FFT: Az egyik legnagyobb bánatom, hogy otthagytam a Realt – Woodgate

Ízelítőként néhány részlet a FourFourTwo interjújából.

– Játszottál néhány nagy angol klubban, valamint a Real Madridban is. Hogyan tudnád három szóban összefoglalni a pályafutásodat?
– Azt mondanám, hogy becsületes és szenvedélyes voltam, de a legerősebben mégis az kiabál bennem, hogy beteljesületlen.

– Amikor épp nem voltál sérült, volt néhány lenyűgöző pillanatod Leedsben. Élvezted azokat az időket?
– A Leedsben kezdtem a pályafutásomat, és ezzel a klubbal tudok a leginkább azonosulni. Mindegyik iránt gyengéd érzelmeket ápolok, de ez az időszak egészen különleges volt. Nagyon szépen teljesítettünk az UEFA-kupában és a Bajnokok Ligájában is, volt egy időszak, amikor a bajnoki címért voltunk harcban.

– Hogyan tekintesz a Madridban töltött időszakodra? Nem volt akkora katasztrófa, mint ahogy gyakran mondják?
– Egyértelműen nem. Lehet, hogy nem ez volt a legnagyobb sportsiker, de személyesen nagy elismerést jelentett. Természetesen örülnék, ha több meccset játszhattam volna, de a világ legnagyobb klubja adott nekem munkát, olyan társak mellett, mint Ronaldo, Roberto Carlos, David Beckham és Míchel Salgado. Hatalmas sztárok voltak, mégis szerény emberek.

– A Madridból a Middlesbrough-ba vezetett az utad kölcsönbe. Sokan úgy tekintenek rá, hogy visszalépés volt, te azonban nem így gondolod.
– Nem, életem nagy vágya teljesült. Apámmal az Ayresome Parkba jártunk ki meccsekre, és nagy álmom volt, hogy egyszer magamra húzhatom a Boro mezét. Viszont nem lett volna szabad aláírnom a szerződést, egy év kölcsön után vissza kellett volna mennem a Real Madridba. A spanyolok sohasem nyomtak abba az irányba, hogy találjak magamnak új klubot. Nagyon tetszett a Boro, de az egyik legnagyobb bánatom, hogy 2008-ban otthagytam a Realt.

– Először 1999-ben léptél pályára az angol válogatottban, utoljára 2008-ban, de csupán nyolcszor játszhattál a nemzeti csapatban.
– Miután bemutatkoztam Bulgária ellen, mindenki azt mondogatta, hogy nagy idők várnak rám az angol együttesben. Ne szépítsük, erről nincs mit beszélni, ismét az a szó jut eszembe, hogy ez a lehetőség beteljesületlen. Amikor valaki egyszer meghívást kap, szeretné, ha lenne még száz, de nálam ez nem működött.

A teljes interjút elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!