Értékeljük Navast! – Moncz Attila publicisztikája

Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.

Pál apostolnak a galátziabeliekhez írott levelének fenti sorai szolgálnak Keylor Navas, a PSG kapusa életében amolyan zsinórmértékül. Pedig mindene meglenne hozzá, hogy a nagy nyilvánosság előtt élje az életét, hiszen nála többször (három) egyetlen kapus sem nyert BEK-et, illetve Bajnokok Ligáját (az UEFA nyilvántartása szerint ennyiszer is csak Juan Alonso, Iker Casillas, Ray Clemence, Sepp Maier, Heinz Stuy, valamint Víctor Valdés), továbbá felesége – mint korábbi modell – is elképesztő távlatokat nyithatna meg előtte a közösségi média uralta világban. Mégis, a PSG kapusát senki sem sorolja a média- vagy labdarúgó-világsztárok közé. Ugyanakkor legkésőbb a Bayern München elleni BL-negyeddöntő első felvonásán mutatott produkciója azt mondatja velem, ő napjaink egyik legalulértékeltebb futballistája. És nem csupán azért, mert ezúttal kedvenc külföldi csapatom továbbjutási esélyeit csökkentette alaposan.

Az előző idény BL-döntősei meccsén a címvédő Bayern 31-szer próbálkozott, 12 alkalommal a kaput is eltalálta, a 3–2-es párizsi siker fényében ez azt jelenti, hogy Keylor Navas tízszer védett a 90 perc alatt. Rendben, a hazaiaknál sérülés miatt nem játszott a világ deklaráltan jelenlegi legjobbja, Robert Lewandowski, de erről nem a Costa Rica-i tehetett, neki azokkal szemben kellett védenie, akik a pályán voltak. És azért a Sané, Kimmich, Coman sor sem utolsó. A szerdai negyeddöntő újabb bizonyítékkal szolgált arra, hogy Navasban megvan minden, ami ahhoz kell, hogy egy európai nagycsapat első számú kapusa legyen. Ezt Párizsban már tudják, az együttesen belüli fizetési rangsorban a L'Équipe információi szerint az ötödik helyet foglalja el: Neymar havi 3.06 millió euróval éllovas, mögötte Kylian Mbappé (2.098 millió euró/hó), Marquinhos (1.2) és Di María (1.1) következik, hogy aztán Navas jöjjön a maga egymilliójával. Ugyanakkor a világ még messze nem tart itt az ő elismerésében.

Mindenki tegye a kezét a szívére: ha három kapust kellene mondani, akire csapatot szeretné építeni, ki mondaná Keylor Navas nevét? Ugye, hogy a jelenleg aktív kapusok közül Manuel Neuer, Gianluigi Donnarumma, Éderson vagy Alisson neve biztosan hamarabb elhangzik, mint Navasé?! De érdemes azt is megvizsgálni, hogy a kedden-szerdán a negyeddöntőben védő kapusok közül a Google keresője kire hány találatot dob fel, hiszen Navas még ott sem fér fel a dobogóra, pedig mindenkinél több Bajnokok Ligája-elsősége van! Az ő nevére hatmillió találatot ad ki a rendszer, az éllovas Neuerére 21.3 milliót, de Alissonnak sincs miért szégyenkeznie a maga 19.5 milliójával, s még Éderson 6.43 milliója is veri a PSG egyesének adatait. Holott tényleg nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy Navas élettörténete simán elmenne hollywoodinak is, ha sokan ismernék.

Elég, ha csak arra utalok, hogy a kis Keylort a nővérével együtt négyéves korában magára hagyták a szülei. Úgy gondolták, Costa Rica helyett sokkal könnyebben boldogulnak az Egyesült Államokban, így az emigrációt választották. Az édesapja még amolyan utolsó tanácsként azt mondta fiának, mindenképpen próbálkozzon a futballal, mert azzal megalapozhatja a jövőjét. Végül ez összejött, nem utolsósorban az önfeláldozó nagypapának köszönhetően, aki az összes edzésre elvitte a srácot egy rozzant Toyotával. Amikor az Escuela de Fútbol Pedregoso alapítója, Juan de Dios Madriz meglátta benne a fantáziát, némiképp egyszerűsödött a helyzete, de azért még itt is, majd pedig a Club Municipal Pérez Zeledónban is el kellett viselnie, hogy elutasították, mondván, a méretei nem teszik őt alkalmassá a profi kapus létre. Aztán a Deportivo Saprissánál már rájöttek, igencsak megéri odafigyelni rá...

Néhány évvel és hat bajnoki címmel később elkezdte európai hódítását is – óriási buktával, hiszen az Albacetével az első idényében kiesett a Segunda Divisiónból. A Levantéban viszont már megállta a helyét, első végigvédett idényében, a 2013–2014-esben 267 védéssel a spanyol élvonal legjobbja lett, ez pedig belépőt jelentett neki a nagyok birodalmába. Előbb a Real Madridhoz került, majd 2019-től lett a PSG alkalmazottja, és az elmúlt években csak 2015-ben, valamint 2019-ben nem nyert semmit. A maradék öt esztendőben viszont 15-öt. Igazából viszont még a Realban sem ismerték el a képességeit, hiszen habozás nélkül odaadták volna a Manchester Unitednek (közepesen nagy összeg kíséretében!) David de Geáért cserébe. Az üzlet meghiúsult, nem úgy 2019 nyarán a párizsi kaland, amelynek keretében, úgy tetszik, végre a klubon belüli elismerés is megadatik neki.

Ám egy másik családi szál is simán forgatókönyvet érne, hiszen 2008-ban önkéntes munka keretében ismerkedett meg későbbi feleségével, a sikeres modell Andrea Salasszal. Mindketten úgy érezték, még inkább el kell mélyülniük hitükben, ezért az egyik Santa Ana-i evangélikus közösség templomában segédkeztek a gyülekezeti életben. Egymásba szerettek, a házasság után pedig Andrea még a modellszakmát is otthagyta, elősegítendő férje boldogulását.

Így azért elmondható, Keylor Navas több szegmensben is a helyére került, a futballvilágban viszont ez még várat magára. A 2020–2021-es évad előtt az egyik internetes portál például egy rangsort közölt a világ legalulértékeltebb játékosairól. A lista eleje így nézett ki: 1. Keylor Navas (PSG), 2. Visam Ben Jedder (Monaco), 3. Marcelo Brozovic (Internazionale), 4. Emiliano Buendia (Norwich), 5. Georginio Wijnaldum (Liverpool). Kimagaslóan Navas eredménylajstroma a leghosszabb. De a több helyen mértékadóként (...) emlegetett transfermarkt.de oldalon a maga tízmilliós értékével csak a világ 52. legértékesebb kapusának tartják. Oké, erre a kora (34 év) legalább valamiféle magyarázat lehet, de azt például nekem átkozottul nehéz beadni, hogy a 29 esztendős Bernd Leno (Arsenal) miért ér 2.5-szer annyit, mint Navas. Úgy, hogy a német kapus összesen két klubtrófeát szerzett profi pályafutása során, ezek közül a rangosabb az angol FA-kupa. Bár az is igaz, itt nyugodtan citálhatom Navas fentebb említett zsinórmértékét, ő nem az embereknek akar tetszeni.

Viszont az is igaz, nem Keylor Navas a történelem első futballistája, akit nem tudnak a helyén kezelni. Az én szememben talán Claude Makélélé volt a klasszikus példa, aki a kétezres évek elején a Real Madrid, majd a Chelsea pillére volt, hét év alatt 13 trófeát nyert a két gárdával, viszont – részben védekező középpályás posztjából adódóan – sohasem emlegették a szuper­sztárok között. Fernando Hierro, korábbi madridi csapattársa például így méltatta: „Claude Isten ajándéka, évekig a csapat legjobb játékosa volt, csak az emberek nem vették észre, mit csinált. Kérdezzenek meg bárkit az akkori Real Madridból, biztosan mindenki elmondja, ő volt a legjobb játékosunk. Mi, futballisták tudtuk, mennyire fontos volt nekünk. Makélélé elvesztése jelentette a galaktikus birodalom hanyatlásának kezdetét. Egyben ez volt a Chelsea új hajnalának kezdete. Ő volt a bázis, a kulcs, nálunk is, a Chelsea-nél is.”

A berkeken belüli legmagasabb szintű elismerés, valamint a rengeteg trófea alighanem sokakat kárpótol a reflektorfény teljes hiánya miatt.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!