Az élet iskolája – S. Tóth János publicisztikája

Varga Zsolt, az FTC-Telekom férfi vízilabdacsapatának vezetőedzője arra ért haza a Bajnokok Ligája hétvégi, belgrádi – ezüstérmet hozó – nyolcas döntőjéről, hogy iskolás fia megbetegedett. Szerencsére nem nagy a baj, de a Covid által kikényszerített „suli home office” után csöppet sem öröm az újabb kényszerű távollét. Ha fatalista lenne az apuka, okkal gondolhatná, hogy üldözi a sors: nem elég mindazon gyötrelem, amelyen a játékosaival együtt keresztülment, még családi körben is plusz próbatételek várnak rá. Ám aki megjárta a hadak útját, mint a Fradi szakvezetője, azt egy könnyű nyári vírus nem ijeszti meg. Márpedig a jövőre ötvenéves tréner edzett harcos, ráadásul több mint négy évtizedet húzott le az uszodában (aki a játékoskori eredményeire kíváncsi, Varga I Zsolt néven keresse a tudósításokban), s a közeget jól ismerők pontosan tudják: a medencék világa maga az élet iskolája.

Akinek a pólós társadalom állította ki a „jogosítványát”, azt nem roppantják meg az olyan kemény kihívások sem, mint amilyenekkel a ferencvárosiaknak az utóbbi néhány hétben szembesültek: címvédőként előbb lemaradtak a magyar bajnoki döntőről (a statisztikai oldalak persze rögvest feldobták, hogy tíz sorozatban elnyert trófea után szakadt meg a győzelmi széria), aztán pedig a Bajnokok Ligája döntőjében kaptak ki az örökös favorit, ám az Európa legjobbja címre öt éve hiába ácsingózó olasz elitalakulattól, a Pro Reccótól. Egy fejezet lezárult – jött a belgrádi final eight után a rögtönzött ítélet, pedig a korszakhatárt valójában a 2019-es év jelentette, amikor az FTC minden létező sorozatban az első helyen végzett. Megnyerte a BL-t, az európai Szuperkupát, a magyar bajnokságot és a Magyar Kupát is, a vízilabdaedzők világszervezete (WWPCA) pedig – az olaszokkal a világbajnoki címet begyűjtő Alessandro Campagnával párban – az Év edzőjének választotta meg Varga Zsoltot. Plusz a hazai sportújságírók hagyományos szavazásán is ő győzött a szakvezetők között, az FTC pedig az Év csapata lett. Lássuk be: a mesternégyes megismétlése inkább az álmok világa, semmint a reális szakmai célok kategóriája.

Hogy értékelni tudjuk az utóbbi évek vitrintöltő diadalait, érdemes felfejteni, honnan indult el a Népligetben az az építkezés, amely a kontinens elitjébe repítette a Fradit, sőt a legjobbak legjobbjává emelte. Amikor Varga Zsolt – még játékosként – búcsút intett Nápolynak, és a Ferencvároshoz igazolt, a csapat az ob I középszerű szereplője volt: a 2010–2011-es idényt a hatodik, a következő bajnokságot a hetedik helyen zárta. Igaz, hasonló állapotban volt a klub többi szakosztálya is. Már (sport)történelem, milyen mélyről kellett évek szívós munkájával visszaráncigálni és régi fényéhez méltó helyzetbe hozni a Ferencvárost a 2011 elején hivatalba lépő elnöknek, Kubatov Gábornak és munkatársainak. Társasjáték volt ez a javából, pontosan leosztott szerepekkel. Az építkezés egyes fázisai a pólósoknál a névadó szponzorok változásán is nyomon követhetők: a 2010-es évek elején a Fisher Klíma, majd a Széchenyi Bank szerzett elévülhetetlen érdemeket a túlélésben, a fellendülés idején a hazai létesítménygazdálkodási piac egyik meghatározó vállalata, a PQS támogatta a csapatot, amely aztán egy világcég, a Telekom neve alatt ért fel a csúcsra.

A gazdasági, pénzügyi újjáépítéssel párhuzamosan zajlott a vízilabda-szakosztály szakmai megújítása is. A naptár 2013 januárját mutatta, amikor a már hónapok óta kettős szereposztásban, szakosztályvezetőként és vezetőedzőként is dolgozó Ambrus Tamás utóbbi posztját átadta addigi segítőjének, Varga Zsoltnak. Ez volt az a bajnokság, amelynek úgy vágtak neki a ferencvárosiak, hogy a rajtig nem állt össze a tervezett büdzséjük, így felajánlották a játékosoknak, aki akar, mehet... Az új szakvezető az OSC ellen mutatkozott be, és pályaválasztóként a Szőnyi úton 7–4-re kikapott (a minap véget ért bajnokságban is az OSC volt az, amely elütötte a finálétól a ferencvárosiakat...). Varga Zsolt az ifiknél eltöltött két évvel a háta mögött ült le a felnőttek kispadjára. Már játékosként is munkamániás volt, ezt még gyerekkorából hozta magával. A KSI-nél nem adták ingyen az eredményeket; a Varga-féle korosztály (az 1972-esekről van szó, ebbe az évjáratba tartozott Benedek Tibor is) kezdetben még az egy évvel fiatalabbakkal kiálló Tipográfiától is kikapott, de Kőnigh György színre lépését követően keményen beleálltak a fiúk a munkába, s a legendás nevelőedző irányításával ifibajnoki címig meneteltek.

Edzősködni Varga Zsolt is a fiataloknál kezdett a Fradiban, s neki is volt honnan felhoznia tanítványait: míg az első találkozójukon 15–5-re kaptak ki a KSI ifijeitől, a következő alkalommal már csak 8–7-re nyertek a sportiskolások. De ami ennél is fontosabb: a tréner keze alatt dolgozó tehetségek közül Pohl Zoltán és Vogel Soma mára a felnőttegyüttes kulcs­emberévé lépett elő. Ahogy az új generációt képviselő 19 éves Vigvári Vendel és a 20 esztendős Fekete Gergő is letette már a névjegyét, s nemcsak az ob I-ben, hanem a BL-ben is. Tehetséggondozás: ez a kulcsszó a Népligetben, ami nem ér véget azzal, hogy izomkötegeket pakolnak a játékosokra, csiszolják a technikájukat és unalomig gyakoroltatják velük az éppen aktuális taktikát. Meghatározó szerepet kap a mentális felkészítés is: az alázat, az együttműködés, a támasznyújtás, a kreativitás, a felelősségvállalás, a játékosság, a kudarctűrő képesség és még számtalan faktor fejlesztése az új típusú sportpszichológia eredményeinek felhasználásával.

Nem véletlen az sem, hogy a Pro Recco elleni BL-döntő délelőttjén Varga Zsolt félórás medenceparti relaxációval igyekezett ráhangolni végletekig kifacsart játékosait az aranycsatára. Két negyeden keresztül állták is a versenyfutást, s ha még egy felvonást kibírnak, megtörve ezzel az olaszok végtelen magabiztosságát, talán sikerül csodát tenniük. Sajnos futniuk kellett az eredmény után, s ahogy fogyott az erő, úgy fogyott a remény is.

Ha egy csapat elveszti a bajnoki címét és nem tudja megvédeni a BL-elsőségét sem, akkor azt az idényét nyilvánvalóan nem pakolja ki az ablakba. Ám a 2020–2021-es bajnokság olyan időszaka volt a magyar sportnak s benne hatványozottan a ferencvárosi vízilabdának, ami példa nélküli próbatételek sorát hozta el. A csapat belső életét ismerők szerint a Népligetben bizonyos periódusokban az életükért küzdöttek. Hogy jó néhány játékos a sérülések és/vagy a koronavírus miatt/mellett milyen brutális megpróbáltatásokon ment keresztül, fedje jótékony homály. Elég annyit megemlíteni, hogy Varga Zsolt, akinek az egész családján végigsöpört a Covid, kórházi kezelésre szorult, és kétesélyes volt, merre billen el a betegséggel vívott küzdelme. Szerencsére megnyerte ezt a csatát is, de aki látta, amikor először jelent meg tünetmentesen az uszodában, szavak nélkül is pontosan tudhatta, mi mindenen ment keresztül. Nem magyarázat, hanem tény: a járvány szilánkokra zúzta az FTC türelmes munkával felépített pólós sikercsapatát. Mindennek ismeretében az idény egy-egy aranya, ezüstje és bronza (mert a Magyar Kupát azért csak sikerült behúzni) rögvest más megvilágítást kap.

Hogy 2021 őszétől új fejezet kezdődik a Fradi pólószakosztálya életében, néhány hete már köztudott. A hátországban azután vezetnek be új szervezeti rendet, hogy az ifik 23 év szünet után megnyerték a korosztályos bajnoki címet. A teljes utánpótlásképzés irányítása egy kézbe kerül azzal, hogy az aranykovács edző Nyéki Balázs – aki játékosként tagja volt az 1998-as ifibajnok együttesnek – a kispadról felállva utánpótlás szakmai igazgatóként dolgozik tovább (viszont marad Varga Zsolt segítője a felnőtteknél). Az ifik irányítását az előző idény közben a BVSC-től távozó Szűcs Levente veszi át, s új tagja a népligeti stábnak az országos gyerekcsapatot és a 2008-asokat a jövőben dirigáló Plézer János is. Hétfőn azt is bejelentették, hogy hat játékos cserélődik a felnőttegyüttes keretében, közte a teljes légióskülönítmény. Az érkező magyar vízilabdázók közül Molnár Erik mindössze 17, Gábor Lőrinc pedig 19 éves – a tehetségek menedzselése tehát folytatódik.

S hogy lehet-e igazi kihívás a világ legjobb edzőjének már kétszer megválasztott Varga Zsoltnak megnyomni a „reset gombot”, ahhoz egy apró adalék. Az 1996-os aranyolimpián a Horkai György vezette magyar válogatott pontveszteség nélkül jutott tovább csoportjából, majd simán behúzta a görögök elleni negyeddöntőt is. A spanyolokkal vívott elődöntőt viszont elbukta, a harmadik helyért lejátszott mérkőzésen pedig hosszabbítás után maradt alul az olaszokkal szemben.

A bronzcsata másnapján a torna gólkirálya, Benedek Tibor és jó barátja, Varga Zsolt már a fekvőpadon erősített, súlyt emelt. Négy évvel később Sydneyben mindketten vízbe szálltak, s a barcelonai hatodik meg az atlantai negyedik hely után olimpiai aranyérmet nyertek.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!