1953-ban a britek már a kilencedik expedíciót szervezték (az elsőt 1921-ben) a világ legmagasabb hegyére, a 8850 méter magas Mount Everestre, amelyen a magassági rekordot akkor már nem ők tartották: egy évvel korábban egy svájci expedíció 8595 méterig jutott, mégpedig a déli, nepáli oldalon mászva. A vállalkozások ekkoriban fordultak a déli útvonal felé, holott addig észak, azaz Tibet felől próbálkoztak – a váltás oka, hogy az 1949 őszén megalakult Kínai Népköztársaság 1950-ben bekebelezte Tibetet, illetve az addig bezárkózó Nepál kinyitotta kapuit a külvilág előtt.
A britek okkal érezték úgy, sietniük kell, ha elsőként akarnak felérni az Everestre, ezért grandiózus vállalkozást indítottak.
A csapat áprilisban indult, 12-én érte el az 5455 méteren fekvő alaptábort, ezután a kilenc magashegyi tábor kiépítése csaknem egy hónapot vett igénybe. Az első csúcstámadás május 26-ra esett, de a végsőkig kimerült Tom Bourdillon és Charles Evans alig száz méterrel a legmagasabb pont alól kénytelen volt visszavonulni – egyrészt mert kifutottak az időből, másrészt mert a légzőkészülékek sem működtek rendesen.
Az időjárási ablak miatt a második csúcstámadás május 27-én indult, a tapasztalata és erőnléte miatt legesélyesebbnek tartott páros, az új-zélandi Edmund Hillary és a serpa Tenzing Norgay veselkedett neki. Utóbbi már hatodszor próbált feljutni a Csomolungmára, ott volt az 1952-es svájci expedícióban és a magassági csúcsot felállító csapatban is. Egyébként maga Hillary választotta őt társául, miután a második tábor felé tartva, a Khumbu-jégesésen megmentette az életét.
A csúcsnak május 29-én hajnali fél hétkor indultak neki a 9-es, legfelső táborból, mínusz 27 fokban, de remek időben. Hol egyikük, hol másikuk haladt elöl és taposta a havat, majd a Déli-csúcs (8749 m) elérése után olyan területre léptek, ahol még nem járt ember.
Negyedórát tartózkodtak fent, fényképek készültek a brit, a nepáli, az indiai és az ENSZ-zászlókkal. Amikor leértek, Hillary első szavai ezek voltak honfitársa, George Lowe felé: „Well, George, we knocked the bastard off”. Azaz: „Nos, George, kiütöttük a gazfickót.”
A hír pedig villámsebességgel érkezett Angliába, ugyanis másnap James Morris, a The Times tudósítója az alaptáborból futárt küldött Namche Bazaarba egy kódolt üzenettel, ami Hillary és Norgay sikeréről számolt be: „A HOHELYZET ROSSZ STOP ELORETOLT BAZIS TEGNAP ELHAGYVA STOP JAVULASRA VARUNK STOP”. A megállapodás szerint az üzenet eleje jelentette a csúcs elérését, a középső része pedig Hillaryre vonatkozott.
Onnan távíró segítségével a katmandui brit nagykövetség is tudomást szerzett róla, és folytatódott is a hír útja London felé, egészen II. Erzsébet június 2-i koronázási ünnepségéig, ahol az új uralkodó maga jelenthette be a világnak.
Bár sportértéke továbbra is van, a Mount Everest megmászása ma már nem olyan nagy erőfeszítés, mint akkor, és hogy a világ mennyire változik, nemcsak a hegy lejtőin sorban álló tömegek és az alaptábor zsúfoltsága mutatja, hanem például az is, hogy az alaptáborban 2003-ban internetkávézó nyílt, és ma már széles sávú internet segíti az expedíciókat.
HILLARY ÉS NORGAY VISSZATÉRÉSE
AZ EXPEDÍCIÓ RÉSZTVEVŐI
Vezető: John Hunt ezredes (brit, 42 éves). Tagok: Charles Evans (brit, 33), George Band (brit, 23), Tom Bourdillon (brit, 28), Alfred Gregory (brit, 39), Wilfrid Noyce (brit, 34), Griffith Pugh (brit, 43), Tom Stobart (brit, 38), Michael Ward (brit, 27), Michael Westmacott (brit, 27), Charles Wylie (brit, 32), Edmund Hillary (új-zélandi, 33), George Lowe (új-zélandi, 28), Tenzing Norgay (indiai-nepáli, 38), Serpa Annullu (nepáli), James Morris (brit, újságíró, 26), 362 teherhordó