Baji Balázs: Nem akarom, hogy a siker rossz irányba vigyen el

– Gratulálunk! Most, hogy aludt rá egyet, hogyan tekint az Év sportolója-díjra?
– Csak most kezdem ízlelgetni, mint ahogy azt is, milyen neves sportolók közé kerültem. Büszke és boldog vagyok, és óriási megtiszteltetésnek tartom. Ez ugyanis valamennyi sportot felölelő, országos díj, amelyet ráadásul az egyik leghitelesebbnek is tartok, mert nem lehet könnyű kategorizálni és összehasonlítani egymással a sportágakat és az elért eredményeket. Viszont olyan szakemberek hozzák meg a döntést, akik jól ismerik valamennyit, és tudják, melyiknek mekkora súlya van.

– Gondolta volna valaha is, hogy ezt a díjat egyszer megkapja?
– Sokáig teljesen elérhetetlennek tűnt számomra, de tavaly sok olyasmi történt velem, amit korábban szintén nem hittem volna. A világbajnoki bronzérmem után már elkezdtem reménykedni, mert ilyen eredményt korábban hazánkból eddig még senki sem ért el, ráadásul az atlétika nemcsak nagyon népszerű nemzetközi szinten, nagy a presztízse is. Reménykedtem benne, hogy ezt a sikert a hazai sportújságírók is értékelik.

– Akkor annyira nem lepte meg, mikor meghallotta a nevét?
– De, mert az utolsó pillanatig nem lehettem biztos benne, hogy az én nevem hangzik el. Bevallom, azért bizakodó voltam, mert több, a gálát megelőző spekuláció is okot adott erre, több fórumon is lehetséges győztesnek tartottak, ami azt jelezte, sokan szeretnék, ha én nyernék.

– Pedig nem indult valami jól kétezertizenhét...
– A kiugrásomra gondol a belgrádi fedett pályás Európa-bajnokságon? Persze, el voltam keseredve, de szerencsére nem hagyott bennem mély nyomot. Rövid idő alatt túltettem magam a kudarcon, mert képes voltam arra koncentrálni, hogy bármi történt is Belgrádban, tudtam, nagyon jó formában vagyok, előtte országos csúcsokat futottam. A kontinensbajnokságon történteknek ezért semmilyen hatása nem volt a szabadtéri szezonomra, sőt, utólag azt mondom, jókor jött a lecke, sokat tanultam belőle. A nagy magasságokat csak akkor tudja értékelni az ember, ha a mélységeket is megjárta.

– Ön szerint minek köszönhető, hogy ennyire jól sikerült a múlt éve?
– Több okot is fel lehetne sorolni, de talán az egyik legfontosabb az volt, hogy lediplomáztam az Állatorvos-tudományi Egyetemen, így ez a súly lekerült a vállamról. És beérett a hosszú munka is, nemcsak az, amelyet év során elvégeztünk, hanem mindaz, amit az előző szezonokban belefektettünk. Ennek köszönhetően a fizikai és mentális állapotom és a technikám együttese sokkal harmonikusabb lett. Volt bennem nagy adag bizonyítási vágy is, és egy kis szerencse is kellett ahhoz, hogy minden összejöjjön.

– Egyszer sem érezte úgy, hogy ez már egy kicsit sok?
– Voltak nehéz pillanataim, amikor nagyon nagy terhelést kaptam, de nem éreztem úgy egyszer sem, hogy túlvállalnám magam. A versenyek hangulatát és a velük járó izgalmat nagyon szeretem, feldob, és egyébként is olyan típus vagyok, hogy ha elkezdek valamit komolyan csinálni, azt mindenképpen véghez akarom vinni. Sűrű volt az év, de sosem akartam visszavenni a tempóból.

– Miben változott leginkább kétezertizenhétben?
– A múlt év magabiztossá tett, bátrabban állok rajthoz bárhol, és könnyebben elhiszem, hogy olyan célokat és lehetőségeket is meg tudok valósítani, amiket korábban nem vagy csak félve mertem magamban megfogalmazni. Céltudatosabb lettem, talán ez a legjobb szó. Mégis, belül ugyanaz az ember maradtam, aki eddig, legfeljebb több feladatom van, de ez így van jól. Szeretem a kihívásokat, szeretem megméretni magam, és azt, ha új perspektívákat ismerhetek meg. Ugyanakkor igyekszem tudatos is maradni, nem akarom, hogy a siker rossz irányba vigyen el, ahol a saját hibámból már nem tudnék tovább fejlődni.

– Jelöl ki célokat erre az évre?
– Ezt a kérdést nem a cél, hanem az odavezető út felől közelíteném meg. Nagyon fontosnak tartom a fejlődést, de lássuk be, azért nehéz egy ilyen év után reális, mégis az előzőeken is túlmutató célokat megfogalmazni. Ezért aztán nem is akarok egyelőre konkrét elvárásokkal foglalkozni, majd később határozzuk meg őket. Egyelőre inkább arra a munkára koncentrálok, amely előttünk áll és amely semmivel sem lesz kevesebb, mint a tavalyi.

– Ahogy hallom, máris elég sűrű a versenynaptára.
– Január végétől beindul a fedett pályás szezonom, a márciusi világbajnokságig hat versenyem lesz. Ránézésre ez valóban sűrűnek tűnhet, de azért nem annyira, hogy gondot okozzon. A sok versenyzés tavaly már bejött – a bevált recepten pedig ne változtass!