A Dallas a bajnok, Dirk Nowitzki a döntő legjobbja

A Dallas Mavericks kosarasai elégtételt vettek az öt évvel ezelőtt történtekért: a döntő utolsó három meccsét megnyerve ugyanúgy ellenfelük parkettjén hódították el a bajnoki címet, ahogyan Dwyane Wade és társai tették akkor az ő kárukra.

A szereposztás persze nem volt teljesen ugyanaz, hiszen LeBron James és Chris Bosh tavaly nyári igazolásával a Miami Heat világverőnek remélt – és egyszer talán annak is bizonyuló – Nagy Hármast épített, azaz megalapozottan várta a duplázás reményében, sőt pályaelőnnyel a „visszavágót". Csakhogy ami elég volt a keleti korona megnyeréséhez, az kevésnek találtatott a rendkívül jól összerakott, a bajnoki gyűrűkre régóta áhítozó, rutinos kosarasokkal megpakolt Dallas ellen.

A semleges szurkoló nem mondhatja, hogy rossz helyre került a Larry O'Brien-trófea. A 38 éves Jason Kidd, a 32 éves Dirk Nowitzki és a 33 éves, az utolsó meccs legjobbjaként nagyot alakító Jason Terry – a Mavs három legfontosabb játékosa – kellően csillogó karriert futott be ahhoz, hogy méltóvá váljék a bajnoki gyűrű viselésére. A hadvezér, Rick Carlisle sem akárki: mától mindössze a 11. olyan kimagasló alakja a ligának, aki immár edzőként és játékosként is elhódította a bajnoki címet.

A Mavs az utolsó mérkőzésen is remek csapatmunkát végzett: megakadályozta az ellenfél gyors indításait, egy néhány perces időszakot leszámítva alacsony és magas szerkezetben is kiválóan védekezett, s nem mellékesen pótolni tudta a meccs nagy részében rosszul dobó (jó hajrával is csak 9/27-es mezőnymutatóval záró) Nowitzki pontjait.

A vendégek a palánk alatt egyenrangú ellenfeleknek bizonyultak, a triplavonalon túlról hengereltek, és ellenfelük gyenge összpontosításának következtében a büntetők terén sem kerültek jelentős hátrányba.

Miamiban nem egészen egy esztendő nem volt elég a szupertehetséges Dwyane Wade és LeBron James játékának tökéletes összecsiszolására – a hatodik mérkőzésen súlyosbította a helyzetet, hogy Wade szemmel láthatóan nem volt teljesen egészséges, nem tudott a tőle megszokott energiával játszani.

James teljesítménye sok-sok elemzés tárgyát képezi majd minden bizonnyal. Sebtében annyit máris megállapíthatunk, hogy a döntő nagy részében történtek – a játéka, a testbeszéde, no és az első öt meccs negyedik negyedeiben összesen szerzett 11 pontja – arra engednek következtetni: új csapatában képtelen csillogtatni vezéri képességeit.

Hogy ebben mekkora szerepe volt a taktikának, és mekkora a lélektannak, egyelőre kérdéses. Egy biztos: nagy csinnadrattával kísért tavalyi csapatváltása őt is, új csapatát is az NBA leggyűlöltebb egyletévé tette – ezzel együtt élni valószínűleg neki sem könnyű.

Ennek szellemében sokakat boldoggá tett az újabb döntőbeli kudarccal. Az őt egykor királyaként ünneplő Clevelandben ezekben a napokban jó üzletet lehetett csinálni a „Cavs for Mavs" feliratú, vagyis a Dallas sikerét kívánó pólókkal. S Dan Gilbert, a James által tavaly hátrahagyott Cleveland Cavaliers tulajdonosa sem maradt adósa.

Gilbert – aki tavaly megígérte, hogy az ő csapatának előbb lesz bajnoki címe, mint a hűtlen kosarasnak – a hétfő hajnali meccs után gyors Twitter-üzenetben máris gratulált dallasi kollégájának, Mark Cubannak, leszögezve: jó lecke ez mindenkinek, aki azt hitte,. hogy a kanyarokat levágva fel lehet kapaszkodni a csúcsra.

1. NEGYED – NOWITZKI A PADON, TERRY A TOPON

Pedig egy rendkívül laza LeBron James vágott neki a hatodik mérkőzésnek: triplával nyitott, bement a következő három dobása is, majd – immár az első dallasi időkérést követően – leárnyékolt pozícióból kiosztott egy szép gólpasszt Chris Boshnak (16–10). Wade és Bosh újabb kosara következett (20–11), ha ez így ment volna tovább, a nagyszünetig a hazaiak megnyerik a meccset.

Mint a fentiekből kiderült, a forgatókönyv másképp folytatódott, és egyre többször tűnt fel benne Jason Terry neve. A Mavs luxuscseréje 22–17-nél dobta az első kosarát, rögtön utána hintett egy triplát, majd nem sokkal később – Nowitzki közben végig a padon ült, úgyhogy rajta volt a világ szeme – két újabb duplával jelentkezett (24–29).

Miközben a James, Wade, Bosh trió tagjai csak rossz dobásokkal foglalkoztatták a statisztikusokat, Brian Cardinal és DeShawn Stevenson egy-egy hárompontos extrával érzékeltette, hogy a Mavs képes Nowitzki nélkül is összerakni egy tetszetős puzzle-t. A vendégek két megugrás révén 21–7-re hozták a játékrész második felét! (27–32)

2. NEGYED – HATALMAS MIAMI-ROHANÁS, MAJD FORRÓ LÖKDÖSŐDÉS

S ezzel még messze nem volt vége! Mahinmi révén újabb „nem kalkulált" duplával keserítette ellenfelét a Mavs, s mivel Stevenson egy-egy triplával torolt meg egy-egy elpuskázott miami támadást (28–40), Erik Spoelstra, a hazaiak mestere jobbnak látta időt kérni.

Mit nem adnánk, ha tudnánk, mi hangzott el... Visszatérvén ugyanis a párharc első négy meccsén a kispadon jegelt Eddie House behajította második tripláját, a hazaiak védelme összezárt, a bősz lepattanószedésre odaát újabb kosarak halmozódtak, és House harmadik triplája után már a padlóról feltápászkodó Heat vezetett (42–40).

A 14–0-s rohamot Nowitzki büntetődobása törte meg, pontosabban az a teljes szereposztással előadott lökdösődés, amelyből a kezdeményező Udonis Haslem, Stevenson, Mario Chalmers hármas tagjai egy-egy technikai büntetéssel jöttek ki.

A közjátékot követően még képes volt növelni előnyét a hazai csapat, betalált az időközben visszatérő James is (47–43), csakhogy a játékrész hajrája megint a dallasiaké, és megint Terryé volt, aki két tripla mentén nyolc ponttal vette ki a részét a fordításból (51–53).

A meccs felénél Terry 19 pontnál járt, Stevenson 9-nél, Marion 8-nál, Nowitzki –1/12-es mezőnymutatóval – háromnál. A hazaiaknál a 11 pontos Jamest a 9-9 pontos Bosh, House és Wade követte. A Miami a mezőnydobási mutató (50, ill. 48.8) és a lepattanószedési ráta (21–18) tekintetében is valamivel jobban állt.

3. NEGYED – A JÓ ÖREG KIDD KÉT TRIPLÁVAL AD LÖKÉST A MAVSNAK

Nowitzki gyűrűben landoló triplája vezette fel az eseményeket, ám hiába reménykedtek a Mavs-hívek, hogy a német keze mostantól sül, nem így történt. Más kérdés, hogy ez ama ritka esték egyike volt, amikor erre nem is volt szükség, hiszen például a fürge Barea nagyszerű dolgokat művelt, védőszédítő leforgás utáni ziccerével újra vezetett a Dallas (56–57) – mint utóbb kiderült, innentől kezdve végig.

Kapaszkodott, kapaszkodott a Heat, de sem Wade, sem James, sem Bosh nem tudta igazán elkapni a fonalat. A fürge lábakon és nagy-nagy rutinnal védekező dallasiak rendre bizonytalanságba fojtották a hazai támadásokat, s ha gyűltek is a személyi hibák, jelentős következménye nem volt, hiszen a Heat kosarasai előtt alig-alig átdobható küszöbként magasodott a büntetővonal.

A nyögvenyelős hazai építkezés közepette azért csak-csak behullott egy-egy Nowitzki-dupla, s nem utolsósorban két tripla az addig pont nélküli Jason Kiddtől – a második után megint tekintélyesre nőtt a különbség (71–78). S végül még Mahinmi is beköszönt...

4. NEGYED – NOWITZKI MVP-HEZ MÉLTÓN ZÁRJA LE AZ IDÉNYT

Haslem elrontott büntetőjével kezdődött az utolsó játékrész, ami hitelesen szimbolizálta a Miami kínlódását. A második ugyan bement, sőt Wade duplája, majd Chalmers két büntetője is (77–81), ám Barea idegtépő triplája és Terry újabb pontjai tovább tizedelték a miami győzelemben még hívőket.

Ebben a szakaszban már Nowitzki is – a nagydöntő leendő legjobb játékosához (MVP) méltón – a rá jellemző kegyetlenséggel termelte a pontokat: az ő dobásával hízott újra tíz fölé a különbség (80–91), és az ő találatainak köszönhetően stabilizálódott is abban a regiszterben.

Ekkor már csak a különbség volt kérdéses, a Heat kosarasai beletörődtek sorsukba – ők vesztettek, a Dallas Mavericks megszerezte fennállása első bajnoki címét.