Utcai sportoló volt, ma már ügyvédjelölt

Mozgékony gyerek volt?

A családi ebédeket sem bírtam végigülni – fogalmazott dr. Brenner Márk, a Noizz Street Contest videós amatőr verseny győztese. – Tele voltam energiával, fel kellett állnom az asztaltól, és futnom egy kört a szobában, hogy megnyugodjak. Óvodáskoromban már tudtam kézen állni és kézen sétálni, illetve nagyon szerettem fára mászni. A szüleim igyekeztek valamivel levezetni a pluszenergiámat, több-kevesebb sikerrel. Mielőtt megismerkedtem a parkourral, karatéztam, úsztam és futballoztam.

Kitől örökölte a mozgékonyságát?

Vélhetően édesanyámtól, aki régebben kiemelkedő balett-táncos volt, most pedig balettmester a Táncművészeti Egyetemen. Tőle örököltem a mozgás szeretetét.

 

 

Hogyan vezetett az út a karatétól a parkourig?

Egyéves koromban Kőbánya-Kispestről kiköltöztünk Pomázra, ahol édesapám rendelőt nyitott. Jóformán itt nőttem fel, de sokat jártam be a városba. Tizenöt éves koromban egy pomázi srác mutatta meg nekem, mi a parkour. Sokat foglalkozott velem, és tőle tudom, hol vannak azok a jó helyek Budapesten, ahol gyakorolni lehet. Ekkor ismerkedtem meg a fővárosi parkourközösséggel, amely teljesen elvarázsolt. Rendkívül összetartó, szerető és előítéletektől mentes társaság, és a mag, körülbelül húsz-harminc ember nagyon komolyan vette ezt a sportágat.

A parkourt utcai sportként emlegetik, de nem nagyon találkozni utcán parkourozó gyerekekkel.

Talán azért, mert nemrég nyitották meg a Hall of Parkour Hungaryt, ahol kulturált és biztonságos körülmények között lehet hódolni ennek a sportágnak. A csarnokban rendes edzéseket tartanak, jó szakemberektől lehet tanulni, de szabadedzéseket is végezhetnek az odalátogatók. Talán emiatt is nőtt az utóbbi időben a parkour iránti érdeklődés.

Önnek is van köze a Hall of Parkour Hungaryhez?

Előfordul, hogy gyerekek és szüleik azzal keresnek meg, adjak edzéssel kapcsolatos tanácsokat. Ilyenkor ahhoz az egyesülethez irányítom őket, amely a Hall of Parkour Hungaryt működteti. Így talán én is hozzájárulok, hogy felneveljék a jövő parkourgenerációját. Említhetek azonban egy másik példát is. Nemrégiben parkour kategóriában megnyertem az először lebonyolított Noizz Street Contest videós amatőr versenyt, amelynek első helyéért járó százezer forint harmadát az egyesületnek ajánlottam fel.

Ha már a jövő generációját említi, milyen gyerekeket vonz a parkour?

Belgiumban – ahová egy időben sokat jártam gyakorolni – és itthon is azt tapasztaltam, hogy sokféle gyereket érdekel a parkour. Régebben, amikor még én is űztem, leginkább szegényebb családok gyerekei próbálták ki, mivel ehhez a sportághoz semmilyen felszerelés nem szükséges. Ez azonban már a múlté. Manapság leginkább a kreatív megoldásokra és gondolkodásra nyitott, továbbá a szabadságszerető gyerekek jelentkeznek parkourozni. Ebben a sportágban nincsenek kötött elemek, mindenki szabadjára engedheti a kreativitását.

Sokan nem tartják sportnak. Nekik mit üzen?

Sport is meg nem is. Egész pontosan fogalmazva, a művészet és a sport határán mozog. Sokan úgy vannak vele, nem más, mint polgárpukkasztás, de ez egyáltalán nem igaz.

Tizenegy éve parkourozom, de még egyetlen falat sem rongáltam meg. Hétköznapi szemmel nézve elképzelhetetlen, mennyi munka áll a mögött, amíg az ember eljut oda, hogy biztonságosan kerülgesse az akadályokat, vagy ugráljon egyik falról a másikra. Éveken keresztül két téglán gyakoroltam a kertünkben, hogy elsajátítsam az alapokat. Ennek köszönhetem, hogy most már két, egymástól három méterre lévő falat is átugrom úgy, hogy talpra érkezem. Nyújtanunk is kell, és nem hanyagolhatjuk el a saját testsúlyos edzéseket sem. Növeli a koncentrációs képességet, fejleszti az izomzatot, és erősíti az állóképességet. Mi ez, ha nem sport?

 

 

Akkor nézzük a másik végletet. Egyetért azzal, hogy a parkour extrém sport?

Mindenképpen. Méghozzá azért, mert egy apró hiba is súlyos sérülést okozhat. Először azt tanuljuk meg, hogyan kell úgy esnünk, hogy ne sérüljünk meg, és csak utána jöhet a többi. Pályafutásom során nemigen találkoztam súlyosabb sérülésekkel, legfőképpen azért nem, mert mindenki tisztában van a képességeivel és a korlátaival, és nem feszegeti feleslegesen a határait. Ettől függetlenül mindig számolnunk kell a sérülés veszélyével.

Mikor láthatjuk legközelebb versenyen?

Tettem magamnak egy fogadalmat, hogy többet nem versenyzem, mert az ügyvédjelölti munka mellett nem marad elég időm a gyakorlásra. Őszintén szólva, nem is hiányzik annyira, kétezertizenegyben harmadik lettem a berlini világbajnokságon, nekem ez bőven elég. Nem hiszem, hogy ezt a teljesítményemet felülmúlnám. Szeretem a szakmámat, most már ebben szeretnék sikereket elérni.

 

Fotók: shutterstock

 

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!