügg Gyurika halálával. A szavazókat valamilyen módon mégiscsak befolyásolta, hogy egy kilenc olimpiát nyert csapatsportágból illendő lenne valakit beválasztani, ez pedig én lettem. Szeretném megköszönni a címet, elsősorban a magyar vízilabdának – és természetesen magamnak.
– Megválasztották a Pólósok pólósának, a Nemzet Sportolójának, és végre nyári klubvízilabdát láthat a következő hetekben. Melyiknek örül a legjobban?
– Mindháromnak egyformán örülök. Kezdem a nyári vízilabdával, mert erről még nem beszéltem – most, mert amúgy húsz éve beszélek róla. Remélem, hogy a sportágat át tudjuk menteni a huszonegyedik századba. A vízilabda értéke elsősorban az, hogy esztétikus. Ha optimális körülmények között játsszák – napfény, kék víz, sárga labda – és a pólósok fókaként játszadoznak a labdával, akkor ennek nagyon magas esztétikai értéke van. Ezt mindenképpen a szemünk előtt kell tartani, ha azt szeretnénk, hogy érdekes sportágnak tartsák a vízilabdát.
– És az elismerések?
– Ahogyan már mondtam, minden választás szubjektív, de most mindkettő objektív volt.
Örülök Faragó Tamásnak, mert rendkívüli sportember – Schmitt