A Dallasé a Sixers elleni rangadó, tovább robog a Toronto

Charlotte Hornets–Cleveland Cavaliers 101–102

Kis híján olyan tripla döntött, ami be sem esett. Érdekes jelenetek játszódtak le a mérkőzés során, de a csúcsot mindenképpen a nem egészen öt perccel a vége előtt bemutatott játékvezetői döntés jelentette. Dean Wade kilépett a pályáról, harsant a síp, Terry Rozier így már „játékon kívül" állt bele egy triplába, de a Cavs kispadjáról Ed Davis „megzavarta", hozzá is ért – ezért a játékvezetők egyrészt technikait adtak neki, másrészt megadták Rozier egyébként játékon kívül elengedett és be sem eső hármasát. A „sporik" a mérkőzés után elismerték, hogy hibáztak és nem szabadott volna megadniuk a kosarat, de nagy szerencséjükre nem fizettek ezért komoly árat, mert a Cavs végül valahogy kiharcolta a győzelmet. A vendégek a második, harmadik negyedet összesen húsz ponttal nyerték meg, de a záró etapban leadták kétszámjegyű előnyüket és többek között az említett dobással a Hornets visszajött, sőt, a vezetést is át tudta venni. 40 másodperccel a vége előtt még a Charlotte vezetett 101–98-ra, aztán Jarrett Allen egy kettessel 101–100-ra módosította az állást, majd Rozier kimaradt dobása után jöhetett a Cavs – Brandon Goodwin kísérlete azonban nem ért célt, majd Kevin Love sem tudta visszatenni a támadópattanót, ő is hibázott. A játékvezetők azonban visszanézték az esetet és faultot fújtak Rozierre, így 1.2 másodperccel a vége előtt Love büntetőzhetett a győzelemért – a magasember nem hibázott, mindkettőt bedobta, így végül óriási csatában, egy ponttal, de megnyerte a mérkőzést a Cavaliers.

Allen tarthatatlan volt. Lemaradt az All-Star meccsről a Cavaliers kezdő centere, Jarrett Allen, ezen az estén pedig nagyon igyekezett megmutatni, hogy ez hiba volt: 29 pontos karriercsúcsot szórt 12/20 dobással és leszedett mellé 22 lepattanót, bődületes dupla–duplát gyártott. Ezzel ő volt a Cavs és az egész meccs legjobbja, tarthatatlannak bizonyult a palánk alatt, végig agresszív is volt, sokat is vállalt és egymaga 11 támadópattanót kaparintott meg, terrorizálta a Charlotte magasait. Mellette még Kevin Love (25 pont, 9 lepattanó, 6/14 tripla) is dicsérhető a vendégeknél, a Hornets oldalán pedig Terry Rozier és Kelly Oubre Jr. érte el a 20 pontos határt, de igazi egyéni extrát senki sem tudott felmutatni.

A Hornets legjobb dobói: Rozier 24/12, Oubre Jr. 21/12, Ball 15/6
A Cavaliers legjobb dobói: Allen 29, Love 25/18, Goodwin 12/12

Detroit Pistons–Boston Celtics 93–102

Nem hibázott a Boston. Nem forgott nagy veszélyben a Celtics kötelezőnek számító sikere, a vendégek szétvédekezték ellenfelüket az első félidőben: komolyan vették a back-to-back második felén pályára lépő Detroitot és a nagyszünetig összesen 31 pontot engedélyeztek a hazaiaknak. Támadásban ugyan Ime Udoka alakulata sem brillírozott, de ilyen védekezéssel nem is volt erre szükség, a harmadik negyedben már 24 ponttal is vezettek, fokozatosan nyitották szét az ollót és végül a 30 perces határt csak Jaylen Brown és Robert Williams III érte el, a többiek extra pihenőt kaphattak. A záró etapban ugyan sokat eltüntetett a különbségből a Pistons és összességében a második félidőben már „kiszabadultak" a szorításból a hazaiak, sokkal gördülékenyebb és hatékonyabb támadójátékot mutattak be, de nem tudták érdemi nyomás alá helyezni a Celticset – végül így is csak 32,7 százalékos (!) mezőnymutatóval zártak, azzal nem lehetett esélyük. Egyénileg Jayson Tatum (24 pont, 9 lepattanó, 4/9 tripla 28 perc alatt) és Hamidou Diallo (21 pont, 14 lepattanó) emelhető ki leginkább, a Boston pedig sorozatban negyedik győzelmével a Torontóval kézenfogva száguld felfelé a tabellán.

A Pistons legjobb dobói: Bey 21/12, Diallo 21/3, Hayes 11/3
A Celtics legjobb dobói: Tatum 24/12, Brown 13/3, Richardson 12/6

Indiana Pacers–Chicago Bulls 115–122

Vucsevicsnek dominálnia kellett. Egyrészt Ball és Caruso mellett LaVine sem lépett pályára a vendégeknél, másrészt különösen magas poszton volt extra vékony a Pacers kerete, így Billy Donovan vezetőedző Nik Vucsevicset kérte meg arra, hogy legyen kedves pusztítani a festékben és szállítani a Bulls győzelmét. A center saját bevallása szerint szokatlan védekezésekkel szembesült, nem nagyon kellett eddig nála egy fejjel kisebb védők ellen küzdenie, most viszont hamar megtalálta a megoldásokat és teljesítette is edzője kérését: 36 ponttal, 16/21-es mezőnymutatóval, 17 lepattanóval, 4 gólpasszal és 3 blokkal zárt. Donovan dicsérte is Vucsevicset, de csak részben a tarthatatlan támadójátéka miatt, ő inkább a védekezését emelte ki, hogy milyen jól őrizte a gyűrűt, a blokkjai mellett jó pár dobást megváltoztatott – mellette egyébként DeMar DeRozan (31 ppnt, 5 lepattanó, 7 gólpassz), Ayo Dosunmu (15 pont, 14 gólpassz) és Javonte Green (7/10 mezőnyből) is jól játszott, a Chicago pedig a back-to-back ellenére hozta a kötelezőt. A 40 pontos első negyeddel már egyszer megalapozta előnyét a gárda, de az Indy nem adta fel és innentől egészen a záró etapig szorosan alakult a küzdelem, sőt, a Pacers többször képes volt vezetni is – azonban az utolsó felvonás közepén egy 10–0-s futással eldöntötte a kérdéseket a Bulls és így ismét egyedül vezeti a keleti tabellát.

LeVert extrája is kevés volt. A továbbra is maximum B kerettel küzdő Indianából kiemelkedett Caris LeVert, aki rendkívül agresszíven, magas fordulatszámon pörögve száguldozott a pályán és minden játéknál megpróbálta kihasználni az alacsony szerkezetből adódó nagy területeket – ebből egy 42 pontos szezoncsúcs sült ki, 19/26 dobása a gyűrűben landolt, de leszedett öt lepattanót és kiosztott nyolc gólpasszt is. Mellette az utóbbi időben előkerülő Terry Taylor (21 pont, 14 lepattanó, 5 gólpassz), valamint Duane Washington Jr. (17 pont, 7 lepattanó, 4 gólpassz) is hozta magát, így támadásban nem is voltak rosszak, szűk 50 százalékkal dobtak és 44 százalékkal tripláztak, de védekezésben nem lehetett ellenszerük Vucsevicsre – Justin Holiday és Torrey Craig volt a két kezdő „magas", ez azért sokat elárul a szerkezetükről...

A Pacers legjobb dobói: LeVert 42/3, Taylor 21/3, Washington Jr. 17/9
A Bulls legjobb dobói: Vucsevics 36/3, DeRozan 31, Green 16

Toronto Raptors–Atlanta Hawks 125–114

Ismét Toronto. A Raptors pár napon belül másodszor győzte le az Atlantát és sorozatban ötödik sikerét aratta egy jó keleti ellenféllel szemben, ráadásul az sem hátráltatta, hogy előző este hosszabbításos küzdelmet vívott a Chicagóval. A kanadaiak parádés formája ezen a mérkőzésen is megmutatkozott, ugyan a második negyedben volt egy hullámvölgyük, de az elsőt és a harmadikat együtt kereken 20 ponttal nyerték meg, majd a záró etapban visszaverték a Hawks utolsó rohamait és behúzták a győzelmet. A vendégek három–négy pontig tudtak visszajönni a hajrára, de Scottie Barnes clutch kettese után Gary Trent Jr. elsüllyesztett egy kulcsfontosságú hármast is, így két perccel a vége előtt megint nyolc pontra nőtt a távolság és közelebb már nem is jutott az Atlanta, kimozogta a helyzetet a Raptors. A hazaiaknál Pascal Siakam 33 pontos szezoncsúcsot dobott (9 lepattanó, 4 gólpassz), de szokás szerint mindenki hozzátette a magáét, Fred VanVleet 26 ponttal, 11 gólpasszal és 5/10 triplával villogott, Barnes és Anunoby sokoldalú játékkal, Trent Jr. 19 ponttal szólt hozzá, a padról pedig 8/10 dobást tett hozzá összesen az Achiuwa, Boucher duó. Csapatszinten egészen döbbenetes hatékonysággal dolgoztak, 57 százalékkal (!) céloztak mezőnyből és 63 százalékkal tripláztak (!), így a több eladott labda és a gyengébb lepattanózás is belefért. Újabb sikerükkel fél meccsre megközelítették a keleti hatodik Brooklynt és jelen pillanatban a liga egyik legveszélyesebb csapatának számítanak.

A jó dobóforma hiányzott. Nate McMillan, a vendégek vezetőedzője szerint csapata érezhetően fáradt és tompa volt a back-to-back második felén, de természetesen tudja, hogy a Toronto is hasonló gondokkal küzdött – mégis úgy érezte, hogy a fáradtság befolyásolta a dobásaikat és ezen múlt a sikerük. Védekezni egyik fél sem nagyon tudott, de a Toronto parádés dobóformájához nem tudott felnőni a vendégcsapat, az előző esti 20/41 tripla után most 5/24-et dobott az együttes, mielőtt a záró etapban kicsit magukra találtak a shooterek – ott emiatt tudtak felzárkózni, de túl nagy volt már a lemaradásuk ahhoz, hogy fordítsanak. Trae Young sem tudott úgy dominálni, mint a Suns ellen (22 pont, 13 gólpassz, 9/20 mezőnyből, 0/4 tripla) és egyszerűen túl sokat hibáztak ahhoz, hogy túldobják ellenfelüket, más eszközük pedig nem maradt - továbbra is tizedikek Keleten, most pedig Dallasba mennek, ahol szintén nehéz dolguk lesz.

A Raptors legjobb dobói: Siakam 33/9, VanVleet 26/15, Trent Jr. 19/9
A Hawks legjobb dobói: Collins 23/6, Hunter 23/6, Young 22

San Antonio Spurs–Houston Rockets 131–106

Collins visszatért, simán nyert a Spurs. Nem volt igazán kérdéses a San Antonio sikere, a hazaiak már az első negyedben megléptek nyolc ponttal, majd ugyan a másodikban még visszavágott a Rockets, de a nagyszünetet követően nem volt pardon: 40–23-ra nyerte a harmadik játékrészt Gregg Popovich alakulata, abban a periódusban el is döntötte a küzdelmet. A Spurs 57 százalékkal dobott mezőnyből (a Rockets 43-mal), 46%-kal triplázott (a Rockets 33-mal), 33 gólpasszt osztott ki (a Rockets csak 15-öt), 68–48-ra győzött a festékben, 24–17-re leindításból és 44–35-re nyerte meg a lepattanózást – mindenben a Houston fölé tudott nőni, a vendégeknek nem volt komoly esélyük a győzelemre. Mégsem a sima sikerről marad emlékezetes ez az este, hanem Zach Collins visszatéréséről, aki másfél év kihagyás és két műtét után léphetett újra pályára az NBA-ben: 2020 nyarán még Portland-játékosként sérült meg, azóta dolgozott a visszatéréséért és immár a Spurs mezében tehette ezt meg. A magasember elmondta, hogy elöntötték az érzelmek, amikor pályára került az első negyedben, három perc alatt rögtön három pontot és három lepattanót jegyzett, végül 13 perc alatt 10 pont, 7 lepattanó, 3 gólpassz és 2 labdaszerzés került a neve mellé. A Spursnél egyébként Murray (19 pont, 11 gólpassz), Pöltl (21 pont, 10 lepattanó, 3 blokk) és McDermott (19 pont, 5/6 tripla) is ott lehetett a parketten, de a 28 pontos Keldon Johnson is említést érdemel – a Rocketsnél a 23–5–4-gyel záró Josh Christophert lehet kiemelni.

A Spurs legjobb dobói: Johnson 28/9, Pöltl 21, McDermott 19/15, Murray 19/3
A Rockets legjobb dobói: Christopher 23/6, Sengün 18/3, Wood 13/3

Utah Jazz–Brooklyn Nets 125–102

Mitchell parádésan tért vissza. Nyolc kihagyott meccs után állt újra a Jazz rendelkezésére a csapat fő pontszerzője és már az első játéknál talpra ugrasztotta a közönséget, amikor oda sem nézve adott gólpasszt - annyira feltüzelte a csarnokot és a társait is, hogy a Utah rögtön egy 10–0-val kezdett és innentől az egész este folyamán magasabb fordulatszámon pörgött ellenfelénél. Az sem zavarta meg a játékosokat, hogy Quin Snyder vezetőedző karanténba került és nem lehetett ott az oldalvonalnál, Mitchell ugyanis intézte a show-t: 22 perc alatt 27 ponttal, 8/10 jó dobással, 6/7 triplával és 6 gólpasszal jelentkezett. Az ő parádéja mellett az egész csapat nagyon magabiztosnak tűnt, az 56,5 százalékos mezőnymutató, a 45 százalékos triplázás és a 33 gólpassz is azt mutatta, hogy a korábbi hetek szenvedése után ez a csapat most ismét elkezdett működni támadásban. Ennek örömére már a nagyszünet előtt húsz pont feletti előnyt építettek fel, így a fordulás után már csak a különbség tartása és a játékpercek megfelelő elosztása volt a fő feladat – mindkettő megtörtént, tükörsima győzelmet arattak és kilencen is 22–29 percet játszottak. Ugyan Rudy Gobert még mindig nem lehetett ott a pályán, de az ő visszatérése is a küszöbön van már, úgy tűnik, hogy rendezi a sorait a Utah.

A Nets padlón van. James Harden sem tudott pályára lépni több sérülésből kifolyólag sem, így a rendkívül tartalékos keretet a kiegészítőknek kellett volna megmenteni a Brooklyn oldalán, de ez egyáltalán nem sikerült. Kyrie Irving pocsék meccset játszott (6/20-as mezőnymutatóval kapart össze 15 pontot), Patty Mills is eltűnt, Nic Claxton pedig megsérült: alig öt percet bírt, aztán combhajlító-fájdalmak miatt kivált, ezzel tovább szaporította a ráncokat Steve Nash homlokán. A vendégcsapatnak egy másodpercig sem volt esélye ezen a mérkőzésen és bár a végére Cam Thomas szép statisztikát gyártott (30 pont, 11/19 mezőnyből), de közük sem volt ehhez az estéhez – már zsinórban hetedszer kaptak ki, utolérte őket a keleti középmezőny és nem nagyon látni, hogy jelenleg mi lenne a kiút ebből a helyzetből. Előkerült egy statisztika, mely szerint soha senki nem nyert még úgy bajnokságot, hogy az adott szezonban sorozatban hét vereséget gyűjtött be, a hírek szerint a klubvezetés gondolkodik a Harden, Simmons cserén, érdekes időszak előtt áll a teljes erejében sokkal–sokkal többre hivatott társaság.

A Jazz legjobb dobói: Mitchell 27/18, Bogdanovic 19/9, Paschall 16/9
A Nets legjobb dobói: Thomas 30/9, Irving 15/9, Bembry 13/3

Denver Nuggets–New Orleans Pelicans 105–113

Jones és a Pelicans lehajrázta a hazaiakat. Egyszer sem volt igazán „alul" ezen a mérkőzésen a New Orleans, hat pont volt a legnagyobb hátránya és bár előnyt sem tudott ennél nagyobbat kialakítani, de végig egálban volt jóval magasabban jegyzett ellenfele otthonában. Az utolsó negyednek 82–82-vel mentek neki a felek, itt azonban nem Nikola Jokics és a Denver váltott sebességet, hanem Herbert Jones és a Pelicans: a második körben kihúzott újonc egymaga 18 pontot szórt ebben a döntő periódusban, a vendég együttes pedig 31–23-ra megnyerte ezt a játékrészt. Jones összességében 25 ponttal zárt, 8/10-et dobott mezőnyből, 3/4-et távolról és 6/6-ot a büntetővonalról, az utolsó negyedben pedig igazi „gyilkosként" szedte szét a Nuggets védekezését – mellette Jaxson Hayes (22 pont, 11 lepattanó, 9/9 mezőnyből), Brandon Ingram (23 pont, 12 gólpassz) és Jonas Valanciunas (18 pont, 7 lepattanó, 4 gólpassz) is kitett magáért, a Pels pedig csapatszinten 56 százalékos mezőnymutatóig jutott. Az extra hatékony frontcourt végül győzelmet ért, 97–97 után Jones két kosarával és Valanciunas zsákolásával futottak egy 6–0-t, innentől pedig már nem inogtak meg, Jones az utolsó másfél percben egymaga hat pontot szerzett, úgyhogy idegenbeli bravúrt mutattak be és fél meccsre megközelítették a nyugati tizedik Portlandet.

Kisebb gödörben a Denver. A Nuggets egy remek időszak után elvesztette a hosszú idegenbeli túrája utolsó két meccsét, most viszont otthon egy papíron bőven verhető ellenféllel szemben javíthatott volna - ehelyett belefutott egy hazai pofonba is, így egy hármas vereségszériában van. Ennek okát most a festékben kell keresni, ugyan 19 triplát szórtak be a hazaiak 46 százalékkal, ami óriási fölényt mutat a 8/25-tel célzó Pelshez képest, de a festékben 58–32-re kaptak ki, hattal kevesebb büntetőt harcoltak ki, elbukták a lepattanózást és a kétpontosaikat annyival gyengébben dobták, hogy összességében 11 százalékkal rosszabb mezőnymutatóval zártak. Nikola Jokics jól játszott, de nem vállalt sokat (25 pont, 12 lepattanó, 9 gólpassz, 7/10 mezőnyből), Monte Morris 5/8 hármast szórt be, de ezúttal nem tudták a maguk javára eldönteni a szoros meccset – tanulniuk kell ebből, következőleg a padlón lévő Brooklynnal szemben kötelező lesz nyerniük.

A Nuggets legjobb dobói: Jokics 25/9, Morris 19/15, Barton 17/3
A Pelicans legjobb dobói: Jones 25/9, Ingram 23, Hayes 22

Dallas Mavericks–Philadelphia 76ers 107–98

Hosszú szünet és hullámzó meccs. A Sixers kezdte jobban a találkozót, de az első negyed közepén meg kellett szakítani a játékot, mert meghibásodott az egyik gyűrű és mire a dallasi aréna személyzete megoldotta a problémát, 44 perc telt el – ennyi ideig állt a találkozó. A kényszerszünet azonban nem vette el a Philly ritmusát, a hazaiak a negyedet kilenc ponttal nyerték, a második játékrészben pedig már 16 egységgel is vezettek, úgy tűnt, hogy uralják a találkozót, ám a Dallas szép lassan belendült és még a nagyszünet előtt rendezte a sorait – legalább annyira, hogy visszajött tíz pontra. A fordulás után pedig már egyértelműen a texasiak diktáltak, azt 32–15-re nyerték meg és nemcsak eltüntették a hátrányukat, de elkezdtek meglógni ellenfelük elől – amire a Sixers még válaszolt a záró etapban és egy 11–0-s futással visszavette a vezetést. A vendégek azonban utoljára 90–91-nél jártak előrébb az este folyamán, itt viszont Reggie Bullock bevert két triplát egymás után, majd Dwight Powell is dobott egy ziccert, az utolsó négy percben pedig nem került már veszélybe a Mavs sikere, a remekül védekező és fontos dobásokkal jelentkező hazaiak javítottak a két kínos vereségük után és megnyerték a rangadót.

Doncic villogott. Porzingis, Kleber és Hardaway Jr. nélkül még nagyobb teher hárult a Dallas vezérére, Luka Doncic azonban megfelelt az elvárásoknak és parádés mérkőzéssel vezette győzelemre csapatát. A szlovén klasszis végül 33 ponttal, 13 lepattanóval és 15 gólpasszal zárt, ezzel idei nyolcadik és karrierje 44. tripla–dupláját jegyezte, utóbbival pedig fel is jött a vonatkozó örökranglista tizedik helyére. Doncic egyértelműen a meccs legjobbjaként tündökölt, mellette Bullocknak és Brunsonnak voltak még jó időszakai, de a Dallas úgy nyert, hogy közel hat százalékkal gyengébben dobott ellenfelénél és 30 százalék alatt triplázott – a második félidőben viszont előhúzta a korábbi ligaelit védekezését, megnyerte a lepattanózást, figyelt az eladott labdákra és kettővel több büntetőt küldött a gyűrűbe. A Sixersnél Joel Embiid (27 pont, 13 lepattanó, 4 gólpassz, 2 labdaszerzés, 3 blokk) hozta magát, de az első félidei 12 kiharcolt büntetőjéhez ő is csak kettőt tudott hozzátenni a nagyszünet után, már ő sem ficánkolt olyan könnyedén, mint addig – újabb vereségükkel megint csak ötödikek Keleten, most pedig újabb rangadóra utaznak, ezúttal a közvetlen rivális Chicagóhoz.

A Mavericks legjobb dobói: Doncic 33/3, Bullock 20/12, Brunson 19/3
A 76ers legjobb dobói: Embiid 27/6, Maxey 18, Harris 13, Niang 13/9

Portland Trail Blazers–Oklahoma City Thunder 93–96

Ez is a Thunderé. A hét elején egyszer már legyőzte a Portlandet az OKC, azóta bemutatott egy komoly bravúrt a Dallas ellen, most pedig ismét nyerni tudott úgy, hogy tízpontos hátrányból állt fel és szétvédekezte ellenfelét. A vendégek főleg a második félidőben tudták ráerőltetni akaratukat ellenfelükre, Mark Daigneault vezetőedző szerint rendkívül fizikális játékot produkáltak, szinte minden dobásra odaértek, főleg a gyűrű környékén és semmit sem adtak ingyen – ez a jelenlegi hármas sikerszériájuk titka, egyszerűen jobban akarták ezeket a győzelmeket. Most sem a csillogó támadójátékukkal (37.9 sim dobtak mezőnyből) nyertek, hanem azzal, hogy több ízben is percekig eltüntették a Blazerst, majd az utolsó tíz másodperc (előnyből megvívott) büntetőpárbajából is jól jöttek ki – ugyan Anfernee Simons dobhatott az egyenlítésért, de a triplája kimaradt a dudaszó pillanatában, így győzött az OKC.

Nem találta a ritmust a Portland. A találkozón már nem lehetett ott a nap során elcserélt Norman Powell és Rob Covington, az értük kapott játékosokra értelemszerűen még nem számíthattak a hazaiak, így azért elgé tartalékosan álltak ki. Nem is tudtak igazán lendületbe jönni, 20 százalék alatti triplázással pedig nehéz lett volna nyerniük még úgy is, hogy az akaratra náluk sem lehetett nagy panasz, hiszen 18 támadópattanót húztak le. A cserék után át kell értékelniük a helyzetüket, a Shai Gilgeous-Alexander nélküli OKC ellen oda–vissza kikapni pár nap alatt nem túl biztató a jövőre nézve és bár jelenleg tizedikek Nyugaton, de többen is erre a pozícióra várnak mögöttük – az pedig rejtély, hogy mi lesz majd a továbbra is hiányzó Damian Lillarddel...

A Trail Blazers legjobb dobói: McCollum 19/3, Simons 19/3, Nurkic 14
A Thunder legjobb dobói: Dort 23/12, Giddey 16/6, Diakite 12

NBA
ALAPSZAKASZ
Charlotte Hornets–Cleveland Cavaliers 101–102
Detroit Pistons–Boston Celtics 93–102
Indiana Pacers–Chicago Bulls 115–122
Toronto Raptors–Atlanta Hawks 125–114
San Antonio Spurs–Houston Rockets 131–106
Denver Nuggets–New Orleans Pelicans 105–113
Utah Jazz–Brooklyn Nets 125–102
Dallas Mavericks–Philadelphia 76ers 107–98
Portland Trail Blazers–Oklahoma City Thunder 93–96