Kobe Bryant: egy remek pályafutás tételei szövegben, képben, videóban

A kosárlabda-rajongók, legyenek akár Kobe Bryant-függő Lakers-drukkerek, akár megrögzött antibryantisták, akár ide-oda sodródók, akár e témában semlegesek (vannak ilyenek egyáltalán?!), jól ismerik az ötszörös NBA-bajnokként visszavonuló szupersztár pályafutását. Az alábbiakban egy alkalmi Bryant-szótár segítségével igyekszünk összefoglalni, mi mindennel gyarapította ez a kivételes sportember a National Basketball Association (NBA) és a kosárlabdázás történetét.

Csúcsok és mélypontok; ünneplések és viták; díjak és ponthegyek; jó és rossz döntések; utat mutató segítőtársak és egy nagy belső rivalizálás – húsz év hordaléka, amelyből könyvek tucatjai születtek, születnek, fognak születni.

Az ábécét választottuk vezérfonalnak, ami óhatatlanul együtt jár azzal, hogy olyan lendületesen fogunk ugrálni és irányt változtatni az időben, ahogyan Kobe Bryant tette fénykorában a gyűrű alatt.

A – APA

Kobe Bryant maga is családapa, de itt és most a számára utat mutató apafigura a fontos. Joe Bryant is NBA-játékos volt (606 mérkőzés, 8.7-es pontátlag), és ugyanúgy az első körben kelt el a drafton, mint később a fia.

1975 és 1983 között játszott a ligában (Philadelphia 76ers, San Diego Clippers, Houston Rockets), utána hét évet Olaszországban – innen Kobe tökéletes olasz nyelvtudása –, egyet Franciaországban kosarazott, 2003-tól edzőként dolgozik.

Árnyékában Kobe már háromévesen pattogtatta a labdát, és nagyon korán eldöntötte, hogy kosárlabdázó lesz.

B – BUZZER-BEATER

A kosárlabdapályákon rendkívüli tisztelet övezi azokat a játékosokat, akik a kiélezett mérkőzések hajrájában képesek nyerő húzásokra (clutch player), különösképp olyan dobásokra, amelyek után a labda egy játékrész, de leginkább a mérkőzés végét jelző dudaszó pillanatában hull a gyűrűbe (buzzer-beater), és ezzel a kosárral módosul jelentősen az állás. Kobe Bryant ilyen volt.

Vagyis ilyen lett. Ebbe is bele kellett tanulni. Az első idényében, amikor váratlanul vezetőszerepbe kényszerült a Nyugati főcsoport elődöntőjének ötödik meccsén a Utah Jazz ellen, még sorra dobálta a homályokat a végjátékban, és a Lakers kiesett. A harmadik bajnoki címet hozó 2002-es playoff negyedik negyedeiben viszont már hiába fordítottak kiemelt figyelmet az őrzésére, rendre kulcsembernek bizonyult.

Két emlékezetes példa a későbbi évekből: a 2003–2004-es szezon alapszakaszának végén, a Portland ellen előbb az alapjátékidő, majd a hosszabbítás legvégén süllyesztett el döntő fontosságú triplát, 2009 decemberében pedig egy lábról elengedett triplát vágott be a Miaminak. Ezt maga is pályafutása egyik legszerencsésebb dobásaként emlegeti.

ÍME, EGY TÉMÁBA VÁGÓ VÁLOGATÁS AZ EMLÍTETT KÉT DOBÁSSAL TETÉZVE

C – CHARLOTTE HORNETS

Kobe úgy vonult vissza, hogy csak egyetlen NBA-csapatban játszott – hogy került mégis az életrajzába a Charlotte Hornets?! Nos úgy, hogy az 1996-os játékoskiválasztó első körében a 13.-ként sorra kerülő Hornets foglalta le Bryant játékjogát, majd a Los Angeles Lakersszel kötött előzetes egyezségnek megfelelően átadta a tinédzsert álmai csapatának.

A charlotte-iak a remek szerb centert, Vlade Divacot kapták cserébe, és biztosak voltak abban, hogy ezen az üzleten ők nyertek.

Divac a pályafutása utolsó, sérülésekkel szabdalt idényében néhány mérkőzés erejéig visszatért a Lakersbe, azaz ő is csapattársa lett Kobe-nak.

CS – CSODAGYEREK

A Lower Merion High School csapatában Bryant olyan erényeket csillogtatott, úgy játszotta le a pályáról a nála jóval idősebbeket, hogy annak egész Amerikában híre ment, és az 1996-os NBA-drafton már csodagyerekként méregették.

Életkorát tekintve Bryant annyira gyerek volt, hogy az első Lakers-szerződését még a szüleinek is szignózniuk kellett.

Az NBA-ben persze a legritkább esetben kapnak azonnal zöld utat a trónkövetelők: az első két idényében Kobe 170 mérkőzésen lépett pályára, de csupán hétszer volt kezdő. A playoffban kizárólag a padról szállhatott be.

D – DRAFT

Kobe Bryant ama kevesek közé tartozik, akik nem a hagyományos úton, az egyetem elvégzése után kerültek az NBA-be, hanem rögvest a középiskola után. Hátvédként ő volt az első ilyen játékos, aki elkelt a nyári játékoskiválasztón.

Amúgy nem akármilyen draft volt az a húsz évvel ezelőtti: Allen Iverson kelt el elsőként, s mire Bryant sorra került, már volt csapata többek között Marcus Cambynek, Stephon Marburynek, Ray Allennek, Antoine Walkernek, sőt Vitalij Potapenkónak is. Aztán kettővel hősünk után elvitték Steve Nasht is…

E – ELLENFELEK

Már a közelgő búcsú jegyében Kobe Bryant – kérdésre válaszolva – öt legnagyszerűbb ellenfelének Hakeem Olajuwont, Michael Jordant, Kevin Durantet, LeBron Jamest és Clyde Drexlert nevezte meg, hozzátéve, hogy nagyon nehéz ötre szűkíteni a listát.

A rajongók közül sokan felvonták a szemöldöküket, hiszen Olajuwon és Drexler nem az ő generációja, kevés alkalmuk volt összecsapni. Nagyon hiányolták ugyanakkor az ötösből Tim Duncant és Tracy McGradyt…

F – FIATALSÁG

Kobe Bryant 18 évesen és 72 naposan mutatkozott be az NBA-ben, ezzel a liga történetének legfiatalabb játékosává vált. Ez a rekord azóta megdőlt, egy másik viszont egyelőre nem: ő már 18 évesen és 158 naposan befért a kezdőötösbe.

Még sokat kellett tanulnia, de hogy jó úton járt, azt két szavazás is megerősítette: a közönség döntése értelmében második idényében kezdhetett az All-Star-gálán – 19 évesen ez korábban senkinek sem adatott meg –, a „legjobb hatodik ember” díjért folyó szakmai voksoláson pedig második lett Danny Manning mögött.

Mivel korán indult, és tehetségét kezdetben megszakítások nélkül bontakoztathatta ki, sok „fiatalrekordot” megdöntött – hogy az egyik legfontosabbat említsük: előtte 23 évesen még senkinek sem volt három bajnoki gyűrűje.

G – GUARD

Helyénvalónak éreztük, hogy posztja angol elnevezését is beemeljük szótárunkba, elvégre a világ így tartja nyilván: a sportág történetének egyik legjobb shooting guardja, dobóhátvédje. Alkata, gyorsasága ezen az úton indította el. Játszott kiscsatárt is (small forward), de ő már kisgyermekként az irányítók és a dobóhátvédek játékát leste, ezeken a posztokon akart a világ legjobbjává válni.

Olyanná, aki kettős, hármas őrizetben is elvállalja a fontos dobásokat, akinek neve mellett rendre magas pontszámok állnak, aki a támadásépítés kezdeti fázisától döntéshelyzetben van. Aki nem kényszerül várni a labdát, hanem megszerzi, viszi, dobja – és persze ha azt látja a legjobb megoldásnak, osztja.

GY – GYŐZELEM

Bár Kobe Bryant 2000 és 2002 között három NBA-bajnoki címet szerzett, az igazi, a „saját” győzelmek ideje később érkezett el: amikor már egyértelműen ő volt a Los Angeles Lakers vezére. Az újbóli csúcshódításhoz persze neki is el kellett ismernie a csapatsportok örök törvényét: egyedül nem megy.

Shaquille O'Neal 2004-es távozása után öt évnek kellett eltelnie – és persze vissza kellett térnie a Lakershez Phil Jackson vezetőedzőnek –, hogy Bryant kitanulja a vezérség csínját-bínját, megkösse a saját kompromisszumait, és bajnokesélyes Lakers épülhessen köréje. Egyedül köréje.

2009-ben a Dwight Howard-féle Orlando, 2010-ben a Ray Allen, Kevin Garnett, Paul Pierce triót felvonultató, örök rivális Boston ellen lett meg a bajnoki cím. A hét mérkőzéssel kiharcolt utóbbit Bryant a legkedvesebb bajnoki címének tekinti.

H – HŰSÉG

Kobe Bryant az NBA leghűségesebb játékosaként lép le a színpadról: karrierje mind a húsz idényét a Los Angeles Lakersben játszotta végig.

Kétszer tűnt úgy, hogy elhagyja álmai csapatát.

Először a 2004-es nagydöntő elveszítése után, amikor világossá vált, hogy a Phil Jackson, Shaquille O'Neal, Kobe Bryant együttműködésnek befellegzett. A vezetőség a trió legfiatalabbjának megtartása mellett döntött, és egy nappal azután, hogy O'Nealt elpasszolták a Miaminak, a Clippers által csábított Bryant hét évre aláírt a Lakersnek. Jackson szerződését nem újították meg.

A téma három évvel később ismét előjött, akkor a Lakers köreiből kiszivárgott vád („Kobe felelős Shaq távozásáért”) dühítette fel annyira, hogy nyilvánosan kérte az elcserélését, de néhány óra múlva visszakozott. Az akkor már ismét a vezetőedzői székben ülő Phil Jackson meggyőzte, hibázna, ha távozna. A mesternek megint igaza volt.

I – IRÓNIA

Kobe Bryantet az ellenfelek szurkolói nagyon nem szerették, jobban mondva gyűlölték. Ez jár egy világklasszisnak, ha az ellenfelet erősíti. Nem részletezzük – elég, ha megtekintjük az alábbi promóciós videót, amely parodizálja a gyűlöletkórusokat, természetesen Kobe főszereplésével. Imádták gyűlölni. Mi lesz most?!.

J – JACKSON

Phil Jacksonnak játékosként két, edzőként hat NBA-bajnoki címe volt, amikor a Los Angeles Lakers vezetőedzője lett. Nem tudjuk, nélküle a csúcsra jutott volna-e Kobe, azt viszont tudjuk, hogy vele feljutott ötször is. Fogalmazhatunk úgy is: csak vele jutott fel, pedig próbálta mással is.

A hű fegyverhordozója, Tex Winter kíséretében érkező Jackson nemcsak a triangle offense Chicagóban oly sikeres sikerképletét hozta magával, hanem a Michael Jordan-féle Bullsban szerzett pedagógiai tapasztalatait is.

Minden tudására szüksége volt, hogy egy hullámhosszra hozza Bryantet és O'Nealt, és aztán hogy a 2005-ös visszatérése után kamatoztassa a szakítással végződő első időszak (erről lejjebb) kellemetlen tanulságait.

„Mély tisztelettel vagyunk egymás iránt – jellemezte kapcsolatukat Phil Jackson. – Mindig csodáltam a versenyszelleméért, azért, hogy minden helyzetben a tökéletességre törekszik, és hogy a sikerért a maga részéről mindent hajlandó megtenni… Ugyanakkor meg kellett tanulnia, hogyan legyen vezér úgy, hogy a többiek ne kényszerből, hanem meggyőződésből kövessék. Nagyon fontos volt, hogy világossá váljék előtte, a lojalitásért cserébe sok mindent elvár tőle a többi játékos. Egy közösségnek nem önjelöltre van szüksége vezetőként, hanem olyanra, aki folyamatosan képes adni a többieknek. Nagyszerű élmény volt, hogy ezt a folyamatot közelről láthattam.”

Jackson 11 bajnoki gyűrűvel ma az NBA történetének legsikeresebb edzője. Megdolgozott mindegyikért, különösen a Lakersszel szerzett ötért…

K – KOBE

Kobe? Honnan a keresztnév? Nehéz elhinni, hogy egy philadelphiai étterem cégéréről, de mit tegyünk, apai nyilatkozat támasztja alá. „Nem biztos, hogy bölcsen teszem, ha elárulom, mert a végén még jogdíjat követelnek érte” – erősítette meg az értesülést Joe Bryant a Sports Illustratednek 1998-ban. A legendárium szerint a japán város, valamint a híres ottani marhahús neveként ismert Kobe hangzása megtetszett a szülőknek…

Az étterem vezetői értették a tréfát: a 2001-es Lakers–Philadelphia döntő előtt a helyi csillag, Allen Iverson tiszteletére nevet változtattak (The Answer), de ez sem a Sixerst nem segítette győzelemhez, sem őket üzleti sikerekhez. Azóta be is zártak.

L – LAKERS

Bár alakulhatott volna úgy is, hogy itt az AC Milanról kell írnunk – Kobe úgy véli, ha a család Európában marad, profi labdarúgó lett volna belőle, méghozzá kedvence, Marco van Basten klubjában –, maradunk a Lakersnél. Édesapja sohasem játszott ebben a csapatban, ám Kobe attól fogva, hogy videofelvételeken látta Magic Johnsont és a Showtime Lakerst játszani, eldöntötte: ha álma megvalósul, és tényleg kosárlabdázó lesz, csakis ebben a csapatban akar játszani.

Immár elmondhatja: az NBA második legeredményesebb csapatának 16 bajnoki címéből ötben részes – ennél többször senki sem lett bajnok a Lakers mezében –, és a klubrekordok egy jelentős része (szezonok, meccsek, játékpercek, pontok, labdaszerzések, stb.) is az övé már.

Nevük összeforrt. Még az sincs kizárva, hogy a Lakers két mezszámot, a 8-ast és a 24-est is visszavonultatja a tiszteletére.

M – MVP

Ez a három betű, ebben a sorrendben különös jelentőséggel bír a nagy amerikai profiligákban: ezek jelzik, ki a liga legjobbja – vagy ahogyan a tengerentúlon értelmezik, a világ legjobbja.

Kobe Bryant, bár a közönségszavazásokon pályafutása kezdete óta kiválóan szerepelt, a szakma osztatlan elismerésére több mint tíz évet várt: 2008-ban lett először (és utoljára) MVP, azaz az alapszakaszi idény legértékesebb játékosa (Most Valuable Player). Örömét elrontotta, hogy a Lakers elveszítette a Bostonnal vívott nagydöntőt abban az idényben.

A következő két évadban a trónkövetelő LeBron Jamest választották az alapszakasz legjobbjának, Bryant viszont bajnok lett – és mindkét évben (2009, 2010) őt jelölték a finálé legjobbjának. Kapott MVP-díjat az All-Star-gálán is, méghozzá négyet.

N – NŐÜGY

Ez most nem lesz ünnepi, de a kép teljességéhez hozzátartozik.

Kobe Bryant életének egyik legnehezebb éve a 2003-as volt, mégpedig a letartóztatással, kihallgatásokkal fűszerezett félrelépése miatt. A Lakers kosarasa egy coloradói szállodában készült beütemezett térdműtétjére, és hát…, na, nem tudta türtőztetni vágyait, amelyek egy 19 éves hotelalkalmazott láttán gerjedtek. A baj abból fakadt, hogy az alkalmi partner utóbb nemi erőszakkal vádolta meg.

A vád később nem jutott el a bíróságig, de ettől még a letartóztatás, a kétségtelenül (és Kobe olvasatában közös akaratból) megvalósult együttlét miatti nyilvános, megalázó magyarázkodás – feleségével, Vanessával az oldalán… – , egyszóval a botrány következményei súlyosak voltak. A csapatra nézvést is: a történtek idején a Lakersnél éppen „Az utolsó esély” hadműveletet készítették elő.

Szerződtettek két világklasszist, Karl Malone-t és Gary Paytont, akiknek korábban nem sikerült bajnoki címet szerezniük az NBA-ben. A terv az volt, hogy a 2003–2004-es szezonban pótolják a hiányt. A karrierjük különböző fázisát élő vezéregyéniségekkel telezsúfolt Lakers eljutott ugyan a nagydöntőig, ott azonban meglepetésre viszonylag simán kikapott a Detroittól.

Ha nem is Bryant volt a kudarc egyetlen oka, pályán kívüli zűrjére a zavaró tényezők egyikeként tekintettek a főszereplők. Különösen a távozó edző, Phil Jackson könyvének megjelenése után, amelyben Bryantet – sok kritika mellett – az „uncoachable” jelzővel illette, vagyis nagyjából azt állította, hogy edzői módszerekkel kezelhetetlen.

Payton később Miamiban – Shaq O'Neal oldalán – bajnok lett, Malone a Lakers-idénye utáni hónapokban visszavonult.

NY – NYOLCVANEGY

Térjünk vissza a magaslatokra, mégpedig az NBA történetének második legjobb egyéni teljesítményével! Itt az a bizonyos egyéni pontrekord: Kobe Bryant 81 pontot szerzett a Toronto Raptors elleni, 2006. január 22-én lejátszott mérkőzésen. A többiek hozzátettek 41-et, és a 18 pontos hátrányból visszakapaszkodó Lakers 122–104-re nyert.

Pontjai negyedenkénti bontásban: 14, 12, 27, 28. Kobe 63 pontot dobott a mezőnyből (ebből 21-et hoztak a hárompontosok), 18-at a büntetővonalról. Ennél több pontot (100) csak Wilt Chamberlain szerzett egy mérkőzésen (1962. március 2.) az NBA-ben.

A NYOLCVANEGY PONT HÁROM PERCBE TÖMÖRÍTVE

O – OLIMPIA

Kobe Bryant NBA-beli bemutatkozása óta két olimpia is úgy zajlott le, hogy a Lakers csillaga kimaradt a soros Dream Teamből – 2000-ben a nősülésre összpontosított, 2004-ben pedig a már említett félrelépése akadályozta meg a szereplésben. Pekingben, majd Londonban azonban ott volt az amerikai csapatban, amely elhódította az aranyérmet.

Ö – ÖNZŐSÉG

Különösen karrierje első éveiben – nem kis részben Shaq nyilatkozatai nyomán – élénk vita zajlott arról, mennyire öncélú Kobe Bryant játéka. Tény: Kobe mindig szerette, ha a pályán ő hozza meg a legfontosabb döntéseket, és mivel a képességeibe vetett hitét az élet számtalanszor megerősítette, sokszor azt a megoldást látta a legjobbnak, amit egy személyben végre tud hajtani.

„Inkább vállalom a 0/30-as dobásindexet, mint a 0/9-est, mert az utóbbi arról árulkodik, hogy beletörődtél a kudarcodba, nem próbálkozol többet, vagyis kigolyóztad magad a meccsből” – ezt a nyilatkozatát is figyelembe kell venni e kérdés taglalásakor, egyben megértjük: nem zavarja, hogy 2014-től ő az NBA történetének legtöbb mezőnydobást (majdnem 15 000-et) rontó játékosa.

Ugyanakkor a rendszeresen elvégzett közvélemény-kutatások szerint az NBA-klubok főnökei szerint fénykorában ő volt az a játékos, akinek kezében a legjobb helyen volt a labda a meccs végi kiélezett pillanatokban.

Bryant amúgy a húsz év összesített termése alapján a liga 30 legtöbb gólpasszt osztó játékosa közé tartozik, meccsenkénti gólpassz-idényátlaga többször billent öt fölé, mint ragadt alatta. Az pedig sokak emlékezetében megmaradt, amikor a 2010-es nyugati döntő második meccsén 13 gólpasszt osztott ki – olyan sokat, mint Magic Johnson óta egyetlen Lakers-játékos sem a playoffban (1996).

P – PONTKIRÁLYSÁG

S ha már az önzőség szóba került: Kobe Bryant előbb volt részese sok nagy csapatsikernek, mint hogy az egyik legnagyobb egyéni dicsőségben részesülve a liga gólkirálya lett. Ez Phil Jackson visszatérése után, a 2005–2006-os szezonban, az újbóli építkezés kezdetén történt.

Ez volt Bryant statisztikai csúcséve: ekkor érte el az említett 81 pontos rekordját, összesen 27 legalább 40 pontos meccse volt, a Dallas ellen egymaga is vezetett volna három negyed után (62–61), az alapszakasz végi 35.4-es pontátlagánál csak négy játékos tudott jobbat a ligában (Wilt Chamberlain ötször, Rick Barry, Michael Jordan és a szintén Laker Elgin Baylor egyszer).

A következő szezonban is az övé lett a gólkirályi cím (31.6), ezt többek között a tíz „ötven pluszos” meccsének köszönhette. Chamberlain után ő lett a második, aki egymást követő négy mérkőzésén ötven pontig jutott.

R – RIVALIZÁLÁS

S elérkeztünk a fényes karrier legnagyobb, sok ellentmondással és fordulattal tarkított fejezetéhez, a Kobe–Shaq sztorihoz.

Egy héttel az után, hogy megszerezte Kobe Bryant játékjogát, a Lakers szerződtetett egy nagyágyút: Shaquille O'Nealt. A behemót center árnyékában Kobe nem mindig volt boldog, ugyanis mindketten a vezér szerepére vágytak, egyikük sem alaptalanul – tipikus „két dudás, egy csárda” szituáció volt ez, aminek kezelése egy olyan edzőfejedelemnek sem ment a végtelenségig, mint Phil Jackson.

Az egyik oldalon egy az útját kereső, de a saját képességeiben erősen hívő, makacs, szófukar, büszke és érzékeny Kobe Bryant. A másikon egy már az NBA-ben bizonyított, a bajnoki címre egyre türelmetlenebbül vágyó, a szerinte még éretlen „kis tesó” sztárolását nehezen viselő, a kritikáival, szurkálódásaival szívesen a nyilvánosság elé lépő Shaquille O'Neal. Roppant bonyolult emberi szituáció!

Del Harris próbálkozott először a két kiválóság összecsiszolásával, de nem találta meg a tökéletes megoldást. A leváltott Harris helyére beugró Kurt Rambisnek sem sikerült. Aztán jött Jackson.

A két kiváló kosaras nyolc idényt töltött együtt a Lakersben, háromszor bajnokok lettek – nem kevés ez sem, de sokak szerint ebben a kapcsolatban több volt…

S – SHAQ

Karrierjük jelentős része összefonódott, úgyhogy a harcostárs-rivális megérdemel egy külön szócikket. Shaquille O'Neal az év újoncaként robbant be a ligába (1993), az Orlandóból a liga pontkirálya, többszörös All-Star-játékos lett, a nemzetközi porondon világbajnok, és mire elkezdődött az első közös NBA-szezonjuk a nyugati parton, az olimpiai arany is a nyakában lógott.

Shaq azért igazolt a Lakersbe, hogy elérje azt, amit az Orlando Magickel csak majdnem sikerült: bajnok akart lenni. A Lakers ugyanezért édesgette magához, és egyértelmű volt, hogy a bajnoki címre 1988 óta áhítozó aranysárga-lila klub új csapatát Shaq köré építik. Ő lett a főnök.

A szakma indokoltnak látta és elfogadta ezt, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a közös bajnoki címek idején mindháromszor Shaq kapta meg a döntő legjobb játékosának járó MVP-díjat.

Együttműködésük nemcsak a bajnoki címig vezető úton, hanem az aranyévekben sem volt zökkenőmentes – és ezt a nyilvánosság előtt sem titkolták.

Shaq 2004-ben, az elveszített döntő után keserűen távozott a Lakerstől, de 2006-ban már a megbékélés jeleiről, kézfogásról, meccs előtti közös jópofáskodásokról szóltak a sajtóhírek – no meg arról, hogy május elsején hatpercnyi különbséggel született gyermekük. A távolság megszépítette a rossz emlékeket is.

Bryant „egyedül” szerzett bajnoki címeiről már írtunk, jegyezzük hát fel azt is, hogy az elválás után Shaqnek is összejött a negyedik gyűrű: a Dwyane Wade nevével fémjelzett Miami Heatben (2006).

SZ – SZTÁR

Hogy Kobe Bryant sztár-e? A szó minden értelmében az, nem kérdés. Csillagászati fizetések, kiemelt médiajelenlét, zsíros támogatói szerződések, saját név alatt futó márkás sportszerek, termékek…

Amit ehhez a statisztika nyelvén hozzátehetünk: a közönség 18-szor választotta a kezdőcsapatba a hagyományos All-Star-gálán (ennél többel csak egy korábbi Lakers-legenda, a 19-szeres All-Star Kareem Abdul-Jabbar büszkélkedhet), míg a szakma akkori rekordot jelentő 15 alkalommal jelölte az év csapatába (All NBA Team – ebből 11 szólt az első csapatba). E sorok írásakor Abdul-Jabbar és a még aktív Tim Duncan mondhatott magáénak ugyanennyi, 15 jelölést (azóta LeBron James felzárkózott melléjük.).

T – TÁRSAK

Shaquille O'Nealről már bőven szóltunk, de bármilyen dominánsak voltak is a saját posztjukon, kettesben nem lettek volna képesek bajnokságot nyerni, szóval itt az ideje felsorolni a legfontosabb segítőtársak nevét is.

A Shaqkel közös bajnoki címek idején jelentős szerep jutott a chicagói bajnoki címekkel LA-be szerződő Ron Harpernek, a később az ő szerepét átvevő Derek Fishernek, továbbá Rick Foxnak, Robert Horrynak, Brian Shaw-nak, valamint rövidebb ideig Glen Rice-nak, A. C. Greennek, Horace Grantnek.

A 2008 és 2010 közötti időszakban Bryant mellett előbb a visszatérő Derek Fisher, a spanyol Pau Gasol, Andrew Bynum és Trevor Ariza alkotta a kezdő ötöst, a második aranyidényre Arizát az akkor még Ron Artestként ismert Metta World Peace váltotta. Nélkülözhetetlen hatodik emberként pedig mindig rendelkezésre állt a fiatalkori cimbora, Lamar Odom.

U – UJJ

Választhattunk volna más címszót is, a boka, az orr, a térd vagy a váll is tökéletesen megfelelt volna a célnak, hiszen – főleg a pályafutása vége felé – Bryant elég sokat volt sérült ahhoz, hogy könnyen találjunk betűt a kényszerű mulasztások összefoglalásához. Már az utolsó bajnoki címet hozó idényben is kénytelen volt kihagyni kilenc mérkőzést, de a java a 2011–2012-es idényben kezdődött.

Állandósultak a térd- és bokafájdalmak, az All-Star-gálán még egy agyrázkódással súlyosbított orrcsonttörést is elszenvedett. Az első igazán nagy csapást a 2013. áprilisi Achilles-ín-szakadás jelentette. A következő szezon elején játékra jelentkezett, de csak hat meccs jutott neki – törés a jobb térdben, újabb műtét. 2015 januárjában vállsérülés vetett véget a szezonjának.

De mindegyikből visszajött, és ha játéka fénye törvényszerűen kopott is folyamatosan, elnyűhetetlenségét többször bizonyította. 36 évesen például a liga történetének legidősebb olyan játékosa lett, aki egy meccsen elérte a 30 pontos, 10 lepattanós, 10 asszisztos határt.

Ü – ÜRES ÉVEK

Kobe nagyon szerette volna, ha neki is összejön a hat bajnoki cím, mint az egyik nagy példaképnek, Michael Jordannek, csakhogy a hatodikért folytatott ostrom sikertelennek bizonyult. Hiába Dwight Howard és Steve Nash szerződtetése, az olaszországi gyermekévek óta tisztelt Mike D'Antoni vezetőedzői kinevezése, Bryant utolsó hat idényére csupán két megnyert playoffpárharc jutott.

Az utolsó háromban már a rájátszásba jutás sem sikerült. Abban, hogy elmaradt a „hatodik”, nagy szerepet játszottak az említett sérülések is.

V – VÉDEKEZÉS

Kobe Bryantet elsősorban pontgyárosként, invenciózus támadóként, dobógépként őrzi meg az emlékezet, de ne feledjük el azt sem, hogy labdaérzékét, gyorsaságát, jó helyezkedését, a játék olvasásának képességét a védekezésben is kamatoztatta már a kezdetektől.

Az első bajnoki címét hozó 1999–2000-es idényben beválasztották az év legjobban védekező játékosainak ötösébe (All-NBA Defensive Team) – ilyen fiatalon senki sem részesült ebben az elismerésben. Ez további 11 alkalommal megismétlődött. Összesen kilencszer került be az első csapatba – ez holtversenyben rekord –, és csaknem kétezer labdaszerzésével a liga történetének 14. legjobbja ebben a kategóriában.

Z – ZÁRSZÁMADÁS

Született: 1978. augusztus 23., Philadelphia
Első NBA-mérkőzése: 1996. november 3., a Minnesota Timberwolves ellen
Utolsó NBA-mérkőzése: 2016. április 13., a Utah Jazz ellen
Magassága, testsúlya: 198 cm, 93 kg
Posztja: dobóhátvéd, kiscsatár
Mezszáma: 8-as, majd 2006-tól 24-es
Klubja: Los Angeles Lakers (1996–2016)
Legjobb eredményei: 5x NBA-bajnok (2000, 2001, 2002, 2009, 2010), 2x olimpiai bajnok (2008, 2012)
Legjobb egyéni eredmények: az NBA-idény legjobbja (MVP, 2008), 2x az NBA-döntő legjobbja (2009, 2010), 18x All-Star (1998, 2000–2016), 4x az All-Star-mérkőzés legjobbja (2002, 2007, 2009, 2011), 11x került be az év csapatába (All-NBA First Team, 2002–2004, 2006–2013), 9x került be az év legjobban védekező játékosainak ötösébe (All-Defensive First Team, 2000, 2003–2004, 2006–2011), 2x NBA-gólkirály (2006, 2007), az NBA zsákolóbajnoka (1997)

ZS – ZSÁKOLÁS

Kis híja, hogy kihagytuk, de mindvégig számítottunk a magyar ábécé segítségére, és a drága, sereghajtó zs betű nem is hagyott cserben bennünket. Hát persze, hogy Kobe Bryant sem maradt adós a kosárlabdázás varázsmutatványával, a zsákolással!

A visszaemlékezések szerint az első szabályos zsákolását 14 évesen mutatta be, arról pedig már a jegyzőkönyvek tanúskodnak, hogy NBA-karrierje gyakorlatilag az 1997-es All-Star-gála zsákolóversenyének megnyerésével kezdődött.

KOBE BRYANT GYAKORLATAI AZ 1997-ES ZSÁKOLÓVERSENYEN