Tömegsport: több tízezren élvezték a Szigeti Sportvarázs hétvégéjét

A Duna magas vízállása ellenére sem kerültek veszélybe a  programok, a folyóra tervezett eseményeken (kajak, sárkányhajó, evezés, vízi Critical Mass) kívül a Szigeti Sportvarázs minden más, közel 200 sport és kulturális rendezvényére biztonságban sor került, az előre jelzett módon, ingyenesen (folyamatosak voltak a sorok a falmászástól kezdve a Rippel testvérek sportóráin és a Coca Cola testébresztő foglalkozásain keresztül a lovaglásig bezárólag mindenütt). 

Az egyedülállóan gazdag programkínálatból  vasárnapra maradt a színészek, olimpikonok, újságírók focitornája, melyet a Kovács Koko István vezette spotolói csapat nyert meg (többbek közt Hesz Mátéval, Virág Lajossal, Noszály Sándorral felállva), a döntőben átgázolva az elődöntőben az újságírók felett diadalmaskodó színészeken (soraikban többek között Nemcsák Károly, Straub Dezső, Mészáros Béla, Nagy Ervin).

A délután fő attrakciója a Sportcsillagok szigete, olimpiai bajnokok játékos vetélkedője volt. A bajnokok közt versengett Kovács Koko István, Pulai Imre, Magyar Zoltán, Kállai Ildikó, Wichmann Tamás, Katus Tamás és az FTC női kézilabda csapatának ifjú tehetségei. A végső győztes – elsősorban kiváló dekázási tudományának köszönhetően – Katus Tamás lett, akinek Buzgó József, a Nemzeti Sport főszerkesztője különdíjat adott át.

Az igazi nyertesek azonban a főváros lakói, hiszen három napon keresztül egy egyedülálló program részesei lehettek, élvezhették a sportolás, a mozgás örömeit, lett légyen szó akár búvárkodásról, lovaglásról, ijászatról vagy még 80 különböző sportról. A hatodik éve dinamikusan fejlődő Sportvarázsra az Európai Unió is felfigyelt, így vasárnap  a Margitsziget lehetett a színhelye az első alkalommal megrendezett Európa Sportnapnak, mely koncepciójában az Unió példaként említi és modellként állítja a többi európai város elé a Sportvarázst.

A végére engedtessék meg két szubjektív élményem is. Az egyik még szombat este ért, amikor a munka végeztével,  kifelé igyekeztem a szigetről és az Árpád hídi lejárónál sok-sok futóra lettem figyelmes, akik szombat este 9-kor végezték a maguk elmaradhatatlan edzéseit. Arra gondoltam, hát csak nem hullt terméketlen talajra a mag, lehet köztük még olyan is,  – tán nem is egy – aki hat, öt vagy akárhány  évvel ezelőtt, talán épp a Sportvarázson érezte és szerette meg a sportolás ízét és vált a mozgás örök barátjává. De jó lenne tudni. Még náluk is emlékezetesebb élmény volt találkozni azzal a 7o évesnek tűnő (remélem nem bántom meg vele) hölggyel, akinél boldogabb sportoló embert én még soha nem láttam életemben.  Élete első lovaglóleckéjével próbálkozott. Majd elszállt az örömtől ügetés közben, ahogy pillanatok alatt barátságot kötött az állattal. Mint egy kisgyerek, le sem akart szállni a nyeregből, s csak azzal lehetett rávenni, hogy az állatnak is pihenőre, ivásra van szüksége. A hölgy - hozzá teszem,'soccer' feliratú óraszíjjal a csuklóján -  remegő lábbal közelített a teljesítményigazoló ponthoz (mert hogy egyébként persze nyereményekben is gazdag volt a Sportvarázs) és ott szabadkozni kezdett: 'nagyon remeg ám a lábam - mondta, persze mert biztosan más izmok kellenek ehhez a sporthoz, mint a kerékpározáshoz.' Azzal felpattant a bringájára, még visszaintett a pacija felé és csak annyit kiáltott, 'ugye itt leszel jövőre is?'

Üzenhetem, igen, a 'paripa' is és mi is, itt leszünk jövőre is. Ennek a szívmelengető, a Sportvarázs lényegét magában hordozó  mozzanatnak a láttán csak azt fájlaltam úgy isten igazán,  hogy operatőr kollegám épp nem arrafelé járt, mert hogy különben már fel is vehettük volna a jövő évi Sportvarázs reklám spotját. Ennél csalogatóbbat ugyanis elképzelni sem lehet. Egyet értünk?