Belső utazás, sakkjátszma, versenyló legyőzése – Rakonczay Gábor tíznapos sikere

– A tavalyi Atlanti-óceán átevezés után a Csupasportnak azt mondta, hogy ezt követően abszolút a futás kerül középpontba, tíz-tizenkét évre tervez ebben a sportban, s komoly célokkal vág bele. Egy tíznapos verseny megnyerése volt ott az elsők között?
– A kikötés után a nulláról kellett kezdenem, ugyanis akkor három hónapig nem használtam a lábaimat – mondta a Csupasportnak Rakonczay Gábor, aki 1217 kilométert megtéve győzött a szófiai Sri Chinmoy tíznapos versenyen. – Aztán fokozatosan visszajött az erőm és az állóképességem, egy tíznapos verseny pedig régóta célkeresztben volt már. Mivel a szeptemberi balatonfüredi hatnapos világbajnokság az idei főversenyem, mindenképpen szerettem volna előtte teljesíteni egy tíznapost. Így más perspektívába kerülnek a hatnapos nehézségei, és mivel jó állapotban éreztem magam, kihagyhatatlan lehetőségnek tűnt a szófiai verseny. Utólag is azt mondom, hogy nagy élmény volt és örülök, hogy ennyi napon keresztül minden klappolt. A cél, a győzelem meglett, és tudtam, hogy ehhez legalább ezerkétszáz kilométert kell futnom.

– Milyen volt a verseny?
– Az első napon tettem meg a leghosszabb távot, százhetvenöt kilométert, majd ráálltam a napi százhúsz-százhuszonöt kilométerre. Ami a pihenést illeti, az első három napban naponta két, majd később három órát aludtam. A nagy étkezésemet a pályán végeztem séta közben, ezt követően jött a pihenés, utána egy komolyabb frissítés. Az időjárás változatosra sikeredett, az első éjjeleken mínuszt mutattak a hőmérők, majd egyre melegedett, az utolsó négy napon már kellemes futóidő volt. A pályát nem különítették el a parktól, hanem azon belül jelölték ki, így a járókelők babakocsival vagy kutyával ugyanott járhattak, mint mi. Eléggé oda kellett figyelni, nem a megszokott steril körülmények fogadtak minket, de meg lehetett oldani. 

Nem volt mit tenni, várni kellett, amíg elment. Egyébként a pálya 785 méter volt, ami rövidnek számít, és csak jobbra ívelődött, nem tartalmazott fordítót. A mezőny eléggé erős, heten is ezer kilométer fölé mentek. Egyébként az olasz Andrea Marcato ebben a versenyszámban legyőzhetetlennek számít, azonban most nem jött ki neki a lépés, ötödik lett. De így is bőven ezer kilométer fölé jutott. A skót Luke Ivory-val ismét nagyot csatáztunk, szerencsére én jöttem ki jobban ebből. Egyébként a szervezés kiválóan sikerült, a személyzet és a szervezők kitettek magukért. Remek ételek közül lehetett válogatni, érdekes, hogy „normális” ennivalókkal is ezt a teljesítményt lehet nyújtani – nem muszáj csak géleket és izókat bevinni. Ami a negyedik naptól adott plusz feladatokat, hogy egy fának a termését folyamatosan fújta a szél, ami bement a cipőkbe, ami miatt mindenkinek vízhólyagok keletkeztek a talpán. Sőt, akadtak körömleesések is bőven, szóval kezelni kellett a sérüléseket. 

– Mennyi kilométert tett meg naponta?
– Ahogyan az imént mondtam, az első napon egy biztonsági százhetvenöt kilométert tettem meg, majd ráálltam a napi százhúsz-százhuszonötre átlagban. Persze előfordult, hogy kevesebb jött össze, a legkevesebb napon százkilenc kilométer, de többségében masszívan százhúsz fölé jutottam. Egy tíznapos versenynél máshogy mennek a dolgok, mint mondjuk egy huszonnégy- vagy negyvennyolc órásnál, a segítőnek is más a feladata. Komoly taktikát kell felépíteni, mivel ugyanannyi kilométernek a megtétele a negyedik, ötödik vagy hatodik napon már eléggé megnehezedik. Márpedig a nyolcadik-kilencedik napon is megfelelő futóállapotban kell lenni.

– Önt ki segítette?
– A feleségem, Luca. Le a kalappal előtte, három óra alvásokkal végig tolta az egész versenyt és együtt remekül vettük a nem tervezett nehézségeket is. Az eredmény igazi közös siker! De a rendezők is profik voltak, mindenre odafigyeltek, biztonságban érezte magát minden futó. Minden azt szolgálta, hogy a futók minél több kilométert gyűjthessenek. 

– Egy ilyen hosszúságú versenyen elkerülhetetlenek a nehézségek. Ezúttal mi jelentette a legnagyobb kihívást?
– Egy másfél napos időszak, amikor Luke Ivory vezetetett, de tíz kilométeren belül voltunk egymáshoz képest. Aztán megelőztem, és az utolsó estére komoly előnyre tettem szert, majd elmentem pihenni. Arra lettünk figyelmesek, hogy mindent egy lapra feltéve egy utolsó nagy rohamba kezdett, húsz perc után fel kellett kelnem és vissza kellett mennem a pályára. Órákon keresztül küzdöttünk egymással, majd közel négy óra elteltével sem tudott igazán lefaragni a hátrányából, így lement a pályáról.

Egyébként ő és a segítője teljesen más filozófia szerint versenyzett, inkább azt nézték, hogy etessük meg a “versenylovat” és mindenáron győzzük le a másikat – igazi harcként fogták fel. Egyébként Luke frissítője szakma szerint huszonöt  éve versenylovak és kutyák futtatásával foglalkozik. Emiatt feszültté vált a hangulat, a frissítőasztaloknál is ment a méregetés, hogy ki a jobb, ki tör meg hamarabb. Egyébként ugyanezt eljátszottuk egymással három éve az olaszországi világbajnokságon is, de ott is és most is én jöttem ki jobban belőle. Éles helyzetek ezek, kis dolgokon múlik a helyezés. Miközben a verseny hosszúsága miatt, egy valóságos belső utazáson is részt vesz a futó ilyenkor. Az ember sok időt tölt önmagával és a barátaival a pályán. Jó volt látni a többi magyart, ahogy mindenki haladt a saját célja felé és ezúton is gratulálok nekik! Török Benajáminnal sokat segítettük egymást, és humorral találtunk fogást a nehezebb helyzeteken. Igazi kincs egy ilyen baráttal egy pályán futni.

– Ha jól tudom, egy amerikai verseny miatt is számított ez a megmérettetés.
– Való igaz. Ugyanez a szervezőcsapat rendezi Queensben a híres Self-Transendence 3100 Mile Race nevű versenyt, amely New Yorkban egy 3100 mérföldes körözős megmérettetés. Mivel korábban jeleztem, hogy a jövőben szeretnék részt venni rajta, a szervezők mondták, hogy meg akarnak előtte nézni egy tíznaposon. Ilyen vonatkozásban is sokat jelentett a szófiai verseny.

– Tekintsünk egy kicsit előre: milyen célokat tűzött ki a közeljövőre?
– Most lesz néhány nap pihenő, majd elkezdek készülni a szeptemberi balatonfüredi hatnapos világbajnokságra, ahol szintén a dobogó teteje a cél…