Részletek az interjúból:Részletek az interjúból:
– Milyen érzés volt, hogy tizennyolc éves korodban már be is mutatkozhattál a Manchester Unitedban?
Jonathan Mitchell, Facebook
– Ez 1990-ben történt, a United FA-kupa-döntőt játszott, és rövid idő alatt négy meccse volt. A Wimbledon elleni előtt Ferguson azt mondta, azt a meccset megkapom, és ha ügyes vagyok, könnyebben szerezhetek munkavállalási engedélyt is. Valahogyan le kellett tesztelnie, és ezt a Wimbledon ellen látta alkalmasnak. A mérkőzés nulla-nullára végződött, nem kaptam gólt.
– Nem volt idegesítő, hogy egy olyan időszakban voltál az ausztrál válogatott játékosa, amikor annak nemzetközi pótselejtezőt kellett játszania, ha ki akart jutni a világbajnokságra?
Hudson Chapman, Facebook
– Nagyon büszke vagyok, hogy az ausztrál válogatott játékosa lehettem. Három országot szeretek nagyon: Ausztráliát, Horvátországot és Angliát, az utóbbit különösen, mindazért, amit kaptam tőle. Ha ezek bajba kerülnének, önkéntesként segíteném őket akár az életemmel is. Ám akkoriban inkább akadályt jelentett az ausztrál válogatott tagjának lenni. Mindezt tisztelettel mondom, de minden klubomnál kijelentette az edző, hogy ha elutazom, nem biztos, hogy visszakerülök a csapatba, miután visszatérek. Az óceániai selejtezőcsoport pedig azt jelentette, hogy hiába nyertük meg a mérkőzéseinket akár tíz-nullára, tizenkettő-nullára, a végén selejtezőt kellett játszanunk egy olyan csapattal, mint például Argentína.
– Nagyon bosszantó volt, hogy az 1998-as pótselejtezőn, amelyről a franciaországi világbajnokságra juthattatok volna ki, kettő-nullára vezettetek még tizenöt perccel a vége előtt is?
Alexis Hamblin, Facebook
– Totális katasztrófa volt. Sokan azt a berohanó fickót hibáztatják, de valójában mi rontottuk el. Felmásztunk a hegycsúcsra, és kollektív orrvérzést kaptunk. Ezúton is gratulálok az irániaknak, ugyanis kilencvenhétezren szurkoltak ellenük, mégis megfordították a mérkőzést.
– Hogyan élted meg, hogy pozitív lett a drogteszted, amikor a Chelsea játékosa voltál? Mi volt a reakciód?
Gregory Martin, Facebook
– A Chelsea orvosától tudtam meg. Nem akartam elhinni, egyszerűen sokkolt. Borzalmas időszak volt. Ken Bates éppen akkor készült eladni a klubot Roman Abramovicsnak, és szívesen megszabadult tőlem egyetlen perc alatt, mert zavarta a magas fizetésem. Úgyhogy őket olyan nagyon nem is kavarta fel. Én mondtam azt, hogy ezt nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Megvolt a gyanúm, mi történhetett (Bosnich azt állította, hogy egy ismert kokainista tett szert a poharába az egyik night clubban – a szerk.), de nem ütöttem a vasat. Azt mondtam, ha szerintetek ilyen vagyok, akkor legyek ilyen. Ez nagy butaság volt a részemről. Lényegében feladtam. Megvolt az anyagi hátterem, hogy azt csináljak, amit akarok. Össze kellett volna pakolnom, hazautazni Ausztráliába, és kibekkelni az eltiltást. Ma már nem tudok ezen változtatni.
A teljes interjút elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!