Teljesítménytúrázás: szerelem, szenvedés

 

Jakab Annamária, a Teljesítménytúrázók Társaságának elnöke segít a kérdésekre válaszolni, amelyek valószínűleg sok olyan túrázó, inkább még kiránduló fejében megfordulnak, akik egyszer szívesen kipróbálnák a „valódi” teljesítménytúrázást is.

Kacérkodni az első túrával

A teljesítménytúrák során gyakori, hogy a vállalkozó kedvű jelentkező egyik barátja vagy ismerőse javaslatára rugaszkodik neki a kalandnak. Azok esetében, akik rögvest a közepébe vágnak, nehéz megjósolni, hogy a jövőben is nekiindulnak-e. Ennek több összetevője lehet. Sikerült-e teljesíteni a szintidőt? Jutott-e müzliszelet az egyik állomáson, vagy épp az orruk előtt vitték el az utolsót? Eltévedtek-e a túra során? Aki elsősorban szenvedésnek érezte a menetelést, aligha jelentkezik legközelebb.

Tapasztalatom szerint tíz-húsz százalék az aránya azoknak, akik egyből teljesítménytúrával kezdenek, s beleszeretnek, ráadásul rendszeres résztvevővé is válnak.

Ugyanennyien vannak, akik a későbbiekben évi egy-két túrával beérik, harminc-negyven százalékuk pedig többet hallani sem akar az egészről.

 

Az útitárs kiválasztása

Nagyon nehéz hosszabb túrának egyedül nekivágni. Szinte biztos azonban, hogy a szervezett versenyeken huzamosabb ideig senki sem marad magára. Azok, akik hasonló tempóban haladnak, egy idő után egymáshoz csapódnak, ezért mindenkit arra biztatok, hogy akkor is nevezzen be a túrára, ha egyetlen ismerőse sem tart vele.

Egyébként is igen nehéz kiválasztani a megfelelő társaságot. Nincs arra garancia, hogy társaink ugyanazzal a sebességgel haladnak, mint mi.

 

Látnivalók, érdekességek

Több olyan versenyt ismerni, amely reggel hatkor indul és este hatkor zárul, közben pedig addig barangol az ember, ameddig csak jólesik. Kényelmes tempóban haladva bőven jut idő gyönyörködni a tájban s fényképeket készíteni. Vannak továbbá tematikus teljesítménytúrák, amelyek során az adott tájegység több látnivalóját is érinthetjük utunk során. Ez esetben biztosan nem maradunk le semmiről, hiszen a helyi túraszervezőknél senki sem ismeri jobban az adott térséget.

(Megjelent a Teljesítménytúrázás magazinban 2017-ben.)