Darabra már megvagyunk otthon is

A nyáron még elégedettek lettünk volna egy kupával otthon, hiszen az volt a realitás, de nem erre gondoltunk. Bajnoki cím, és Portugál Kupa helyett Ligakupa... Legalább a leltárba bekerül egy újabb serleg.

A Pacost tízből tízszer meg kell vernünk, ez így volt most is, így lőttünk három gólt, nyertünk 2-1-re, Moreira védett egy büntetőt, és semmi olyan nem történt, ami leírhatatlan katarzist okozott volna a meccs során. Cardozoék szórtak egy kis korpát a disznóknak, hátha most csöndbe maradunk, van mit nézegetni, van mit mondani év végén, ha divatdrukker premierlíges vagy primeradivisziónos ismerőseink megkérdezik, hogy mi történt idén. Amúgy meg mehet a zaciba a kupa, mert a kutyát sem érdekli...

Mégis voltak fontos részei a meccsnek, hiszen pár nappal a sorsdöntő Európa Liga elődöntők előtt sikerélményben volt részünk, és olyan játékosok játszottak nagyon jól, akiknek ez nagyon kellett. Talán még kapusposzton is sikerült előrelépnünk, Moreira ismét olyan teljesítményt nyújtott, amivel bármikor bekerülhetne a csapatba, ha nem lenne Robertonknak bérelt helye...

Jara és Javi García egyébként nem az a tipikus forma, aki rendre benne van a jegyzőkönyvben a gólszerzőknél, még akkor sem, ha Jara kezdi megtalálni a gólvágó cipőt mostanában. Márpedig nekünk erre van szükségünk: akkor is legyen aki gólt lő, amikor Saviola alibi bemozgásokkal ingerli az ember központi idegrendszerét, és amikor Cardozo Benny Hill show-t rendez az ötösön belül. Kellenek ezek a gólok, kell Luisao feje, kell Coentrao balosa, és kell Gaitán is a szélről bemozogva. Kell, mint egy korty korsó sör május tizennyolcadikán Dublinban!

Az éremátadáskor amúgy lekapták a rehabosainkat is a portugál fotósok, Nuno nem tűnt sérültebbnek, mint az év másik 364 napján, viszont Salvio nem úgy tűnt, mint aki élete formájában lenne. Eddig reménykedtem valami csodás gyógyulásban, de idén Salvio már csak második világháborús filmekben statisztálhat ilyen felszereléssel, a pályán valaki másnak kell megoldania(ez a tegnapi Javi García, Carlos Martins, Aimar, Jara-féle összecsődülés nekem annyira nem jön be középpálya címén).

Mindenesetre sikerült nyerni, és ezzel talán felszakadt valami. Sokszor éreztük idén, hogy semmi nem jön össze. Sokszor hittük azt, hogy a kritikus pillanatokban mindig az ellenfél kezét fogja Fortuna. Most máshogy volt: ha csak egy sörmeccs presztízsével felérő Ligakupát is, de megnyertük. Végre a srácoknak kellett összeállni egy csapatképre a meccs végén, és ezt az érzést rendszeresíteni kell, mert közel az az idő, amikor ráfagy a kárörvendő mosoly sokak arcára. Visszatértünk a győztes útra, és nem térünk idén már le róla!

Aki még nem nézte volna meg, íme a mérkőzés összefoglalója: