A teljesítésért érkezett, női pályacsúcsot futott a Darálón

A közelmúltban elképesztő futással új női pályacsúcsot ért el a Darálón. Ez volt a terv?

Annyit elöljáróban, hogy Spisák Emil hívott meg a Darálóra, de bevallom, először nem akartam elfogadni a felkérését –mondta a Csupasportnak Stefán Beáta. – Azonban a fülemben ott csengtek Nemes László szavai, aki a tihanyi backyardon azt mondta: „Most van itt a lehetőség, most kell élni vele, ki tudja, lesz-e még ilyen alkalom”. Ezt követően elfogadtam a kihívást. A kérdésre válaszolva, nem volt más célom, mint hogy szintidőn belül teljesítsem a távot.

Milyennek érezte a futást?

Mivel a Darálón este kilenc órakor van a rajt, Keller Sándor segítőmmel korábban érkeztünk, így tudtam még egy kicsit pihenni. Az első harminc kilométer nehéz volt a párás meleg idő miatt. Éjjel fél egy körül vettem be egy koffeintablettát, ami segített. Aztán megérkezett az eső, a szél és a lehűlés, ettől frissebb lettem, innentől könnyebben ment a futást. A napfelkelte után megint gyorsan meleg lett, de a szélnek köszönhetően bőven elviselhető volt. Egyébként tőlem szokatlan módon most a frissítésemben nem volt semmilyen rendszer, azt ettem és ittam, amit a segítőmtől kaptam. Izo mindig volt kéznél, de fogyasztottam banánt, mézet, gélt és szőlőcukrot is. Jót tett, hogy az elején és a végén kijött néhány ismerősöm szurkolni. A pályacsúcsra abszolút nem készültem, nagyon meglepődtem, amikor a hajrában megláttam a szervezőknél a pályacsúcs feliratú táblát. Ettől nagyon motivált lettem, öt negyvenötös tempót mentem a végén. Nagyon boldog vagyok, nem számítottam a pályacsúcsra. Remekül éreztem magam, különleges kihívás a Daráló, a szervezők előtt le a kalappal. 

Mi jelentette a legnagyobb kihívást?

A pályában volt két emelkedő, amely egy idő után eléggé kellemetlenné vált, így ezeken a részeken a végén már sétáltam. Illetve a párás meleg sem esett jól, de ahogy mondtam, ki lehetett bírni. Soha rosszabb futást.

Mikor hitte el, hogy ebből valóban pályacsúcs lehet?

Amikor felmutatták a táblát. Futás közben számolgattam, ugye 1.37 kilométer egy kör, fejben kerekítettem, így nálam nem jött ki a matek… Nyilván az ismerőseim kívülről pontosabban tudtak számolni, ezért ők csak bíztattak, hogy higgyem el, meglehet az a pályacsúcs. Akkor már elkezdtem reménykedni, így megnyomtam az utolsó kilométereket. 

Hogy néz ki a versenynaptára a továbbiakban?

Szeptember közepén a kecskeméti Domb42X egy rövidebb távján indulok, majd októberben jön a fő versenyem, a backyard-világbajnokság. Nagyon várom már.